„Made in Europe – ez legyen a mottónk!” – így sürgeti Európa iparosítását Macron

Emmanuel Macron elnökségének 2017-es kezdete óta hirdeti az európai stratégiai autonómia fontosságát, kontinensünk minél szélesebb mozgásterének biztosítását. Idén, az elhúzódó ukrajnai háború és a fokozódó Kína-Amerika vetélkedés árnyékában még drámaibb szavakkal festette le Európa helyzetét - az utóbbi napokban pedig megoldási javaslatokat, az új európai stratégia pilléreit is elkezdte megfogalmazni.

Ébresztő, Európa

Macron áprilisban arról beszélt: „Vazallusokká válunk, miközben lehetnénk a harmadik pólus, ha marad néhány évünk megalkotni azt”. A francia elnök „ébredésre” szólította fel Európát, hozzátéve: Európa feladata a stratégiai autonómiájának a megalkotása, s ezért óva intett a Kína és Egyesült Államok közötti kétpólusú ellentét felgyorsulásától. Arról is beszélt: „A mi prioritásunk nem az, hogy alkalmazkodjunk mások menetrendjéhez a világ minden térségében”.

Franciaország vezetője pár nappal később nagy szavakkal jelentette be új hazai programját is. „Mi olyan nép vagyunk, akik saját magunk szeretnénk irányítani és megválasztani a sorsunkat, és nem akarunk senkitől függeni. Sem a spekulációs erőktől, sem külföldi hatalmaktól, sem semmilyen, a miénkkel ellentétes érdekektől” – fogalmazott Macron, hozzátéve:

Májusban tovább részletezte nagyívű terveit. A zöld baloldal felháborodását kiváltva Macron felszólított az EU-t, hogy függesszék fel az európai környezetvédelmi szabályozásokat, mivel Európa egyébként is sokkal többet tett ezen a téren, mint a többi ipari hatalom. „Európának most stabilitásra van szüksége. Az amerikaiak, a kínaiak és mindenki más előtt járunk ezekben a szabályozásokban.”

Összement a francia ipar

A francia elnök annak kapcsán beszélt erről, hogy bemutatta hazája újraiparosításáról szóló terveit. Van miről beszélnie, mivel a francia deindusztrializáció már a hetvenes években beindult, a kétezres években pedig csak tovább fokozódott. Nicolas Dufourq, a Bpifrance befektetési bank elnöke tanulmányában arról ír: 1995 és 2015 között Franciaország elvesztette a gyárainak majdnem a felét, és az ipari munkahelyeinek az egyharmadát. Ahogy a Le Monde cikkében áll:

Ma Franciaországban a GDP csak 12 százalékát adja az ipar, ami 10 százalékponttal kevesebb részarány, mint Németországban.

A Le Monde szerint a francia politikusok, üzleti vezetők és a szakszervezetek egyetértenek: a termelés a lényeg. Jobb fizetések lesznek, erősödhetnek a térségi kohéziók, valamint további szolgáltatásokat generálnak. Fokozódhat a termelékenység és a kutatás-fejlesztés, végső soron pedig a nemzeti szuverenitás is erősödni tud majd.

A The Local francia kiadásában John Lichfield arról ír: 1960-ban még a francia össztermék egyharmada származott az iparból, cipőktől az acélon át az autókig mindent gyártott az ország. Sok évtizednyi folyamatos csökkenés után viszont most növekedni tud az ipar részesedése a nemzeti össztermékből, és immár évről évre több új gyár nyílik, mint amennyi bezár. Emellett Franciaország 2023-ban 13 milliárd eurónyi, hozzá érkező külföldi befektetésre számít. Ezen belül is két nagy autóakkumulátor-gyár is érkezik majd Dunquerque-be.

Ugyanakkor a francia kormány szándékai szerint úttörők akarnak lenni a „zöld iparban”, az új korszak „karbonmentes”, jövőbe mutató ipari ágazataiban akarnak újra kitűnni. Ebben segíti az országot az, hogy a régi, hírhedt francia bürokráciát, valamint a munkáltatás és munkavállalás bonyolult szabályozásait az elmúlt tíz évben, Sarkozy elnökségétől Hollande idején át Macronig sikerült egyszerűsíteni, áramvonalasítani – a helyi baloldal folyamatos háborgása mellett. Ezzel 9-ről 7 százalékra vitték lejjebb a munkanélküliséget, és az új beruházásokkal együtt sikerül újra növekedési pályára állítani a jövedelmeket is.

Pár éve, a sárga mellényesek mozgalma épp a francia vidékek lassú elsorvadása, a munkahelyek eltűnése, a fizetések elértéktelenedése, sokak jövőképének egyre általánosabb hiánya miatt ment ki az utcákra. Az újraiparosítási tervek megvalósulása talán épp a francia alsó középosztály számára hoz megoldásokat akut társadalmi problémáikra.

Made in Europe!

Emmanuel Macron a napokban a Financial Times-ba írt cikkében foglalta össze stratégiai terveit.

Mint írta: elkötelezett abban, hogy visszaépüljön a francia ipar és növekedjen az ország gazdasági ereje. Ebből lehet majd a francia közszolgáltatásokat is erősíteni, és így lehet majd a jövőbe is fektetni.

„Ugyanakkor az újraiparosításért folytatott csatát egyértelműen az európai szinten is meg kell vívni” – hangsúlyozta Macron. Kifejtette: elnökségének 2017-es kezdete óta folyamatosan érvelt az európai szuverenitás mellett. „Először csak vágyvezérelt álmodozásnak látszott ez”, de aztán az EU-nak két mély válsággal kellett szembenéznie, a Coviddal és az Ukrajna ellen indított orosz háborúval.

„Egyetértünk abban, hogy saját kezünkben kell tartani a sorsunkat, lefektetjük az utat a szuverénebb Európa felé, döntéseket hozunk a védelmi, energiaügyi és gazdasági biztonságunkról. Nem vagyunk többé naivak. Nyitottságunkat nem feladva megvédjük az érdekeinket, a függetlenségünket és az értékeinket, érvényesítjük európai gazdasági és társadalmi modellünket” – sorolja Macron a cikkében.

A francia elnök szerint átfogó keretrendszerre van szükség, hogy megvalósuljon a konszenzuson alapuló európai szuverenitás - ehhez ő öt pillért vázol fel.

Az első a legegyértelműbb: elkötelezettség a versenyképesség, a nagyobb integráció és az EU közös piacának elmélyítése mellett. Macron szerint ebből tudnak majd a „tiszta technológia” és a mesterséges értelem fejlesztésének európai bajnokai megszületni.

A második pillér az újraiparosítás, ami Macron szerint sokáig tabu volt, de most ezt kell újra elővenni, hogy felkészüljünk a környezeti és digitális kihívásokra, és felnőjünk Európa partnerei és riválisai mellé. Az európai csipgyártás fellendítése és a zöld és tiszta technológiák támogatása is ide tartozik.

Az EU most már fel tud lépni a stratégiai jelentőségű európai vállalatok idegen tulajdonba való juttatása ellen. Emellett Macron szerint bátraknak kell lennünk a másokról való technológiai leválás (decoupling), valamint az export kontrollja terén.

A kölcsönösség a negyedik pillér: a francia elnök szerint Európa kereskedelmi politikájának egyrészt ambiciózusnak, másrészt a politikai és stratégiai célokkal összhangban lévőnek, fairnek, fenntarthatónak és kiegyensúlyozottnak kell lennie.

Az ötödik pillér Macron szerint a multilaterális szolidaritás. A szuverenitás nem jelenti azt, hogy az EU a globális fejlődéstől függetlenül is jól tudna teljesíteni. A francia elnök ezért júniusra Párizsba hívta a globális Dél országainak vezetőit, hogy egy új nemzetközi pénzügyi keretrendszert hozzanak létre.

Emmanuel Macron leszögezi: „Ezt a doktrínát késedelem nélkül meg kell valósítani. Újra ellenőrzésünk alá kell vonni a termelési láncainkat, az energiát és az innovációt. Több gyárra és kevesebb függőségre van szükségünk.

Nincs más választásunk, szuverenitásunk csak a demokráciáink erősségével együtt tud létezni.”

A francia elnök kifejti: Európa gazdaságának gerincét a jól fizető ipari állásokkal rendelkező középosztály adta, ami biztos lehetett abban, hogy a következő nemzedék még jobban tud majd élni, mint az előző. „Mi, európaiak bebizonyíthatjuk, hogy a kontinensünk, az ipari forradalom bölcsője ismét a virágzó ipar és a közös haladás otthona lehet majd.”

Borítókép: MTI/EPA/Julien Warnand