A Mandiner olvasói emlékezhetnek: kiakadt Richard Dreyfuss Hollywood politikai korrektsége miatt. „Hánynom kell tőlük” – fogalmazott az Oscar-díjas, 75 éves hollywoodi veterán a PBS Firing Line műsorában annak kapcsán, hogy az Oscar-díjakra 2024-től csupán olyan filmek pályázhatnak, melyekben vagy legalább az egyik főszereplő alulreprezentált etnikai csoportból származik; vagy a film szereplőgárdájának 30 százaléka alulreprezentált közösségből kerül ki (nők, etnikumok, fogyatékkal élők, LMBTQ-személyek); vagy maga a film ezekről a csoportokról szól. Erről ide kattintva olvashat bővebben.
Amikor a hófehérke fekete lett, a rendezett spájz meg rasszista
A hollywoodi őrület azonban nem most kezdődött. Már 2021-ben kiderült, hogy a tíz legkomolyabb haladó lépést a nyugati filmiparban a fekete angol királyné, a nembináris James Bond, vagy éppen a genderqueer Szépség megjelenése jelentette. Összefoglalónkat erről itt olvashatja.
A politikai korrektség és cancel culture pedig közel sem csak a filmvásznat akarja meghódítani,
pedig a valóság még a hollywoodi helyzetnél is szürreálisabb.
Cancel culture példák: így fuldoklik a Nyugat az eltörléskultúrában
Olvasóink emlékezhetnek: egy légitársaság például közölte, hogy nemi és faji kvótát vezet be a pilótáknál, hogy a személyzet jobban tükrözze a világ sokszínűségét. Közben egy új őrület szerint már a rendezett spájz is rasszista lett, hiszen „a tisztaságot történelmileg arra használták, hogy megerősítsék a státuszok közötti különbségeket” – mondta a chicagói Loyola Egyetem marketingprofesszora.
De megírtuk azt is, hogy az Egyesült Államokban 2023-ban is egy férfi lett az év „nője”, valamint azt is, hogy kiderült:
Nyugaton már iskolai foglalkozást tartanak a transzneműség elfogadásáról,
és az általános iskolák azt tanácsolják a tanároknak, hogy olvassanak olyan könyveket a gyerekeknek, amelyekben transznemű vagy nem-bináris karakterek szerepelnek. Erről itt olvashat bővebben. A fentiek után pedig már-már feleslegesnek is tűnhet megemlíteni, hogy a pókemberes mesét sem kíméli a genderőrület.
De melyik az a kultúra, amit el kell törölni a fentiekkel?
Nehéz feladatot vállalunk, ha nem „bicskanyitogató” példával szeretnénk rámutatni a fent kiragadott példák által kirajzolt trend mögött rejlő valóságra. De hogy mégis a lehető legerősebb utalással éljen e-sorok írója, érdemes lehet felidéznünk Török Bernát egyik, a Mandiner hetilapban megjelent írásának részletét.