Kiderült, mi történne, ha berobbanna a cancel culture Magyarországon

A Mandiner olvasói emlékezhetnek: kiakadt Richard Dreyfuss Hollywood politikai korrektsége miatt. „Hánynom kell tőlük” – fogalmazott az Oscar-díjas, 75 éves hollywoodi veterán a PBS Firing Line műsorában annak kapcsán, hogy az Oscar-díjakra 2024-től csupán olyan filmek pályázhatnak, melyekben vagy legalább az egyik főszereplő alulreprezentált etnikai csoportból származik; vagy a film szereplőgárdájának 30 százaléka alulreprezentált közösségből kerül ki (nők, etnikumok, fogyatékkal élők, LMBTQ-személyek); vagy maga a film ezekről a csoportokról szól. Erről ide kattintva olvashat bővebben.

Amikor a hófehérke fekete lett, a rendezett spájz meg rasszista

A hollywoodi őrület azonban nem most kezdődött. Már 2021-ben kiderült, hogy a tíz legkomolyabb haladó lépést a nyugati filmiparban a fekete angol királyné, a nembináris James Bond, vagy éppen a genderqueer Szépség megjelenése jelentette. Összefoglalónkat erről itt olvashatja.

pedig a valóság még a hollywoodi helyzetnél is szürreálisabb.

Cancel culture példák: így fuldoklik a Nyugat az eltörléskultúrában

Olvasóink emlékezhetnek: egy légitársaság például közölte, hogy nemi és faji kvótát vezet be a pilótáknál, hogy a személyzet jobban tükrözze a világ sokszínűségét. Közben egy új őrület szerint már a rendezett spájz is rasszista lett, hiszen „a tisztaságot történelmileg arra használták, hogy megerősítsék a státuszok közötti különbségeket” – mondta a chicagói Loyola Egyetem marketingprofesszora.

De megírtuk azt is, hogy az Egyesült Államokban 2023-ban is egy férfi lett az év „nője”, valamint azt is, hogy kiderült:

és az általános iskolák azt tanácsolják a tanároknak, hogy olvassanak olyan könyveket a gyerekeknek, amelyekben transznemű vagy nem-bináris karakterek szerepelnek. Erről itt olvashat bővebben. A fentiek után pedig már-már feleslegesnek is tűnhet megemlíteni, hogy a pókemberes mesét sem kíméli a genderőrület.

De melyik az a kultúra, amit el kell törölni a fentiekkel?

Nehéz feladatot vállalunk, ha nem „bicskanyitogató” példával szeretnénk rámutatni a fent kiragadott példák által kirajzolt trend mögött rejlő valóságra. De hogy mégis a lehető legerősebb utalással éljen e-sorok írója, érdemes lehet felidéznünk Török Bernát egyik, a Mandiner hetilapban megjelent írásának részletét.

Ebben a szerző emlékeztet: „a münsteri városháza Béke terme nagy történelmi események színhelye: 1648-ban itt írták alá a harmincéves háborút lezáró vesztfáliai béke egyik szerződését”, de számos fontos találkozónak is helyet adott már a sokat látott helyiség. Tartották már ott például „a legfejlettebb gazdaságú demokráciákat tömörítő G7 csoport külügyminisztereinek tanácskozását” is.

És mint Török Bernát aláhúzza:

Az érintett (egyébként 2021-es!) eseményt előkészítő német külügy tájékoztatása szerint a keresztet akkor „protokolláris okból” távolították el, de mint Török rámutat: „a kegytárgy tehát 1648-ban az augsburgi vallásbéke toleranciáját is megújító vesztfáliai béketárgyalásokat még közelről követhette, a világpolitika meghatározó szereplőinek idei (akkori – a szerk.) eszmecseréjén viszont már nem lehetett jelen.”

„Belátják-e vajon az érintett protokollszakértők és főképpen azok, akiknek ezzel a gesztussal meg akartak felelni, hogy az eltörlés kulturálatlanságával épp azokat az értékeket tették ki a teremből, amelyekre hivatkoznak?” – vetette fel igen jogosan az a szerző, hozzátéve, hogy „mindazok a törekvések, amelyek a sokszínűséget és a toleranciát tűzik zászlajukra, valójában önmaguk ellen fordulnak, amikor túlzásba esve a kultúrát és annak gyökérzetét próbálják felszámolni.”

A cancel culture Magyarországon is utat tör?

A külföldi pédák a cancel culture kapcsán a fentiek tükrében, és J. K. Rowling eltörlése óta tehát már világosak. De mi a helyzet itthon? Példának okáért

Erről szóló szemlénket ide kattintva olvashatja.

Nyitóképük csupán illusztráció. Fotó: Markus Winkler from Pixabay