Nekiment a veterán színész az Oscar-díjak új, politikailag korrekt feltételrendszerének.
Mint arról korábban a Mandiner is beszámolt, az Oscar-díjakra 2024-től olyan filmek pályázhatnak csak, amikben vagy legalább az egyik főszereplő alulreprezentált etnikai csoportból származik; vagy a szereplőgárdájuk 30 százalékának alulreprezentált közösségből kell kikerülniük (nők, etnikumok, fogyatékkal élől, LMBTQ-személyek); vagy pedig magának a filmnek ezekről a csoportokról kell szólnia.
E feltételek közül legalább egyet teljesíteni kell, hogy Oscar-díjra jelölhessék az alkotást.
A fenti feltételek mellett olyan elvárások is megjelentek, amik szerint a filmek elkészítésébe is be kell vonni a hátrányos helyzetű társadalmi csoportokat, beleértve a kreatív vezetést is.
Mindezek kapcsán most Richard Dreyfus, az Oscar-díjas, 75 éves hollywoodi veterán a PBS Firing Line műsorában azt nyilatkozta:
Hánynom kell tőlük”.
A többek között a Cápa filmben és a Harmadik típusú találkozásokban emlékezetes szerepeket formáló Dreyfuss kifejtette:
„Ez művészet. Ne mondja meg nekem, művésznek senki, hogy engednem kell a legújabb, legaktuálisabb ideáknak azzal kapcsolatban, hogy mi is az erkölcsiség. Mit kockáztatunk? Tényleg az emberek érzéseinek megsértését kockáztatjuk? Ezt nem lehet jogilag szabályozni. Engedni kell, hogy az élet élet legyen. Sajnálom, nem gondolom, hogy van olyan kisebbség vagy többség az országban, akit így kellene kényeztetni.”
Dreyfuss aztán folytatta a kirohanását, elővéve Laurence Oliviert, aki 1965-ben fehér angol színészként alakította Shakespeare Othellóját, fekete arcfestéssel. „Briliánsan játszott egy fekete férfit. Azt mondják, soha nem fogok tudni játszani egy fekete férfit?
Vagy másnak azt mondják, nem játszhatja el A velencei kalmárt, ha nem zsidó?”
Az egyébként orosz és lengyel zsidó származású Dreyfuss kifejtette: „Megőrültünk. Olyan atyáskodó, olyan agyatlan ez az egész, az embereket gyerekként kezelik.”
A PBS interjúja Dreyfusszal (videó)
Fotó: Image Press Agency / NurPhoto / NurPhoto via AFP
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
Csak úgy kíváncsiságból.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
Bár az Iszlám Államot Szíriában jelentősen meggyengítették, nem semmisítették meg teljesen.
Gyakorlatilag elkerülhetetlen az előrehozott választás.
