Európa egészét ki kellene zárni a NATO-ból – Válasz Tom Rogannak

A NATO a legfontosabb olyan intézmény, amely garantálja Magyarország békéjét és biztonságát – ezért igazán elkeserítő olyan cikkeket olvasni, mint amilyet Tom Rogan írt a Washington Examinerben Törökországról és Magyarországról. Rogan amellett érvel, hogy e két ország NATO-tagságát fel kellene függeszteni. Az állítólagos ok: kötelességszegés.

Még diák voltam, amikor Magyarország 1997-ben népszavazást tartott a NATO-tagságról, és 1999-ben csatlakozott a szervezethez. 1997-ben a szavazókorúak alig fele ment el szavazni – és több mint 85 százalékuk támogatta a tagságot. A magyar parlament valamennyi pártja támogatta Magyarország csatlakozását, beleértve Orbán Viktor Fideszét is. Az orosz-ukrán-orosz háború második napján 72 százalék még mindig a NATO-tagságot támogatta. Röviden: a magyar társadalom túlnyomó többsége, beleértve engem is, még mindig azon a véleményen van, hogy a NATO-tagság jelentős szimbolikus, érzelmi és gyakorlati hozzáadott értékkel jár.

Az Orbán-kormány néhány évvel ezelőtt programot indított az ország hadseregének fejlesztésére. A kormányzat már jó ideje növeli a katonai kiadásokat, hogy elérje az Észak-atlanti Szerződés Szervezete által előírt küszöbértéket: ennek eredményeként 2024-re Magyarország katonai kiadásai elérik a magyar GDP két százalékát. Ismétlem: ezeket a követelményeket a NATO írja elő a tagjainak, és – úgy tűnik – a legtöbb európai tagállam nem tartja be.

Mégis, ami a legjobban elszomorít Tom Rogan cikkét olvasva, az az

csak pletykákra hivatkozik, és kritikátlanul megismétli a liberális média Magyarországgal kapcsolatos elfogult véleményét – anélkül, hogy állításait tényekkel támasztaná alá.

A magyar média helyzetéről már írtam a Washington Examiner számára. A helyzet az általam szinte pontosan egy évvel ezelőtt leírtakhoz képest ma is lényegében ugyanaz. Röviden: a magyar kormány nem „csapott le” az eltérő kisebbségi hangokra, politikusokra és aktivistákra – azok továbbra kifejezhetik véleményüket a legnépszerűbb hírportálokon, tévécsatornákon, a közösségi médiában és a lista folytatható. Ami a civil szervezeteket illeti, bár felszólították őket, hogy számoljanak be külföldi finanszírozási forrásaikról, továbbra is szabadon működnek Magyarországon.

Rogan azt sugallja, hogy Magyarország megszegi a NATO-nak tett ígéretét, „aláássa” az Oroszország elleni uniós szankciókat azzal, hogy – amennyire én tudom – pragmatikusan szívélyes diplomáciai és gazdasági kapcsolatokat tart fenn Oroszországgal és Kínával. Érvelésével azonban több probléma is van. Először is, bár a legtöbb EU-tagállam csatlakozott a NATO-hoz is, ez a két szervezet teljesen más. Normális esetben egy tagállamnak az uniós előírások betartásával kapcsolatos vitái Brüsszellel egyáltalán nem befolyásolhatják a NATO-tagságát.

Ráadásul az Európai Unió nem egy „felülről irányított szervezet”, ahol a brüsszeli központból érkező parancsokat kell teljesíteni. A szankciókról az Európai Tanács dönt, amely az uniós tagállamok vezetőiből áll. Az Európai Uniót a tagállamok alkotják, és – különösen a külkapcsolatok alakításában – működését nagyrészt a megállapodásra való törekvés jellemzi a politikaalkotás minden területén.

amelyeknek a tagoknak meg kell felelniük. A szankciók a Tanácson belüli hosszas tárgyalások eredményei.

Magyarországnak sikerült olyan megállapodást kötnie, amely figyelembe vette az érdekeit az Oroszország elleni szankciókkal kapcsolatban: a kormány tehát elfogadta és nem vétózta meg azokat. Érdemes megjegyezni, hogy számos uniós országnak különböző fenntartásai voltak az egyes szankciókkal kapcsolatban – ez is egy tény, még ha kevesen is hallottak róla. Országspecifikus érdekeiktől vezérelve több tagállam is megfogalmazta, hogy mely szempontokat nem szeretné, ha egy adott szankciócsomagban szerepelnének. Ezen törekvések többsége sikerrel járt, még ha néhány nem is (hadd emlékeztessem például az Oroszország és Belgium közötti gyémántkereskedelemről szóló legújabb hírekre). Hadd legyek világos: azok, akik titokban ellenezték a szankciókat, csendben remélték, hogy a „fekete bárány Magyarország” megvétózza, és kiábrándultak, amikor ez nem történt meg. Szóval, itt az ideje, hogy Rogan más európai országokat is felírjon a „vádlistájára”.

Miközben Magyarország igennel szavazott a szankciókra, joggal hívja fel a figyelmet arra is, hogy a szankciók gazdasági önkárosítást okoznak Európának, és – a történelem tanulságait levonva – a szankciók általában nem bizonyulnak hatékonynak.

Azt is hangsúlyozni kell, hogy Ukrajna nem tagja a NATO-nak. De valójában, ha olyan nemzetközi szervezetet kell találnunk, amely részt vesz a nemzetközi béke és biztonság fenntartásában vagy helyreállításában, akkor az nem a NATO. Ez az Egyesült Nemzetek Szervezete. Az Észak-atlanti Szerződés egyetlen cikke sem kötelezi a NATO-tagokat arra, hogy az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban bármilyen lépést tegyenek.

Végezetül hadd mondjak valamit Európa és Orbán Viktor pragmatikus kapcsolatáról Oroszországgal és Kínával. Orbán Viktor miniszterelnök úr és kormánya jelentős erőfeszítéseket tesz Magyarország energiaellátásának diverzifikálása és az ország orosz energiától való több mint nyolcvan százalékos függőségének csökkentése érdekében. Ennek érdekében a magyar kormány 2011-ben nagyobb részesedést vásárolt vissza a MOL magyar olaj- és gázipari vállalatban a Surgutneftegas orosz olajipari cégtől. A kormány emellett befektetett egy horvát LNG-terminálba, gázösszekötőket épített, hogy lehetővé tegye a gáz új forrásokból történő szállítását, és – bár ez a törekvés végül sikertelennek bizonyult – az Orbán-kormány még az ExxonMobilt is megpróbálta meggyőzni, hogy fektessen be egy fekete-tengeri tengeri fúrási projektbe.

Ami Kínát illeti: Kína a legtöbb európai ország legnagyobb ázsiai kereskedelmi partnere, őt követi Oroszország a második, Törökország pedig a harmadik helyen. Az európai országok többsége ezekkel az országokkal lényegesen nagyobb volumenben kereskedik, mint Magyarország – még ma is. Talán Tom Rogannak is szorgalmaznia kellene az ő NATO-ból való kizárásukat is.

Nyitókép: John THYS / AFP