Szigetelőszalaggal a falra ragasztottak egy banánt: hatmillió dollárért azonnal lecsapott rá egy „műgyűjtő”
Újra kitett magáért a világhírű olasz művész.
Az utolsó utáni pillanatig erőltették a radikális LMBTQ- és családellenes témákat, végül sikerrel zártak össze a hagyománytisztelő országok és szervezetek.
Váratlannak nevezhető konzervatív győzelemmel zárult az ENSZ nőjogi konferenciája, amelyen a liberális doktrína újabb kiterjesztését célozták meg a nyugati delegációk.
A nők helyzetével foglalkozó bizottság 67. plenáris ülésén (CSW67) ugyanis kezdettől fogva deklarált cél volt, hogy a konferencia záródokumentumában megjelenjen a gender-ideológiát erőteljesen megjelenítő átfogó szexuális nevelés pedagógiájának sürgetése, a „szexuális orientáció és gender-identitás”, valamint a „szexuális és reproduktív egészség és jogok”. Utóbbi az abortuszhoz való egyre korlátlanabb hozzáférést jelenti a liberális nyelvezetben (a leginkább „haladó” országok azt is támogatták, hogy fiatalkorú édesanyák szüleik tudta és beleegyezése nélkül mehessenek abortuszra minden megkötés nélkül), míg előbbi kifejezések valós tartalmát ma már magyarázni sem szükséges.
Miközben tehát a nagy múltú konferencia eredeti célja a nők helyzetének átfogó vizsgálata és annak javítására tett javaslatok megfogalmazása, mostanra a progresszív politikai agenda erősítésére próbálják felhasználni. (Hogy milyen mértékben készültek újabb előretörésre e tekintetben, azt jól bizonyítja a tanácskozás nyitóképünkön angolul olvasható alcíme is: „Továbblépni a nemek közötti egyenlőség felé”.)
A hasonló konferenciákon elfogadott záródokumentumok jelentősége egyébként túlmutat a konkrét tanácskozásokon, azok ugyanis mintegy
és megnyitják az utat az egyes ideológiai megfontolások további kiterjesztése előtt a szokásjog részévé válva.
Ezt felismerve számos kormány (elsősorban afrikaiak) és konzervatív szervezet kezdett értékmentő munkába és nyílt lobbitevékenységbe annak érdekében, hogy ellensúlyozzák a liberális térfoglalást. Sebastian Lukomski, aki a CitizenGO helyi kampánycsapatát irányította a rendezvény idején, az ideológiai törésvonalat földrajzi szempontból is meghatározta.
Mint jelezte, a progresszív kampányhoz csatlakozott az Egyesült Államok, Kanada, az Európai Unió, valamint Ausztrália, az értékvédő-konzervatív összefogás keretében pedig afrikai (többek között Egyiptom, Etiópia, Kamerun, Nigéria, Szenegál és Szudán), karibi és Öböl-menti országok sorakoztak fel, valamint a Szentszék képviselői is hathatós közbenjárást tettek a család védelme érdekében.
arra, hogy tárgyalást folytasson a keresztény-konzervatív szervezet képviselőivel és munkája során a családvédelem érvkészletét alkalmazza.
A kiélezett tárgyalási folyamatra jellemző, hogy az eredeti tervvel ellentétben jóval később, március 17. péntek este helyett március 18-án, szombaton a hajnali órákban került sor a záródokumentum elfogadására. A zárószavazás eredetileg tervezett időpontja után az ausztrál és amerikai delegáció még újabb javaslatot nyújtott be a progresszív agenda érvényre juttatása érdekében. A záródokumentum azonban – bár tartalmaz néhány progresszív törekvésre való utalást – végül
Amíg a küldöttek és delegációk az ENSZ székházában majd egy héten keresztül tanácskoztak, a konzervatív szervezetek a hivatalos találkozókon kívül az utcán is jelen voltak. Manhattan-szerte plakátok ezrei, villámcsődületek és ledfalas kisbuszok hirdették, hogy a női mivoltot a biológia és nem az ideológia határozza meg, valamint azt, hogy az emberi élet érték, amit nem szabad támadni. Több szervezet tiltakozott egyúttal az ENSZ azon politikája ellen, amelynek keretében igyekeznek elhallgattatni az élet- és családvédő hangokat.
„Minden évben látjuk az ENSZ női konferenciáján, valamint számtalan más ENSZ-bizottságban, hogyan dolgoznak ideológiai ellenfeleink lopakodó jogalkotással egy radikális nemzetközi norma felépítésén, hogy azt később elfogadtassák a kisebb és gyengébb országokkal is. Ezúttal sikerült feltartóztatnunk őket a legfontosabb kérdésekben” – fogalmazott Sebastian Lukomski.
Nyitókép: CSW67