Visszajönnek Ficóék, vagy marad a sokpárti koalíció? És mit tehet a magyar Szövetség? Előrehozott választásokra készül Szlovákia, amely nem csak a felvidéki magyarság vagy a visegrádi együttműködés miatt lehet kiemelten fontos Magyarországnak.
Szeptember végén előrehozott választásokat tartanak Szlovákiában azt követően, hogy tavaly decemberben a parlament megvonta a bizalmat Eduard Heger kormányától.
Budapest számára nem csak a külhoni magyarság vagy a visegrádi együttműködés miatt lesz érdemes az északi szomszédra figyelnie.
Bár Igor Matovič megválasztása után voltak biztató jelek, mivel a szlovák külügy, ahogy az Szlovákiában egyébként megszokott, atlantista-liberális irányítás alá került (majd a kormány szétesése után maradt is ott), az utóbbi időben egyáltalán nem volt felhőtlen a Pozsony és Budapest közötti viszony. Az elmúlt néhány évben komoly kihívásokkal kellett szembenéznie a magyar diplomáciának, hiszen a közép-európai „aranyidők” után előbb Csehországban bukott meg Andrej Babiš kormánya, majd Szlovákiában is a föderatív-atlantista vonal került előtérbe, végül a háborúra adott válaszok miatt Lengyelországgal is megromlott a viszony. Az őszi lengyelországi választásokon nem elképzelhetetlen a kormányzó PiS veresége, így kiemelten fontos lenne Budapest számára,
Köszönhetően annak, hogy a szlovák médiapiac szereplői havi rendszerességgel rendelnek közvélemény-kutatásokat, remekül követhető a pártpreferenciák alakulása. Bár 2020-ban voltak egészen elképesztő melléfogások, ha a százalékarányok nem is feltétlenül pontosak, a tendencia egyértelmű.
Mostanra biztossá vált, az aktuális szlovák kormány így és ebben a formában még egyszer nem tud majd összeállni. Előbb a járványkezelés, majd a gazdasági válságra és a háborúra adott válaszok nem találkoztak a választói akarattal, így a 2020-ban még alkotmányozó többséggel (Szlovákiában ez háromötödös arányt, 90 képviselőt jelent) összeállt négypárti koalíció szinte teljesen elvesztette a legitimációját.
Közülük mindössze egynek, az egyébként is gyakran külön utas Sme rodinának (Család Vagyunk) mérnek stabil bejutó helyet, 7-8% körül. A korábbi államfő, Andrej Kiska által alapított Za ľudí (Emberekért) gyakorlatilag eltűnt, legutóbb 1,2%-ra mérték, ami kormányzati pozícióból óriási „bravúr”. A koalíciót robbantó Richard Sulík-féle SaS (Szabadság És Szolidaritás) a parlamenti küszöbön tántorog, ahogy az időközben kettészakadt, 2020-ban még 25%-ot szerző OĽaNO is. Igor Matovič mozgalmából pár hete több meghatározó politikus, négy miniszter és Eduard Heger kormányfő is kilépett, hogy Demokrati (Demokraták) néven új pártot alapítsanak. Most úgy az anyapártot, mint az erőteljes atlantista üzeneteket megfogalmazó Demokraták pártot is 5-5% körül mérik, így elképzelhető, mindkét formáció lemarad a parlamentről.
A fentieken kívül még négy párt, a radikális liberális Progresívne Slovensko (PS – Progresszív Szlovákia), a KDH (Kereszténydemokrata Mozgalom), a soviniszta Kotleba-pártból kiszakadt, ma leginkább elitellenességével kitűnő Republika (Köztársaság), illetve az egyesült felvidéki magyar párt, a Szövetség számolhat érdemben a parlamenti bejutással.
A felmérésekből az is nyilvánvaló, a szlovák politika szétaprózottsága miatt
Hiába győzhet Robert Fico pártja szeptemberben, a kormány összetételéről nem feltétlenül ők döntenek majd.
Akad egy párt, amelyik, álljon fel bármilyen ideológiájú kormány, annak szinte biztosan tagja lesz.
A Smer-SD korábbi kormányfője, Peter Pellegrini a 2020-as választási kudarcot követően új pártot alapított. A Hlas-SD (Hang – Szociáldemokrácia) a Smer jó néhány ismert arcát befogadta, ráadásul
A Hlas-SD megalakulása után szinte azonnal az ország legnépszerűbb pártja lett. Míg Fico lubickolt a megosztó politikus szerepében, addig Pellegrini alig-alig engedett meg magának karakteres véleményt. Ez a stratégia egészen addig működött, amíg a háborúval kapcsolatos kérdésekre nem kellett választ adnia. A szlovákiai MiG-vitában finomkodó Pellegriniéket sikerült a fegyverszállításokat élesen elutasító Smer-SD-nek beérnie, majd meg is előznie, csakhogy mindeközben a Hlas-SD fenntarthatta az együttműködés lehetőségét – már Ficóékon kívül – nem csak az aktuális kormányoldallal, de a parlamentbe biztosan bejutó Progresszív Szlovákiával is.
Politikaelmélet és választási matematika helyett talán érdemesebb felhők megfigyelésével, kártyával vagy állatbelekkel próbálkoznia annak, aki a következő szlovák kormány összetételét szeretné megjósolni.
Függetlenül attól, hogy ők vagy a Smer-SD nyeri a választásokat.
Fico és Pellegrini pártja hónapok óta néhány tizedszázalékos különbségre van egymástól. A Hlas-SD 30-35 mandátuma nélkül ugyanis sem Robert Fico, sem az ellenoldal nem lesz képes kormányozni, így Pellegriniből úgy lehet királycsináló, hogy közben magát koronázza meg. Nem véletlen, hogy mind ez idáig nem foglalt állást arról, kivel is képzeli el a következő kormánykoalíciót. Pellegriniék kritizálják ugyan a kormányoldalt, szőrmentén belemennek egy-egy vitába, de az a magyar politikához szokott választónak is példátlan harag, amellyel Fico lő és Ficót lövik, a Hlastól távol áll.
Nagyon nehéz tehát megjósolni, milyen orientációjú kormány alakul ősztől Szlovákiában. Egy-egy mandátumon múlhat, hogy egy akár öt-, vagy hatpárti szocdem (Hlas), liberális (PS), jobbközép-liberális (SaS, OĽaNO, Demokrati), kereszténydemokrata (KDH) ideológiai konglomerátum, vagy egy várhatóan stabilabb, két-hárompárti (Smer, Hlas, Sme rodina) kormány jön létre.
Szándékosan nem említettük eddig a felvidéki magyar pártot, a Szövetséget. A 2020-as választási kudarc után az egyesülés parancsa ugyan világos és érthető volt, de a közös munka nem ment és nem is megy zökkenőmentesen, azzal együtt, hogy régen kínálkozott ekkora esély a bejutásra. Vélhetően konkurens, magyar párt önállóan nem indul a választásokon, a Szövetség elől legfeljebb szlovák formáció orozhat el érdemben szavazatokat.
túlnyomórészt az OĽaNO-ra. Matovičék mára a parlamenti bejutás küszöbére sodródtak, s a közhangulat most afelé mutat, ekkora átszavazásra még egyszer nem kerül sor. „Alternatívaként” szóba jöhetne ugyan Robert Fico és a Smer, mivel a felvidéki magyarság igen erősen békepárti, csakhogy a Fico korábbi kormányzásai során történt magyarellenes atrocitásokat (Malina Hedvig bántalmazása, a DAC-szurkolók megveretése, Sólyom László kitiltási botránya, kettős állampolgársági ügy, a sor még hosszan folytatható) nem feledte el a közösség. Nagyon helyesen! Ha néhány ezer magyar voks jut is majd a Smernek, nagyon nehéz elképzelni egy tömeges átszavazást.
Ezzel együtt mégis Ficóék jelentik a Szövetség számára a legnagyobb problémát. Az egyik elődpártot, a vegyes párti politizálást követő Most-Hidat éppen azért támadták (és későbbi bukásának egyik oka is lett), mert 2016-ban hajlandó volt koalícióra lépni Robert Ficóékkal.
Egy hasonló lépés politikailag igen nehezen védhető helyzetbe hozná az egyesült magyar pártot. Ugyanis, ha sikerül a bejutás,
Határozniuk kell, egy Magyarország számára talán előnyösebb, de saját választóik előtt igen nehezen védhető döntéssel szuverenista, háborúellenes, de korábban éles magyarellenességet mutató kabinetet segítenek hatalomra, vagy egy olyan szivárványkoalíciót, amely nem csak kritika nélkül követi a nyugati mainstreamet, de helyenként még nyíltan ellenséges is Magyarországgal.
Ez egyáltalán nem könnyű döntés – és akkor a bejutásról még nem is beszéltünk.
Nyitókép: pozsonyi reggel (fotó: Shutterstock)
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Pozsonyban egyre bizonytalanabbnak tűnik a kormánykoalíció helyzete.
Maradjunk annyiban, hogy Viktória Strompová számára mindaddig egyáltalán nem volt fontos a magyar állampolgárság, amíg nem akart a Tisza Párt színeiben országgyűlési képviselőjelölt lenni.
Nem lenne most miről beszélnünk, ha az Európai Unió a jogállamiság és alapjogok védelme keretében bátorkodna szavatolni az őshonos kisebbségek önrendelkezési szabadságát.
Döbbenetes lépésre szánta el magát a szlovák parlament: büntetnék a kritikát, miközben a Beneš-dekrétumok sebei ma is véreznek. Íme egy megrázó családi vallomás a pokolról: a nagyapát fűtetlen marhavagonban vitték kényszermunkára, a házukat elvették, és a hatalom most azt üzeni: nemhogy jóvátétel nincs, de még az igazságot kimondani is tilos.
Az Unió vezetése továbbra is a háború folytatása, és az orosz-EU viszony leépítésére tett javaslatot. Magyarország miniszterelnöke viszont ezúttal nem lesz egyedül.
A Beneš-dekrétumok mai következményei és a börtönfenyegetés ellen szólalt fel.
Egységben az erő! – üzente a világbajnok magyar MMA harcos.
Természetesen még mindig Orbán Viktortól tartanak.
