Ilyen Kazahsztán nyitása magyar szemmel – kazah-szakértő magyar politikust kérdeztünk

A Mandiner idén közelről figyelte a kazah parlamenti választásokat. A közép-ázsiai ország példátlan demokratikus nyitásának keretében a választás hetében Kazahsztán miniszterei több órán át álltak a nemzetközi sajtó rendelkezésére, és a legkritikusabb kérdésre is válaszoltak az ország politikai rendszerével, kül-, környezet- és gazdaságpolitikájával kapcsolatban.

Lapunk Asztanában többek között a külügyminiszter-helyettest, a gazdasági minisztert, az állami gáz- és olajcég elnökét, a stratégiai tervezési hivatal főnökét, a Központi Választási Bizottság vezetőjét és az elnöki főtanácsadót kérdezte a Kazahsztánt érintő ügyekről.

A választás tisztaságára erős garancia volt a választási megfigyelők beengedése az országba; különösen az, hogy jelen van és előzetes jelentésében kifejezetten pozitívan nyilatkozott a kazah választásokról az Európai Biztonság és Együttműködés Szervezete (EBESZ). Szintén hivatalos választási megfigyelőként van jelen az országban F. Kovács Sándor fideszes országgyűlési képviselő, aki a magyar Országgyűlés egyetlen kazahul beszélő képviselője.

***

F. Kovács Sándor (MTI/Czeglédi Zsolt)

Választási megfigyelőként van Kazahsztánban az EBESZ, a Türk Államok Szervezete, számos külföldi hivatalosság és más nemzetközi szervezet mellett. Hogy látja, demokratikus úton halad Kazahsztán?

Huszonöt éve járok Kazahsztánba. Egyetemen tanultam ösztöndíjjal másfél évet Almatiban, és láttam, hogy milyen fejlődésen ment keresztül a posztszovjet időszaktól kezdve. Ez ugyanúgy leírható gazdasági fejlődésben, az épületekben, a városok fejlődésében, és a demokráciában is. Kazahsztánban van egy ösztöndíjprogram, a Bolasak. Nagyon sok kazah fiatal tanul Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban. Megjelent egy nyugatias igény a kazah társadalomban is. Ez most leképeződik ezen a választáson. Nem hiszem, hogy gesztust akartak volna tenni, hanem folyamatosan modernizálják a társadalmat. A településeket, a városokat... Látszik itt, Asztanában is, hogy ez egy vadonatúj, nyugatias város. Ebben gondolkoznak a kazahok: fejleszteni akarják magukat.

Kazahsztán egy ilyen típusú demokrácia, itt a család, a rokoni összetartás sokkal nagyobb, és ez a demokráciában látszik is. Más a demokrácia, mint a nyugati, de nincs minőségi különbség. Nagyon jól kormányozzák Kazahsztánt.

Tehát szerves, lineáris fejlődésnek látja.

Láttam, hogy amikor függetlenné váltak, akkor egy szovjet típusú gondolkodásuk volt. Ezt akkor nem tudták meghaladni, hiszen ugyanazok a vezetők irányították a független Kazahsztán életét, akik egy nappal előtte a Szovjetunió életét vitték. Emellett tudni kell, hogy Kazahsztánban a vezetőket nem csak alulról vagy felülről választják ki,

és úgy válnak vezetővé. Ez a kiválasztási folyamat folyamatos. Ez volt az orosz cári birodalom, a Szovjetunió és a független Kazahsztán idején is. Mindig változtattak, mindig javítottak egy kicsit az itteni közállapotokon.

A sajtótájékoztatón is említette, hogy vannak itt ismerősei, barátai, akikkel beszélgetett, ezért nem csak a hivatalos álláspontot ismeri. A dolog jellegéből adódóan a sajtónak erre nincs rálátása.

A nép egy kicsit mindig úgy gondolja, hogy a feje felett dőlnek el a dolgok, van az az érzése, hogy a politika, a felső vezetés mindig távol van tőle. De a kazah társadalom érzékeli ezeket a változásokat. A Nurszultan Nazarbajev fémjelezte, függetlenség előtti és utáni időket is magában foglaló érának

Látunk olyan közép-ázsiai volt szovjet tagállamokat, ahol kétévente permanens forradalom volt, ahol elégedetlenség volt. A független Kazahsztán átmenetét a Nazarbajev-korszak jól vitte végig. Persze a végén, mint minden ilyen korszaknál, már látszottak a kifáradás jelei. Azt látom, hogy a Tokajev-korszak újdonságokat hoz, és ami ezután, a Tokajev-korszak után következik, az már egy teljesen modern Kazahsztán lesz, egy olyan modern ország, amelyet a világ bármilyen részén egy jól működő társadalom fel tud mutatni.

Mik voltak beszélgetőpartnerei politikai prioritásai? Mi alapján választanak pártot, jelöltet a most már kifejezetten sok lehetőség közül?

Elsősorban értékelik a stabilitást, főleg az orosz-ukrán háború kapcsán kialakult helyzetben, hiszen nagyon sok orosz nemzetiségű is él Kazahsztánban. Ők is azt az álláspontot képviselik, hogy ki akarnak maradni ebből a háborúból, semlegesek. Elítélik Oroszország lépését, de mivel a legnagyobb és legerősebb szomszédjuk, tartanak attól, hogy eszkalálódik a helyzet, és belekeverednek a konfliktusba. A stabilitást és a békét tehát nagyon akarják. A másik nagyon fontos dolog a gazdasági prioritások. A gazdasági fejlődés 1992, a függetlenség óta folyamatos volt.

– de kézzelfogható volt nem csak az elit, a felső réteg, hanem az alsó réteg számára is egy megélhetési stabilitás, egy fejlődés. Szeretnék, ha ez tovább folytatódna. A stabilitás és a gazdasági fejlődés kéz a kézben járnak.

Sokszor kritizálják, lenézik a magyar-türk, ezen belül a magyar-kazah együttműködést. Mik azok a területek, ahol eredményeket értünk el, mi a tartalma, a lényege ennek az együttműködésnek?

A türk államok egy erős szövetség. Én nagyon örülök, hogy megfigyelői státusszal Magyarország is benne van ebben a szövetségben. A nemzetközi szervezeteknél képviseljük egymást, támogatjuk egymás álláspontját, egymás jelöltjeit a nemzetközi szervezetekben. Gazdasági téren ez több egy racionális, üzleti alapú vállalkozásnál, amelyben centre, forintra kiszámolom, megéri-e barátoknak lennünk – ha megéri, barátok vagyunk; ha nem, akkor pedig nem vagyunk azok. A türk államok együttműködése ezen túlmutat. Segítik egymást nem üzleti alapon is. A mai, elanyagiasodott világban ez nagyon nagy érték. A türk államoknak erős kiegyenlítő szerepük lesz Dél-Európában és Közép-Ázsiában is. Azt gondolom,

A végére egy személyes kérdés. Azon igen kevés magyar közé tartozik, akik beszélnek kazahul. Honnan ez a szerelem Kazahsztán felé?

Minden magyar gyermek olvasott könyveket Julianus baráttól, Vámbéry Ármintól, Kőrösi Csoma Sándortól. Gyerekként én is olvastam a nagy utazók könyveit. Én nagykunsági származású, karcagi vagyok. Gyerekkoromban és középiskolában is tanultam, hogy a kunok Közép-Ázsiából jöttek, török nyelvű nép. Amikor Kazahsztán függetlenné vált, nyílt egy lehetőség arra, hogy egy, még a Szovjetunió idejében kötött államközi szerződés keretében húsz kazah diák tanulhasson Magyarországon, és húsz magyar diák Kazahsztánban. Én egyetemistaként megpályáztam ezt az ösztöndíjat, és én voltam az egyetlen akkor, aki Almatiban tanultam. Ez egy óriási élmény, én bejártam Közép-Ázsiát, összes országát személyesen ismerem. Egy fiatalkori egyetemista kalandnak indult ez az egész, de annál sokkal több. A magyarságnak, Magyarországnak meg kell vetnie a lábát ebben a régióban is, ahogy a világ összes régiójában. Mindenhol kell hídfőállásoknak lenniük. A keleti nyitást sokan lenézik. Ez a gyarmatosító politikából adódik: hogy a másik kultúrája, akinek a gazdasága nem olyan jól megy, az nem olyan erős és nem olyan jó, mint a miénk. És ezen kívül azt is megmondhatjuk, hogy kinek jó a demokráciája, kik élnek jól, régen azt is megmondták, melyik vallás jó és melyik nem.

A magyarságnak akkor van jövője, ha minden régióban megtalálja és kiépíti a hídfőállásait.

Nyitóképen: Asztana látképe (AFP - Calle Montes / Photononstop / Photononstop via AFP)