Robert C. Castel: Az ukrán légvédelem az orosz eszközök több mint kétharmadát lelőtte

Robert C. Castel elemzéssel jelentkezett a Facebook-oldalán az oroszok stratégiai bombázóhadjáratával kapcsolatban. Az elemzéséhez az Institute for the Study of War (ISW) intézet napi adatait használta fel. Mint írta, az oroszok a stratégiai légicsapásokat drónokkal, cirkáló robotrepülőgépekkel és ballisztikus rakétákkal hajtották végre.

Hozzátette,

„Ezekben 879 csapásmérőeszköz került bevetésre. A különböző típusú csapásmérőeszközök aránya, hullámomként változott. A köztudatban rögződött elképzelés ellenére a csapások többségét cirkálórakétákkal (612) és nem drónokkal (235) hajtották végre. A ballisztikai rakéták csupán egy töredéket alkottak az ukrán hátországra kilőtt eszközöknek (32 db)” – írta Castel.

Hozzátette, „az ukrán adatokra támaszkodó ISW jelentések alapján, az ukrán légvédelem az orosz eszközök 68%-át lelőtte. Mivel a közölt adatok alapján több mint háromszor annyi drón lelövéséről számoltak be mint amennyinek a bevetését jelentették, a közölt számadatokat némi szkepticizmussal kell kezelni. A cirkáló robotrepülőgépek lelövését illetően az adatok már értelmezhetőek és hozzávetőlegesen 50%-os sikerarányra utalnak”.

Nagy a különbség a támadóhullámok között

Robert C. Castel kifejtette, hogy hullámomként igen nagy különbséget lát a sikeres leküzdések százalékaránya között. Mint írta, általában a drónok jelentik a kisebb kihívást az ukrán légvédelmi rendszernek, ugyanakkor az utolsó, január 1.-2-i hullámban éppen a cirkálórakéták leküzdésében értek el jobb eredményeket.

A nyugati fegyverek nem oldanak meg mindent

Castel hozzátette, az a feltételezés, miszerint a nyugati légvédelmi eszközök megérkezésével a sikeres elfogások aránya megnövekedett volna, nem nyer bizonyítást az ISW adatsoraiban. A nagy ugrás a sikeres elfogások arányszámában október elején következett be,

„Hogy mi az újonnan érkezett nyugati légvédelmi eszközök hozzáadott érteké, azzal kapcsolatban igen nehéz következtetéseket levonni a rendelkezésünkre álló adatókból” – írta. Szerinte a támadóhullámok több-kevesebb rendszerességgel követték egymást 5-től 13 napig terjedő intervallumokban.

Megjegyezte, az ISW adatai sokszor hézagosak vagy ellentmondásosak, „de egyéb adatok híján azzal kell főznünk, ami a rendelkezésünkre áll”.

Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner

***