Egyre éhesebb a sárkány és az elefánt

Miután a 2026 februárjában Irán ellen indított amerikai–izraeli háború alapjaiban rengette meg a Közel-Kelet stabilitását, a világ figyelme a Hormuzi-szoros lezárására és az abból fakadó globális energiaválságra irányult. A világ olajszállításának 20 százaléka áthalad a szoroson, amely az előző hetekben gyakorlatilag beállt: Irán megtorló lépésként blokád alá vonta a tengeri útvonalat – és ami még fontosabb, szisztematikusan rombolni kezdte a térség energetikai infrastruktúráját. A brent típusú olaj ára rövid idő alatt 80-ról 110-120 dollár fölé szökött, de az árfolyama egyre kevésbé tekinthető irányadónak az energiapiaci káosz közepette. Eközben a cseppfolyós földgáz szpot árai Ázsiában hároméves csúcsra emelkedtek.

A válság nem csupán gazdasági sokk, hanem geopolitikai paradigmaváltás is: Ázsia két leg­nagyobb gazdasága,

amely egyszerre teszteli stratégiai tartalékait, diplomáciai mozgásterét és nagyhatalmi ambícióit. A konfliktus friss és súlyos hatásai különösen ezekben az országokban érződnek, hiszen 

 India pedig a harmadik legnagyobb fogyasztó, és mindkettőjük energiaellátásának döntő része a Perzsa-öbölből érkezik. A válság azonban nem egyformán sújtja őket: Peking eddig viszonylag jól állta a sarat, Újdelhi viszont már most korlátozásokat volt kénytelen elrendelni a pánikvásárlások miatt.

A két óriás vezetői, Hszi Csin-ping elnök és Narendra Modi miniszterelnök pedig éppen ebben a krízisben keresik a lehetőséget arra, hogy megerősítsék pozíciójukat a multipoláris világrendben, különös tekintettel az orosz energiaforrásokra és a Közel-Kelet megmaradt kapacitásaira.