Klimatikus láncreakció: érkezik a szuper El Niño

A nemzetközi meteorológiai és óceánkutató intézetek adatai jelentős éghajlati átrendeződést mutatnak, amely nagy valószínűséggel egy extrém erős szuper El Niño kialakulását hozza el a következő hónapokban. A Forbes magazin nemzetközi kiadása által is idézett kutatások szerint a globális klímamodellek – köztük az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal, valamint az európai középtávú időjárás-előrejelző központ jelzései – azt vetítik előre, hogy a korábban uralkodó La Niña-jelenség a végéhez közeledik. A számításaik alapján az átmeneti időszakot követően mintegy 60-62 százalék az esélye annak, hogy a nyár folyamán a Csendes-óceán térségében egy rendkívül intenzív felmelegedési fázis kezdődik, ami az év végéig meghatározza a föld időjárását. 

Kritikus óceáni anomália 

Az El Niño-jelenség ezúttal erőteljesebb lehet a szokásosnál a az egyenlítői passzátszelek gyengülése és a Csendes-óceán keleti medencéjének felmelegedése miatt. Amikor a szelek veszítenek az erejükből, a meleg tengervíz visszaáramlik a partok felé, elfojtva a mélyből érkező hideg áramlatokat. A kutatók által használt relatív óceáni Niño-index adatai alapján a tengerfelszín hőmérsékleti anomáliája a kritikus régióban az esetek felében meghaladhatja a szezonális átlaghoz viszonyított 2,5 Celsius-fokos eltérést. Ez a kilengés jelenti a szuper El Niño kategória küszöbértékét.  

A jelenlegi előrejelzések alapján a formálódó anomália a korábbi, az 1982-esnél, az 1997-esnél vagy a 2015-ösnél is intenzívebb hőmérsékleti sokkot hozhat, megdöntve az elmúlt évszázad klímarekordjait. 

Láncreakció a légkörben 

A Csendes-óceán felett felhalmozódó hatalmas hőtöbblet hatása a globális futóáramlásokon keresztül a teljes föld időjárását módosítja. Míg Észak-Amerikában ez az atlanti hurrikánszezon mérséklődésében mutatkozhat meg, Európában egész más makrofolyamatokat indíthat el. A trópusi felmelegedés közvetve befolyásolhatja az észak-atlanti időjárást, ami a légnyomási rendszerek kontinensszintű eltolódásához vezet.  

Régiós aszálykockázat 

Amennyiben a Közép-Európa feletti magasnyomású képződmény tartósan rögzül, az megakadályozza a felhőképződést és eltéríti az óceán felől érkező csapadékos frontokat. Ennek következményeként a Kárpát-medencében is jelentősen megnőhet az aszályok és a tartós hőhullámok kialakulásának kockázata. E folyamatok gazdasági hatása itt válik a leginkább konkréttá. A talajnedvesség esetleges jelentős csökkenése ugyanis tovább gyorsítja a lokális felmelegedést, mivel a beeső napsugárzás energiája a párolgás hiányában teljes mértékben a légkör alsó rétegeit fűti tovább.  

Ez az öngerjesztő folyamat pedig a nyári mezőgazdasági hozamokat csökkentheti. 

Szibériai fagyok? 

Az időjárási láncreakció azonban nem érhet véget ősszel, a fél év múlva kezdődő téli időszakban is folytatódnak a problémák. Vagyis nő annak az esélye, hogy a magaslégkörben lassul és szétszakad a sztratoszférikus sarki örvény. Egy ilyen folyamat Észak-Európa felett egy újabb tartós blokkoló rendszert hozhat létre télen, extrém fagyos, szibériai légtömegeket irányítva a közép-európai térségbe. Ez azért probléma, mert hirtelen és rendkívüli terhelést jelenthet a fűtési infrastruktúrák és a teljes regionális energiahálózat számára. 

Új kényszerpálya 

A régiónk számára ezek a folyamatok már nem csupán elvont meteorológiai érdekességek, mivel ezen szélsőségek komoly gondot jelenthetnek. Mára ugyanis az energiaellátás és a mezőgazdaság sebezhetősége fontos kérdéssé lépett elő, ha ugyanis a nyári aszályok kiszárítják a termőföldeket, az nem csupán az élelmiszer-inflációt emeli, logisztikai problémát is okozhat az apadó Dunán. Továbbá az alapellátást biztosító erőművek hűtővízellátásának akadozása a hazai áramtermelés stabilitását is veszélyezteti egy olyan időszakban, amikor a hűtési energiaigény csúcsokat dönt. 

A téli hónapokra jósolt fagyos szibériai időjárás pedig a sokat hangoztatott európai energiafüggetlenség legkomolyabb tesztje lehet. Egy extrém hidegbetörés ugyanis próbára teheti a kontinens földgáztartalékait és az ingadozó zöldenergiára támaszkodó villamosenergia-hálózatok rugalmasságát. Azaz csak reménykedhetünk, hogy a tudósok ezúttal túl pesszimistának bizonyulnak az előrejelzéseik terén. 

Kapcsolódó:  

    
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.eu oldalon.    

 Nyitókép:JAIME SALDARRIAGA / AFP