A stratégiát évtizedek óta a vízelvezetés határozta meg, az utóbbi években azonban egyre világosabbá vált, hogy az éghajlatváltozás és az időjárási anomáliák ezzel ellentétes szemléletet követelnek meg, vagyis a cél már az, hogy meg kell tartani a vizet a tájban. A magyar mezőgazda- ság jövője és a vizes élőhelyek megmaradása szempontjából a következő évek kulcsfontosságú teendőinek a szakértők egybehangzó véleménye szerint a vízmegtartásra, a tárolók építésére, a csatornahálózat fejlesztésére, az öntözhetőség megteremtésére, valamint a talajkímélő növénytermesztési gyakorlatok elterjedésére és az ezekhez szükséges szabályozás kialakítására szükséges koncentrálniuk, jelentős forrásbevonás mellett.
Bóna Szabolcs, az agrár- és élelmiszer-gazdaság kijelölt minisztere már többször kiemelte, az új vízstratégiának nem a krízishelyzetek kezelésére, hanem a rendszerszintű szemléletváltásra kell fókuszálnia. A közelmúltban ugyanis a szárazabb periódusokban a vízügyi szakemberek és a gazdálkodók gyakorlatilag a károk mérséklésére összpontosítottak, de ez a stratégia több évtized után már nem alkalmas a hozamcsökkenés elkerülésére. Az új kormány részletes tervei egyelőre nem ismeretesek; egy új vízügyi stratégia megalkotása és a szükséges beruházások végrehajtása hosszadalmas folyamat, amelyben nélkülözhetetlen a gazdák és a vízügyi szakemberek együttműködése, figyelembe véve az ország eltérő adottságait.
A kihívások kezeléséhez, a szélsőséges időjárás okozta károk mérsékléséhez szükséges beruházásokra a közös agrárpolitika vidékfejlesztési forrásai nyújthatnak fedezetet, ezért is kulcsfontosságú, hogy az Európai Unió új költségvetési időszakában, 2028-tól ne csökkenjenek az agrárium pénzügyi lehetőségei.