Nincs előrelépés: Zelenszkij bemutatta, Lavrov irreálisnak nevezte az ukránok béketervét

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök az indonéziai G20-as találkozón mutatta be első, komolynak szánt béketervét az ukrán-orosz háború lezárására. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter, az orosz G20-delegáció vezetője a javaslatot visszakézből „irreálisnak” minősítette, és felhívta a figyelmet arra, hogy az oroszok már rég készen állnának a tárgyalásra. „Mi az elnökünk szájával több ízben megerősítettük, hogy nem utasítjuk el a tárgyalásokat. Ha valaki elutasítja, az Ukrajna. És minél tovább utasítja el, annál nehezebb lesz végül megállapodni” – mondta Lavrov.

A béketerv ugyanakkor mindenképp előrelépésnek tekinthető – ugyan továbbra is elképzelhetetlen, hogy ezt az ukrán javaslatot az oroszok ebben a formában elfogadják, Ukrajna

amely az ukránok rutinszerű válasza volt a béke feltételeire vonatkozó korábbi tervekre. A Zelenszkij-béketervnek most már legalább vannak megvalósítható feltételei – igaz, elképzelhetetlen elemeket is bőséggel tartalmaz. 

Mi lehet reális, mi irreális?

Zelenszkij első pontja a „nukleáris biztonság” névre hallgat; bár a megfogalmazás az atomerőmű balesetével riogat, a követelést valójában inkább a súlyos ukrán energiaválság indokolja, s tartalma annyi, hogy az oroszok adják fel a zaporizsjai atomerőművet, és állítsák azt vissza az ukrán hálózatra. Erről az oroszokkal valószínűleg lehetne tárgyalni – már csak azért is, mert a dél-ukrajnai régióban Oroszország pozíciói folyamatosan gyengülnek.

Szintén nem irreális igény az „élelmiszerbiztonság” névre hallgató második pont, melyben Ukrajna a gabonaexport-megállapodás időkorlát nélküli meghosszabbítását kérné, illetve azt javasolná a világ országainak, hogy a szegény országok számára vásároljanak Ukrajnától gabonát. Ezzel egyszerre enyhülne a globális élelmiszerár-emelkedés és Ukrajna súlyos valutahiánya, Oroszország szempontjából pedig nem járna valódi lemondással.

Az „energiabiztonság” igénye már jelentősen problémásabb. Itt Zelenszkij az ukrán energetikai infrastruktúra támadásának befejezését követeli, illetve azt, hogy az orosz energiahordozókra kerüljön a bekerülési költségnél nem magasabb ársapka, hiszen „ha valamit elveszel, a világnak joga van elvenni tőled”. E követelés tökéletesen irreális egészen addig, amíg a háború zajlik, hiszen Oroszország az ukrán lakosság megtörésére használja az energiainfrastruktúra bombázását, és az európai fegyverszállítások leállítását, illetve a szankciók Oroszország számára valóban káros részének feloldását szeretné kizsarolni a gázpiaci machinációkkal. E követelések a békének nem feltételei, hanem következményei lehetnének, illetve Európának adnia kellene valamit az orosz gázfegyver feladásáért cserébe – a globális, vagy akár G20-szinten bevezetett ársapka pedig tökéletesen irreális, hiszen a fejlődő országok jó része, de még Kína is

A katonai és civil foglyok szabadon engedésének igénye – mellyel egyébként Zelenszkij keményen beszólt a Vöröskeresztnek is, amely szerinte nem igyekszik eléggé azon, hogy bejusson az ukrán foglyokat őrző orosz táborokba – tárgyalási kérdés, ukrán részről Irina Verescsuk miniszterelnök-helyettes a háború korai szakaszában sikerrel folytatott Oroszországgal fogolycsere-tárgyalásokat.

Zelenszkij azon követelése, hogy az ENSZ-alapokmány 2. cikkelyének értelmében következzen be Ukrajna területi integritásának visszaállítása, nem meglepő, ahog yaz sem, hogy az ukrán elnök szerint ez „nem tárgyalási alap”. Zelenszkij nyilvánosan nem is mondhat mást, hiszen ez megsemmisítő hatással lenne az ukrán katonák moráljára – ugyanakkor látni kell, hogy a katonai helyzet ezt még annak ellenére sem indokolja, hogy az oroszok az elmúlt hónapokban az Ukrajna északkeleti részén található Harkiv, illetve a dél-ukrajnai Herszon térségében súlyos vereségeket szenvedtek. Borítékolható, hogy – akár de jure, akár de facto – területi veszteségek nélkül Ukrajna nem fogja tudni megúszni ezt a háborút. Nem tudjuk pontosan, mik Oroszország területi követelései –

de olyan rosszul nem állnak és nem is tudnak állni katonailag, hogy legalább a 2014-2022 között megszállt területek feletti orosz fennhatóság elismerését ne követelhetnék.

Az orosz katonák kivonulása és a harcok befejezése teljesen logikus velejárója a békének – ugyanakkor nem feltétel, hanem következmény, hiába szabja Zelenszkij feltételül.

Az „igazságszolgáltatásra” vonatkozó követelés – azaz, hogy jöjjön létre speciális nemzetközi bíróság az orosz háborús bűnök kivizsgálására, illetve történjen meg orosz vagyonok terhére Ukrajna kártalanítása – teljesen irreális elvárás, ilyen igényt a történelmi tapasztalatok alapján csak olyan országgal szemben lehet érvényesíteni, amely kapitulációra kényszerült, orosz kapitulációra ugyanakkor egészen addig, amíg a háború ukrán területen zajlik, nincs esély. Ezt az igényt feltehetőleg Ukrajna nyugati támogatói sem fogják egy béketárgyalás során forszírozni.

Az „ökocídium”, azaz a környezetpusztítás beszüntetésére vonatkozó követelés

hiszen valójában annyit jelent, hogy Oroszország fejezze be a harcokat és vonuljon ki Ukrajnából, mert jelenléte erdők és bányák pusztulásával jár. A környezetvédelem kapcsán ugyanakkor egy viszonylag semmitmondó orosz-ukrán megállapodásra Oroszország akár kapható is lenne. A követelés másik fele a Nyugatnak szól, Zelenszkij pénzt és technológiát kér a környezeti károk felszámolására, amit minden bizonnyal meg is fog kapni.

Az utolsó tartalmi elem az „eszkaláció elkerülése”, amely a gyakorlatban a Kijevi Biztonsági Megállapodás aláírását, Ukrajna részére nyújtandó biztonsági garanciákat jelent. Amennyiben a háború békével és nem befagyással zárul, ebben valószínűleg meg lehet majd állapodni.

A záróakkord ugyanakkor nagyon trükkös: Zelenszkij a „háború végét” igazoló dokumentum aláírására buzdít – azaz

hanem háborút indított szomszédja ellen. Egészen addig, amíg Oroszország hadiállapotot nem kényszerül kihirdetni saját teljes területén, és el nem rendeli az általános mozgósítást, ilyen dokumentum aláírására természetesen semmiféle esély nincs.

Mások is akartak már békét

Emlékezetes: béketervből volt már néhány a háború során. Vlagyimir Putyin még február 28-án, négy nappal a háború kezdete után tett békeajánlatot Ukrajnának, amely a jelenlegi helyzethez képest rendkívül kedvezőnek tűnik Ukrajna számára, és a népszavazásokat követően ebben a formában bizonyosan nem is áll már. Ez három feltételből állt: a Krím feletti orosz szuverenitás elismeréséből, „az ukrán állam demilitarizációjával és denacifikációjával kapcsolatos feladatok megoldásából” (ez egy tartalmatlan gumikategória, amely kiváló tárgyalási alapot képezhetett volna), valamint Ukrajna semlegességéből.

Béketervvel egyébként nem csak a két ország vezetői, de a világ egyik leggazdagabb embere, Elon Musk Twitter-, Tesla- és SpaceX-tulajdonos is jelentkezett. Ő kapásból Oroszországhoz csatolta volna a Krímet, amely 1783-tól – mint fogalmazott – „Hruscsov hibájáig” Oroszország része volt, és békefeltétellé tette volna a félsziget vízellátásának biztosítását. Emellett semlegességet javasolt Ukrajnának, és azt, hogy a donyecki és luhanszki szakadár népköztársaságokban, illetve Herszon és Zaporizsja megyékben mindenféle nemzetközi felügyelet vagy elismertség nélkül megtartott orosz „népszavazásokat” ENSZ-felügyelet mellett ismételjék meg, és azok eredménye legyen kötő erejű mind Ukrajna, mind Oroszország számára: a terület azé legyen, aki mellett a helyiek ENSZ-felügyelet mellett szavaznak.

(Nyitókép: MTI/EPA)