Nemcsak a NATO, hanem az uniós tagállamok is igyekeztek erejükhöz és lehetőségeikhez mérten támogatni Ukrajna szabadságharcát, amely azonban pont azokból az eszközökből nem kapott eleget, amelyekre a legnagyobb szüksége lett volna. Listázó cikkünk az egyes államok fegyverszállításairól!
Írta: Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő, hadtörténész
Magyarország következetesen tartja magát ahhoz az állásponthoz, hogy nem szállít fegyvert Ukrajnának. Az EU tagállamai azonban a legkülönbözőbb módokon segítik fegyverrel vagy más, hadviselést segítő eszközökkel keleti szomszédunkat.
Bár a kérdésről kicsit tágabban a NATO/amerikai szállításokat is érintve szeptemberben már írtam, érdemes jobban beleásni magunkat a kérdésbe, hogy maga az EU, illetve egész pontosan a tagállamai milyen eszközökkel támogatták Ukrajna küzdelmét az orosz agresszió ellen.
Itt újból felteszem azt a kérdést, amelyre eddig még senki sem tudott, vagy akart alapos választ adni. Miért nem az Ukrajnának adott biztonsági garanciákkal, vagy éppen modern felszerelés átadásával akadályozta meg előre a Nyugat a február 24-én megindult támadást? Legkésőbb a hadgyakorlat bejelentésekor tudni lehetett, hogy egy katonai támadás is elképzelhető, a történelemben már előfordult, hogy hadgyakorlat vagy próbamozgósítás ürügyén indult támadás. Ha mást nem is, a 2008-as grúz háborút figyelembe kellett volna vennie a döntéshozóknak.
Fentiek egészen érdekes jelentést kapnak annak fényében, hogy az Unió tagállamai milyen fegyvereket és katonai felszerelést adtak át. És itt ütközünk rögtön az első problémába. Ugyanis ahogy a sokat emlegetett spanyol Leopárdok körüli hercehurca mutatja, attól, hogy bejelentik egy eszköz szállítását egészen addig, hogy ténylegesen meg is érkezik és fel is használják,
Másik kérdés, hogy mit sorolunk katonai segítségnyújtás kategóriába.
Vegyük hát számba az egyes európai országok fegyverszállításait!
*
Ugyan katonai eszközökről van szó, de az úgynevezett nem halálos kategóriába tartozik például a semleges Ausztria által felajánlott 10 ezer sisak és golyóálló mellény, illetve 100 ezer liter gázolaj.
Ugyanebbe a kategóriába tartozik a meg nem határozott módon teljesítendő bolgár haditechnikai segítség, amelyről ugyan a döntés már márciusban megszületett, de csak nemrégiben szavazott róla a bolgár parlament.
Hasonló a helyzet a 35 éve amerikai fegyverembargó alatt álló Ciprussal is, amely utóbbit csak idén októberben szüntetett meg a Biden-kormányzat. A szándék ugyan megvan, de konkrét lépésekről egyelőre továbbra sem tudni. Legalábbis nyílt forrásokban nincs nyoma.
A katonai erővel nem rendelkező Izland szállítási kapacitásokat biztosított-
A szintén nem a fegyverkezéséről híres Írország hivatalos nyilatkozatban tette közzé, hogy nem halálos katonai eszközökkel támogatta Ukrajnát.
Fentiekkel szemben visegrádi szövetségeseink,
Ebből a szempontból talán a csehek voltak a legóvatosabbak. Ők az Excalibur fegyverkereskedő cég állományából, illetve az úgynevezett mély tartalékból adtak át az ukrán védelmi erőfeszítések szempontjából létfontosságú T-72-es harckocsikat és BMP-1 gyalogsági harcjármű különböző változatait. Ez utóbbiból érdekes utat járt be a PbV-501 jelű változat, amelyet a valamikori keletnémet hadsereg állományából vásárolt meg Svédország, majd Csehországban modernizáltatta őket. Valószínűleg az Excaliburon keresztül kerültek vissza Csehországba, azon a fegyverkereskedő cégen keresztül, amely a hírek szerint a Magyar Honvédség BMP-jeihez is hozzájutott. Zárójeles megjegyzésként ilyen híreket hallva megy csak fel az emberben a pumpa, hogy milyen szinten kótyavetyélték el a valamikori Néphadsereg eszközeit. Mondjuk amit mi 2010-ig „tettünk meg”, most az eddig bezzeg csehek most igyekeznek bepótolni. Így pótlás nélkül adták át Ukrajnának a fiatal, 2003 és 2005 között gyártott, sőt 2017-ben felújított Mi-24V harci helikoptereiket éppúgy, mint ismeretlen számú tüzérségi eszközt.
Szlovákia a szlovák hadseregről szóló cikkünkben ismertetett módon szintén erőn felül és a jövőbeli pótlás reményében adakozott.
A szintén bemutatott módon a lengyelek is aktív szolgálatban álló modern eszközeiket adták át nagy számban, bár ők némileg megfontoltabban, legtöbbször szinte azonnal gondoskodva a pótlásról.
Ez utóbbi csoportba tartoznak
mind anyagi, mind felszerelési szempontból.
Meglepő, de harciassága ellenére Románia szintén elsősorban nem halálos eszközöket adományozott, bár vannak hírek licenszgyártott D-20-as tarackok átadásáról is.
A következő kategóriába a kisebb nyugat-európai tagállamok tartoznak, melyek elsősorban személyes felszereléseket, kézi páncéltörő és légvédelmi rakétákat és a szinte mindenhol előforduló amerikai és meglehetősen elavult lánctalpas M113-as „lövészpáncélosokat” adtak át. Ez utóbbinál az idézőjelet a jármű, a BTR család csekélyke védelmével vetekedő páncélja miatt érdemelte ki. Számos orosz drónfelvételen ezek az eszközök, illetve modernizált változataik vesznek részt a támadásokban, T-72-esek kíséretében.
Hollandia ezt a saját M113-as fejlesztésével, az YPR-765-tel és Harpoon hajó elleni rakétákkal is megtoldotta. Érdekes módon sem a svéd, sem a finn katonai hozzájárulás, legalábbis az elérhető adatok szerint, nem lóg ki a sorból, mindkét ország elsősorban pénzügyi segítséget nyújtott katonai területen, ahogy Norvégia is.
Végezetül érdemes a nagyobb államokat szemügyre venni. A spanyol Leopárdokról már esett szó: hírek szerint végül nem is az állapotuk, hanem a német gyártó vétója akadályozta meg a harckocsik átadását. Franciaország és Németország is meglehetősen visszafogottan adott modern haditechnikai eszközöket, amelyre csak részben magyarázat a róluk szóló cikkekben bemutatott, meglehetősen lerongyolódott állapotuk.
Nehéztechnika területén például Franciaország a 18 CAESAR-on kívül 3 rakéta sorozatvetőt és 15 körüli számú vontatott 155 milliméteres tarackot adott át.
Németország is inkább a szlovén T-55S és a cseh T-72-esek, valamint a görög BMP-1-esek átadását finanszírozta, igaz 30 Gepárd páncélozott légvédelmi gépágyút, 5 M270 MARS II lánctalpas páncélozott rakéta-sorozatvetőt, és 14 Panzerhaubitze 2000-est adott át. Érdekes az ukrán infrastruktúra elleni támadások után rekordsebességgel leszállított és a hírek szerint rendszerbe is állított IRIS-T légvédelmi rakéta üteg kérdése. A nagyon gyors tempó felveti annak reális esélyét, hogy nem ukrán, hanem német személyzet üzemelteti, legalábbis átmenetileg. Az már csak a puszta kíváncsiság mondatja velem, hogy jó lenne tudni, milyen célpontot védenek vele, sokat elárulna a helyzetről.
Összefoglalva a fentieket: nemcsak a NATO, hanem
amely azonban pont azokból az eszközökből nem kapott eleget, amelyekre a legnagyobb szüksége lett volna. Emellett nagyon érdekes, hogy az amerikaiak még a vontatott M777 tarackokhoz sem szállították le a tűzvezérlő számítógépet, amely legalábbis bizalmi kérdéseket vet fel. A lengyel, cseh, szlovák nehéztechnika, kiegészítve az M113-asokkal lehetővé tette a hatalmas sikerekkel járó nyári offenzíva megindítását, de valószínű hogy például Herszon ostromához már nem igazán lesz elég.
Nyitókép: Ukrán katonák lőnek egy Caesar löveggel június 15-én a Donbasz régióban (forrás: ARIS MESSINIS / AFP)
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még meg sem szerezték, de már az EU-ban befagyasztott orosz pénzekkel sem éri be az ukrán elnök. Kíváncsian várjuk, hogy reagál erre Donald Trump.
„Európa ezzel komoly időt nyerne a felkészülésre egy esetleges orosz invázióra” – hangzott el az ukrán tévében.
A tervek szerint Floridában Donald Trump elnök megbízottai szombaton ülnek tárgyalóasztalhoz, Vlagyimir Putyin orosz elnök vezető tanácsadóival.
„Háborúba viszik Magyarországot, és minden pénzt Ukrajna támogatására fognak költeni. Ezt nem hagyhatjuk!” – hangsúlyozta a miniszterelnök.
Megdöbbentő, hogy erre nem gondoltak az EU vezetői.
Magyarország azonban továbbra is a béke hangja Európában, és nem engedi, hogy a magyar emberek adójából finanszírozzák Ukrajnát.
Akik még nem döntöttek, le fognak majd szavazni a biztonságra, a kormányképességre, a kiszámíthatóságra és a tapasztalatra, ez az én reményem – mondja Orbán Viktor. Hogy látja a háborús helyzetet? Megnyerhető-e a jobboldalnak a digitális tér? Mit gondol a Szőlő utcában történtekről? Interjú a miniszterelnökkel.
Még a viszonylag jobban ismert Ruszin-Szendi Romulusz kilátásai sem túl rózsásak a Magyar Nemzet információi szerint.
