Szerbek a saját Trianonjuk után – milyen erős ma a szerb hadsereg?

Írta: Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő, hadtörténész

Seregszemle cikksorozatunkban eddig Lengyelország, Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Románia és Szlovákia haderejéről írtunk. Most Szerbia kerül sorra!

A Tito vezette Jugoszlávia joggal büszkélkedhetett azzal, hogy saját magát szabadította fel a náci megszállás alól. Ehhez persze jelentős angolszász segítséget is kapott, de ahogy a szovjetek a Nagy Honvédő Háborúhoz nyújtott Lend-Lease szállítások esetében, a jugoszlávok is igyekeztek utólag az ilyen jellegű külső segítséget elbagatellizálni. Erre Titónak már csak azért is szüksége volt, mert egyértelműen kommunista, de külön utas politikája miatt hamar meggyűlt a baja Sztálinnal.

Nemzetközi elszigeteltségét egyrészt az el nem kötelezett országok mozgalmának megalapításával, másrészt egy erős és az ország földrajzi adottságaihoz passzoló hadsereg felállításával érte el. Az ország nagy részére jellemző hegyes vidéken vívott küzdelem tapasztalatait felhasználva nemcsak egy erős reguláris, összfegyvernemi hadsereget, hanem a Teritorijalna Odbrana (TO - Terület Védelem) keretében

Ez utóbbi később jelentős gondokat is okozott a jugoszláv vezetésnek, ugyanis ahogy 1956-ban a gyárőrségekéből, úgy a délszláv háborúkban a TO raktáraiból került ki a felkelők legtöbb fegyvere.

Jól jellemzi a jugoszláv állam különleges helyzetét, hogy sokáig vegyesen üzemeltetett nyugati és keleti haditechnikát, sőt a II. világháborúban kapott egyes amerikai páncélozott eszközök még 1999-ben is felbukkantak.

M-84 tank (fotó: Wikipedia)

Ettől függetlenül a jugoszláv hadiipar komoly gyártókapacitásokkal rendelkezett, és eleinte licenszelt, majd saját fejlesztésű eszközeivel nemcsak a hazai fegyveres erőket látta el, hanem jelentős mennyiséget exportált is. Az SZVD Dragunov mesterlövész puskától a AK-47 Kalasnyikovon át a T-72-es jugoszláv változatáig számtalan szovjet haditechnikai eszközt gyártottak engedéllyel, sőt a közös jugoszláv-román fejlesztésű Soko J-22 Orao sugárhajtóműves könnyű csapásmérő repülőgéphez még az angol Rolls-Royce Viper erőforrását is meg tudták szerezni. Érdekesség, hogy a Magyar Honvédség 1. tűzszerész és hadihajós ezredének AM osztályú folyami aknamentesítői is jugoszláv eredetűek.

A rendszerváltás Jugoszláviában a tagországok többségének nemzeti függetlenségi küzdelmeivel járt együtt, amelyet a jugoszláv vezetés minden rendelkezésére álló eszközzel igyekezett megakadályozni, ideértve a háborút is. Külön említésre méltó, hogy

Ez a mintázat kitűnően látszik a nyugati szövetségeseinek mindenben megfelelni igyekvő szlovák Heger-kormány külügyminiszterének Ratislav Kacernek a szlovák paranoiáról szóló nyilatkozatában is. Fentiek egyaránt igazak az összes román baloldali és liberális pártra is, amelyek tagjai minden egyes cselekedetükkel igazolták, hogy ők elsősorban román hazafiak és csak másodsorban baloldaliak.

Az 1999-ben megindult NATO-bombázások jelentős veszteségeket okoztak a még akkor is Jugoszláv Néphadseregnek hívott jugoszláv fegyveres erőknek, amelyek az utolsó tagállam – Montenegró – kiválásával lettek a szerb állam szuverenitásának őrzői.

Biztonságpolitikai szempontból rendkívüli esemény az a történelminek nevezhető közeledés,

A saját fejlesztésű, önjáró PASARS-16 (fotó: Wikipedia)

A hétmilliónál valamivel kisebb lakosságú Szerbia hazánkhoz hasonlóan szárazföldi ország, így mindössze két haderőnemmel rendelkezik: a szárazföldivel és a légivel. Ez utóbbihoz tartozik a légvédelem is.

A hagyományosan nagyobb szárazföldi erőket (Kopnena vojszka Szrbije) a 4 összfegyvernemi dandárban, egy vegyes tüzérdandárban, és a folyami flottillában szolgáló 13 ezer fő alkotja. Érdekesség, hogy a főparancsnokság közvetlen alakulatok közé tartozik nemcsak a két katonai rendész, hanem a hadsereg egy harckocsi és a páncélos felderítő zászlóalja is.

így a fő harckocsi típus a 200 feletti darabszámban szolgálatban álló M-84 harckocsi, a T-72 helyi változata. Ugyanígy jugoszláv/szerb eredetű a BVP M-80 lánctalpas gyalogság harcjármű, de igaz ez a Nora teherautó alvázra épített önjáró lövegekre éppúgy, mint a Lazar és Milos páncélozott szállító járművekre.

Mondani sem kell, hogy a kézifegyverek is helyi gyártásúak a Zastava fegyvergyár által előállított eszközökig: a CZ99 pisztolytól kezdve a Kalasnyikov másolat M-21 gépkarabélyon át, a PKM licensz M84-ig. A csapatlégvédelemhez még mindig 70 feletti darabszámban rendszerben tartott II. világháborús 40 milliméteres Bofors gépágyú tartozik, az elengedhetetlen Sztrelákon kívül. Érdemes megemlíteni a 3 ütegnyi saját fejlesztésű (!), önjáró PASARS-16 komplexumot, amelyet francia Mistral rakétákkal szereltek fel a 20 milliméteres gépágyú mellett. A Folyami Flottilla fő ereje a fent már említett magyar AM-ek testvérhajói, a három Nestin osztályú folyami aknaszedő.

A szerb folyami flottilla (fotó: Wikipedia)

Az érvényes NATO-doktrínák értelmében

így a 2000-es évektől szinte a nulláról kellett felépítenie azt a szerb vezetésnek. A mindössze 3 ezer fő által kiszolgált repülőeszközök, valamint légvédelmi rakéták és radarok két légi, egy légvédelmi, valamint egy légtérfigyelő és irányító dandárba vannak szervezve. Az egy századnyi MiG-29-est már a háború után kapták Oroszországtól, ahogy a négy Mi-35-ös harci helikoptert is. A valamikori jugoszláv hagyatékot a 12 darab J-22 könnyű harci repülőgép és a 13 darab Mi-8/17 szállító helikopter alkotja.

Érdekesség, hogy a háromdimenziós felderítő radarok kivétel nélkül modern amerikai és francia típusok. A légvédelem többségét is friss beszerzésű eszközök alkotják, ideértve a négy ütegnyi, nagy hatótávolságú HQ-22-es kínai, és a három ütegnyi orosz Pancir Sz1 rendszert. A légierőhöz tartozik még három vegyes eredetű közepes szállítógép, illetve harminc feletti darabszámú jugoszláv, szerb gyártású kiképzőgép.

bár hosszabb ideig tartott és háborúk sorával járt.

A szerb magterületekre összezsugorodott ország az ellenségeskedések lezárulta után korlátozott finanszírozás mellett, a nemzetközi közösség és a frissen függetlenné vált szomszédok árgus tekintete mellett építette újjá fegyveres erőit és vált újra a nemzetközi közösség tagjává. Sőt, mint azt az Áder János és Aleksandar Vucic köztársasági elnökök közötti 2017-es zentai találkozó fémjelezte megbékélési folyamat is mutatja, diplomáciai elszigeteltségéből is sikerült kitörnie.

Nyitókép: Aleksandar Vučić szerb elnök hazája katonái előtt (Andrej ISAKOVIC / AFP)