Sötét képet festenek Németország jövőjéről a gazdaságkutatók

A múlt hét végén érkezett a hír, hogy szeptemberben a németországi inflációs ráta elérte a bűvös tízszázalékos határt. Ez majdnem két százalékkal magasabb mutató, mint az augusztusra vonatkozó (de így is jóval alacsonyabb, mint a magyarországi). Az eurózóna pénzromlási mutatója szintén tízszázalékos magasságba emelkedett, ami szintén nem ok az ünneplésre, különösen német szempontból nem, hiszen a rossz történelmi tapasztalatok miatt a német gazdaságpolitika hagyományosan alacsony inflációs ráta elérésére törekszik.

Bár Németország politikai rendszere és a német demokrácia helyzete ma sokkal stabilabb, mint abban a korszakban volt, amikor egyéb tényezők mellett a vágtázó infláció is hatalomba segítette a nácikat, a német gazdasági- és klímavédelmi minisztérium – élén a zöldpárti Robert Habeck – megbízásából vezető német gazdaságkutató intézetek együttműködésében készült, Energiaválság: infláció, recesszió, csökkenő jólét című elemzés- és előrejelzéscsomagot olvasva ritkán támad az az érzése az embernek, hogy – Kohán kolléga szavaival élve – „jókedvünk tele” felé haladunk éppen.

valamint hosszú és kemény 2024-et is, ami a német nemzetgazdaság teljesítményingadozásainak jelentős mértékben kitett Magyarország számára sem jó hír.

Még érződnek a koronavírus hatásai

A jelenleg még mindig csak kialakulóban lévő világgazdasági válság főbb összetevői régen ismertek, de talán nem árt még egyszer rögzíteni őket.

a koronavírus-járvány kezelésével a gazdasági életbe való durva beavatkozások is együtt jártak, járnak: a globális ellátási láncokban fennakadások tapasztalhatók, a világgazdaság egyik gépházában, Kínában a kormány továbbra is nagyon szigorú „zéró covid-stratégiát” alkalmaz, ami meg-megakasztja a termelést az ipari központokban. Kínát emellett egy akut ingatlanválság is gyötri, míg nyugaton, ideértve az Egyesült Államokat és Európát is, az infláció okoz egyre súlyosabb problémákat.

Az orosz–ukrán háború nem előidézője, hanem kiélezője annak a súlyos energiaválságnak, amellyel Európának most szembe kell néznie: a földgáz ára több mint egy éve emelkedik meredeken, a háború miatti szankciózgatások ezt a problémát tovább mélyítették. Mindezzel párhuzamosan a kőolaj és más ipari alapanyagok árai is nőni kezdtek, míg az élelmiszerek drágulása elsősorban a magánháztartásokat állítja egyre nehezebb kihívások elé.

Az, hogy az év eddig eltelt hónapjaiban viszonylagos gazdasági növekedésnek örülhettünk Európa számos országában, így hazánkban is, az a munkacsoport értékelése szerint elsősorban az omikron variáns háttérbe szorulásának volt köszönhető. A magánszemélyek újra fogyasztani kezdtek, méghozzá a karanténidőszakok alatt felhalmozott tartalékaiknak köszönhetően még intenzívebben, mint azelőtt. Csakhogy ennek vége,

mert az áremelkedések és az infláció jelentősen csökkentik a magánháztartások tényleges vásárlóerejét.

A munkacsoport ebben nem is lát változást a következő időszakban: a németországi magánszemélyek fogyasztása várhatóan csak a 2023-as év második negyedévétől növekedhet majd újra, jelenleg viszont masszív, 1,8 százalékos csökkenést mutat. Ez körülbelüli együttjárást mutat a német GDP várható változásaival is: az ottani bruttó hazai termék a téli negyedévekben 0,2–0,6 százalék között csökken majd, mire a jövő év második negyedévére ismét növekedni kezd majd.

A gázellátás a szűk keresztmetszet

A legnagyobb visszaesés természetesen a hamarosan kezdődő téli időszakban várható. Ez elsősorban az egekbe emelkedett energiaáraknak, a csökkenő keresletnek és a világgazdaságban megfigyelhető, hasonló dinamikájú folyamatoknak köszönhető: Németországban egyelőre nem számolnak komolyabban a gázhiány lehetőségével, de az tény, hogy számos ipari szereplő már most korlátozni kezdte a gázfelhasználását a költségeit csökkentendő, ami a termelés lassulását is magával hozza. Ez elsősorban az olyan, nagy gázigényű iparágakra igaz, mint például a vegyipar. Összességében körülbelül

a korábban prognosztizáltakhoz képest – ha minden jól megy.

Egy lehetséges gázínség következményeire később térünk ki.

Pontosat persze nehéz mondani, méghozzá több okból is – jegyzik meg a szerzők. Egyrészt előfordulhat, hogy Németországban mégsem sikerül a szükséges mértékben csökkenteni a gázfelhasználást. A szövetségi kormány több forgatókönyvet is kidolgozott erre a helyzetre, ezek értelmében az ipari szereplők kevesebb gázt kapnának, ha komolyra fordulna a dolog. Ez a prognosztizáltnál jobban visszavetheti a termelést, sőt, a 2023/24-es télre is hatással lehet, ha év közben nem sikerül megfelelően feltölteni a gáztározókat.

egyrészt bármikor megérkezhet egy olyan variáns, amely súlyosabb megbetegedést okozhat az omikron vírusváltozatnál és amelyre reagálva esetleg szigorúbb korlátozásokat kell bevezetni az országban.

Annak fényében, hogy Olaf Scholz kancellár a járvány környéki riogatási és nagyotmondási versenyben fényes karriert építő Karl Lauterbachot tette meg egészségügyi miniszternek a kormányában, szinte biztosra vehető, hogy a kormány a télen még tovább nyomasztja majd a lakosságot és a gazdasági élet szereplőit a korlátozásokkal – a belföldi távolsági személyforgalomban például vissza is vezették már az FFP2-es maszk viselésére vonatkozó kötelezettséget.

Még tovább drágul az energia, lassul az export

Az mindenesetre biztosnak látszik, hogy az energiaárak emelkedésének még távolról sincs vége. Az előrejelzés azzal számol, hogy az ukrajnai háború nem ér véget a következő időszakban, s így a szankciók is érvényben maradnak majd. A gázárak tekintetében a kutatóintézetek

– idén 61 százalékossal –, az áram ára pedig 75 százalékkal növekedhet jövőre.

Ez annak a valódi hatása, amit most energiaválságként emlegetünk: mivel az európai energiapiacon a szolgáltatók általában hónapokra (gyakran egy évre) előre szerzik be a gázt és az áramot, az áremelkedések is csak később fejtik ki a hatásukat. Mivel az energiaárak emelkedése miatt a magyar kormány módosította a rezsicsökkentés szabályait, ezek a fejlemények a honi fogyasztók jelentős része számára is relevánsak. Az áremelkedés megállásával vagy lassulásával 2024 előtt nem is érdemes számolni – áll az előrejelzésben. A kutatóintézetek úgy számolnak, hogy a növekedő energiaárak a jövő évi infláció körülbelül negyven százalékáért lesznek felelősek.

Ezek a fejlemények a német külkereskedelemre is hatással lesznek. Az ukrajnai háború következményei eddig is negatív hatással voltak a német exportra, ami az idei év első felében csak 0,7 százalékkal nőtt, miközben a behozatal ennél jóval dinamikusabban fejlődött. A kutatóintézetek becslése szerint a németországi kivitel 2022 harmadik negyedévében akár stagnálhat is, s ez várhatóan nem is javul majd a jövő év közepéig.

Az exportmutatók beszakadását egyelőre megakadályozza a korábbi kapacitáshiányok miatt feltorlódott megrendelésállományok fokozatos teljesítése, de ez nem fog örökké tartani. A kutatóintézetek úgy számolnak, hogy

Fellélegezni viszont akkor sem lehet teljesen, mert a rendelkezésre álló demográfiai modellek alapján a tényleges foglalkoztatottság csökkenése akkor sem fog megállni, hiszen egyre nő azoknak az idősebb korcsoportok létszáma, amelyek már nem, vagy az átlag alatti szinten vesznek csak részt a termelésben. Németország szélsőbaloldali kötődésekkel is rendelkező szociáldemokrata belügyminisztere, Nancy Faeser erre a folyamatra reagálva nemrég új, még megengedőbb bevándorlási jog megalkotását jelentette be.

Bár a vázoltak így sem hangzanak túl vidáman,

Ez nem nagyon valószínű forgatókönyv, de számolni kell vele. A gázhiány a 2023/24-es télre nézve is valós veszély lehet, ha orosz gáz hiányában jövőre nem sikerül feltölteni a németországi gáztározókat. Mindez más országokra, például Csehországra nézve is veszélyes lehet, mert oda Németországból is érkezik (orosz) földgáz.

Bízzunk a szerencsében!

Az intézetek szimulációi szerint Németországban további tíz százalékkal kellene csökkenteni a gázfelhasználást és hússzal a gázexportot ahhoz, hogy ne jövőre se lépjen fel gázhiány.

mint ahogy azt sem, hogy a Németországban építendő cseppfolyósföldgáz-terminálok (lng-terminálok) 2024-re valóban üzemkészek lesznek-e.

Ha véletlenül hideg lenne a most következő tél, húszszázalékos gázfelhasználás-csökkentésre volna szükség, amennyiben Németország továbbra is a jelenlegi mennyiségű gázt tudná a gázvezetékein keresztül importálni. „Járulékos veszteségként” a csehek is didereghetnének, mert ezzel párhuzamosan ismét csak húsz százalékkal a német gázkivitelt is csökkenteni kellene az intézetek számításai szerint.

A legkedvezőbb konstelláció e tekintetben természetesen az lenne, ha enyhe lenne az idei tél Németországban, ekkor változatlan gázimportok, azaz havi 7,7 milliárd köbméter mellett nem lenne szükség takarékoskodásra. A prágai lakások meghitt melege ettől még ugyanúgy veszélybe kerülne, hiszen az intézetek az enyhe tél esetén is a kivitel húszszázalékos csökkentését javasolják. Habeck miniszter tehát nem jár messze az igazságtól, amikor egy sajtótájékoztatón azt mondja, hogy

– persze igen sok szempontból ironikus, hogy egy zöldpárti politikus enyhe télben, gazdasági miniszterként pedig a „szerencsében” reménykedik.

Szerencsére márpedig szükség lesz, mert a kutatóintézetek előrejelzése nem sok jót ígér a német gazdaság számára a következő néhány évre. Egy Németországban kialakuló mély recesszió európai hatásait nehéz lenne túlbecsülni. Hazánk esetében ez még inkább lényeges, hiszen Németország Magyarország legfontosabb külkereskedelmi partnere és egyben befektetője is – így ki tudja, talán az a legbölcsebb, ha csatlakozunk Habeck miniszterhez, és mi is reménykedünk.

A nyitóképen: a brandenburgi kapu vihar előtt. Fotó: CHRISTOPH SOEDER / DPA / DPA PICTURE-ALLIANCE VIA AFP