Leáll a pusztítás, de polarizálódhat a Nyugat, nagyon sok ukrán pedig felháborodással fogadja az alkut.
Nehéz persze elképzelni, hogy Volodimir Zelenszkij belemenne, hiszen megígérte, hogy az utolsó talpalatnyi földet is visszafoglalják, beleértve a Krímet – írja Friedman.
Ide kapcsolódik az az alváltozat, hogy az elnök még több kárt okoz a bombázásokkal, továbbá látszat népszavazásokat rendez, mert így legalább valamennyit megtarthat a meghódított területekből. A Nyugat orra alá dörgölhetné, hogy vannak még rakétái, viszont nincsenek erkölcsi gátlásai. Vagyis ha nem kap egérutat, akkor Ukrajna megnézheti magát, mint egykor a csecsen főváros, Groznij és a szíriai Aleppo. A 300 ezer tartalékos mozgósítása után úgy tűnik, hogy erre játszik – véli a szakértő.
A harmadik lehetőség: „kevéssé volna mocskos egyezség, ha mindkét fél visszavonulna a február 24-i határok mögé, de ehhez előbb el kellene űzni Putyint, mert semmiképpen nem ismerheti el, hogy teljesen hiábavaló minden harc, a 70 ezer halott, nem beszélve a gazdasági szankciók hatásáról” – írja Friedman.
Szerinte ez esetben minden felelősséget rá lehet hárítani és Oroszország megígérheti, hogy ismét jó szomszéd lesz. Zelenszkij ugyan lemondhat az álmáról, hogy nem veszít országrészeket, viszont újraindulhat az EU- és NATO-csatlakozás folyamata.