„Ahhoz, hogy megértsük, hogyan jutottunk el idáig, meg kell értenünk az »információs autokrácia« fogalmát, ahogyan azt Szergej Gurijev és Daniel Treisman leírta. Orbán rezsimje tökéletesen illik ehhez a leíráshoz” – írja Krekó.
Ez a rendszer egy „hardver” és egy „szoftver” részen alapul, véli az elemző. Szerinte hardveres oldalon az Európai Unió leginkább központosított és leginkább ellenőrzött médiarendszerére támaszkodik. A „szoftver” része hamis információk és összeesküvés-elméletek. Krekó szerint a Fidesz-barát magyar média gyakran propagálja a Kreml üzeneteit az ukrajnai háborúról, és hazugságokat közvetít olyan témákról, mint a bevándorlás, Soros György nemzetközi pénzember befolyása, a NATO, az Egyesült Államok és a nyugati „liberális elit”.
Krekó szerint a Fidesz azért szítja ezeket a vitákat, hogy mozgósítsa politikai bázisát, és két táborra ossza a nemzetet: egy „hazafias” táborra, amelyet csak a Fidesz képvisel, és egy „hazafiatlan”, idegen érdekeket szolgáló, „hamis információgyárnak” minősített táborra.
Az elmúlt években Orbán poszt-igazságrendszere exportálta módszereit – írja Krekó. Tanácsadással, diplomáciai támogatással és pénzzel segíti a hozzá hasonlóan gondolkodó „illiberálisokat” a nyugat-balkáni térségben (Szerbia, Észak-Macedónia, Szlovénia, Boszniai Szerb Köztársaság). Segíti a populista jobboldalt Olaszországban, az Egyesült Államokban, Brazíliában, Franciaországban és másutt is.
Orbán az információmanipuláció révén a diktatúra tanítójává vált,