A lítium és a hozzá kapcsolódó akkumulátoripar meghatározó csatatere lesz az új század további világpolitikai konfliktusainak – és ennek Magyarország is fontos alakítója lehet.
Nyitókép: lítiumot lepárló telep Bolíviában (Pablo COZZAGLIO / AFP)
A lítium az alkálifémek közé tartozó kémiai elem. Elnevezése a görög λίθος (lithosz, kő) szóból ered. Régies magyar elnevezése lavany. Elemi állapotban lágy, ezüstfehér színű fém.
Ahogy haladunk előre az új évszázadban, úgy olvashatunk egyre többet a lítiumról, annak jelentőségéről a mai gazdaságban és iparban – és mindazokról a játszmákról, amik a lítium birtoklásáért zajlanak a világ körül, a kitermelő országoktól a kisebb és nagyobb hatalmakig.
De hogyan vált ennyire fontossá a lítium? Az elem történetének kezdetéhez egészen az ősrobbanásig kell visszanyúlni: egyes elméletek szerint a lítium egyike azon elemeknek, amelyek az ősrobbanásban keletkeztek. Az elmélet szerint pár perccel az ősrobbanás után a világegyetem hidrogénből és héliumból állt, amik mellett még lítium és berillium fordult elő az újszülött univerzumban.
És akkor most egy eléggé jelentős ugrás az időben. Naprendszer, Föld bolygó, 21. század: a világ országai versenyfutást folytatnak a lítiumért. Miért is? Mert jó villamos- és hővezető, valamint nagyon reakcióképes elem,
de emellett számos ötvözetben, s az üveg- és kerámiaiparban is megtalálható.
Fontos tény az is, hogy a természetben elemi állapotban nem található meg – meg kell dolgoznunk az előállításáért, ami ma is élénk vitákat okoz a lítiumfelhasználás környezetbarátsága, fenntarthatósága kapcsán. Különösen a lítium-karbonát vegyület az, amit széles körben használnak fel a mai iparban. A feltárt lítiumtartalmú kőzetet felaprítják, pörkölik és savazzák, lúgosítják, esetleg újra savazzák, lepárolják, és így tovább. Nem csoda hát, ha a lítiumion-akkumulátorok kapcsán sokan kapargatják a környezetterhelés kérdését – hogy vajon mennyire lesz valóban zöld az az eszköz vagy jármű, amelyet lítiumion-akkumulátorral hajtanak meg.
Mint oly sok minden esetében, a lítium kapcsán is a 20. század közepe, a világháborúban és az azt követő években fordult az érdeklődés a mindenütt jelen lévő, ámde rejtőzködő hajlamú lítium iránt.
Jelen tudásunk alapján
szerte a világ körül. A listavezető Chile több mint 9 millió tonna, a második Ausztrália 2,8 millió tonna, a harmadik Argentína 1,9 millió tonna tartalékot birtokol. Őket Kína, az Egyesült Államok, Kanada, Zimbabwe és Brazília követi a sorban.
A lítium konkrét előállítási világranglistáján kicsit más a sorrend: Ausztrália áll az első helyen (mintegy 40 ezer tonna évente), majd Chile következik 18 ezer tonnával, amit aztán Kína, Argentína és Brazília követ.
S hogy kik uralják a lítiumbizniszt? Az elmúlt években kínai cégek törtek az élre: az első helyen a Jiangxi Ganfeng Lithium áll, a második helyen a Tianqi Lithium, a harmadik pedig az amerikai Albemarle vállalat. Őket a chilei Sociedad Quimica y Minera de Chile és az ausztrál Pilbara Minerals követi.
Oly sok egyéb területhez hasonlóan a lítiumüzletben is feltűnő lett, s konfliktusokat vált ki a kínai terjeszkedés.
A Wired magazin épp a napokban közölt cikket arról, hogy
– pont akkor, amikor a világ egyre inkább a lítium-ion akkumulátorok felé halad, s amikor e terület fölötti kontroll a legmagasabb, globális hatalmi játszmák egyik fő ütőkártyájává válik.
A 2021-ben a világban kitermelt nyers lítium 40 százaléka került Kína kezébe. Ami ennél is fontosabb: Kína uralja a lítium-ion akkumulátor piacának mintegy 80 százalékát. A tíz legnagyobb akkumulátorgyártó cégből hat kínai – közülük a CATL állítja elő az összes akkumulátor mintegy 30 százalékát.
A mostani kínai dominancia hosszú folyamatok eredménye, mely során Kína kiváló és gyümölcsöző kapcsolatokat alakított ki a globális Dél lítiumban gazdag országaival. A Wired is felhívja a figyelmet arra: az Egyesült Államok és Európa növekvő aggodalommal figyeli a kínai térnyerést, és különösen az ukrajnai háború és a globális ellátási láncok felszakadozásának árnyékában próbálják új alapokra helyezni a bizniszt.
És eközben Oroszország is aktivizálódott: a Welt és annak nyomán lapunk is beszámolt arról, hogy Moszkva hogyan próbál pozíciókat nyerni a szintén fontos lítiumkitermelő Bolíviában.
Jelenleg az előállított lítiummennyiség 65 százalékát használják fel az akkumulátorgyártásra.
Lítiumos akkumulátorok gyártásának világtérképe, előkelő magyar helyezéssel (forrás: Visual Capitalist)
A lítium körüli globális játszmák
amikre érdemes lesz odafigyelnünk.
Különösen úgy, hogy a lítium-ion akkumulátorok gyártóinak világranglistáján a 80 százalékos részesedést birtokló Kína, s a 2. helyezett, 6,2 százalékos részedéssel bíró Egyesült Államok után a harmadik helyen – 4 százalékkal – saját hazánk, Magyarország áll.
*
A Mandiner a következő időszakban ezért további cikkekben foglalkozik majd a lítium és a világpolitika izgalmas világával!
Egy év után ismét felmérték a magyar vállalkozások helyzetét, az MCC kutatói idén is elkészítették jelentésüket több mint kétezer vállalkozás megkérdezésével, hogy képet kapjanak, milyen körülmények között működnek és mire számítanak. A jelentés a kormánynak is fontos kapaszkodó lehet.
Ha a következő két-három évtizedben jó eséllyel egy a 19. századihoz hasonló hirtelen ugrást fogunk látni.
A zöldmozgalmak ellenállása és a kitermelési technológia bizonytalansága veszélyezteti a német Altmark régióban felfedezett óriási mennyiségű lítium kitermelését.
Daniel Arzani, a Ferencváros támadója frusztrálónak találja a szabályozást.
A volt kormányfő szerint a politikai népszerűség ára az egyre szélsőségesebb közbeszéd és a magasabb árak, amelyek végső soron a bukáshoz vezetnek.
Az utóbbi időben sokat javult a két államfő kapcsolata. Zelenszkij jelölné Trumpot a Nobel-békedíjra.
Cser-Palkovics András éleslátást, önuralmat és önmérsékletet kívánt a Tisza vezérének.
Luxusparkolásra persze volt pénze az állítólag csődben lévő fővárosnak.
