Az Európai Unió képviselői idővel – az eddigi tapasztalatok alapján várhatóan nem azonnal – csatlakozási tárgyalásokat kezdenek majd Ukrajnával és Moldovával.
Ez – bármennyire is szeretné lerövidíteni az ukrán elnök – egy nagyon hosszú, soklépcsős folyamat, ami nem csak tárgyalásokból áll, hanem intenzív jogalkotási és reformtevékenységet is elvár a csatlakozni kívánó országoktól. A tagjelölteknek ugyanis alkalmassá kell tenniük a jogrendszerüket arra, hogy átvegyék a közösségi jogot, a különböző uniós sztenderdeket, majd ezt fokozatosan meg is kell lépniük. Mire egyáltalán kilátásba kerül, hogy a tagjelölt országok csatlakozzanak az Unióhoz,
lényegében a teljes közösségi joganyagot át kell venniük
– csak bizonyos, nagyon indokolt esetekben lehet ettől eltérni.
Az átveendő joganyagot harmincöt részre bontják, amiket fejezeteknek neveznek. Ezeken a fejezeteken egyesével végig kell mennie a tagjelölteknek a csatlakozási tárgyalások során, és csak akkor tekinthető lezártnak egy-egy rész, ha az Európai Unió is úgy ítéli meg, hogy a jelentkező ország minden szükséges intézkedést megtett. Hosszú évekbe telik, mire a felek minden egyes csatlakozási fejezeten átrágják magukat, így