Belső meghasonlás, karaktergyilkolászás: merre tovább, Spanyol Néppárt?

Pár nap alatt történelmi mélypontra küldte magát a Spanyol Néppárt (PP) februárban egy hatalmi harcnak köszönhetően. Az összecsapás eredménye az április 1-2-án tartott pártkongresszus, amely új vezetőt választ a pártnak. 

A történet két főszereplője a PP elnöke, Pablo Casado és Isabel Díaz Ayuso, a madridi tartomány elnöke. Az egyhetes válság február 16-án, kedden tört ki, és február 23-án, szerdán zárult le. 

A jogász Pablo Casado (1981) még 2003-ban lett a PP tagja. 2005-2013 között a párt madridi ifjúsági szervezetének volt az elnöke. Később a tartományi közgyűlésnek is tagja volt, majd José Maria Aznar volt kormányfő hivatalát vezette. 2010-ben a Friends of Israel Initiative (Izrael Barátai Kezdeményezés) nevű szervezet spanyol alapítói közt volt. 2011 óta a spanyol parlamentben képviselő.

Mariano Rajoy volt jobboldali miniszterelnök pártelnökségről való leköszönése után a sokak által (Aznar-tanítványként) atlantista neokonzervatívnak tartott, magát liberális-konzervatívnak tartó Casado azzal az ígérettel indult az elnöki posztért, hogy ő vissza tudja hódítani a különféle botrányok miatt a PP-ből kiábrándult Ciudadanos- és Vox-szavazókat, ami azért érdekes, mert az előbbiek inkább liberálisabbak a PP-nél, az utóbbiak pedig inkább konzervatívabbak. Mikor végül legyőzte versenytársát, a volt miniszterelnök-helyettes Soraya Sáenz de Santamaríát, ezt úgy értékelte a közvélemény, mint a PP minimális jobbra tolódását, amely így visszatért hagyományos irányvonalához. Casado a „szégyenteleneknek” nevezett csoport élén állva lett a párt vezetője.

Teodoro García Egea eddigi főtitkár és Pablo Casado eddigi pártelnök, a „szégyentelenek”

Az újságírást és politikai kommunikációt tanult Isabel Díaz Ayusót 2019-ben még Pablo Casado jelölte a madridi tartományi választási lista élére, ami egyet jelentett azzal, hogy őt jelölte a tartományi elnöki posztra. Akkor a PP vesztett az országosan is kormányzó Spanyol Szocialista Munkáspárttal (PSOE) szemben.

Azonban 2021-ben már a PP nyert, Ayuso pedig a Vox és a Ciudadanos szavazataival tartományi elnök lett, mely miatt kivívta a spanyol baloldal haragját, ami szerint a Néppárt így helyben a „szélsőjobbal” működik együtt (tudni kell, hogy a Vox alapítói a PP-ből váltak ki). Az angol nyelvű liberális lapok közül a New York Times – nem bírván elszakadni az amerikai kategóriáktól – trumpistának nevezte Ayusót, a Politico pedig felforgatónak és reakciósnak titulálta. A Financial Times szerint Ayuso a spanyol jobboldal megmentője. (Ayusó nem Madrid polgármestere, hanem a Madrid-központú tartomány elnöke.) Nem mellesleg a Depeche Mode Violator című lemezéről származó rózsa van a bal alkarjára tetoválva.

Isabel Díaz Ayuso madridi tartományi elnök

A politikai háború már hónapok óta tartott Casado és Ayuso között, amikor kitört az az egyhetes válság, ami még mélyebbre taszította a Néppártot. 2022. február közepén ugyanis kiderült, hogy a „Génova utca 13”, azaz

azt remélve, hogy bele tudják buktatni egy korrupciós ügybe, azzal vádolva, hogy testvére, Tomás részese volt egy 1,5 millió eurós egészségügyi közbeszerzésnek a járvány első hullámában. Egyrészt az Ayuso-testvér bankszámlájára, másrészt egy vállalat beszállítói nyilatkozatára voltak kíváncsiak a nyomozók. Elvileg a nyomozók olyan információk után kutattak, amelyeket nem kaphattak volna meg bírósági felhatalmazás nélkül.  

A városháza belső vizsgálatot indított, és ennek eredményeként az lett a hivatalos álláspont, hogy az önkormányzaton belül nem tettek eleget a pártvezetés által felbérelt detektívek megkereséseinek. 

miközben ő nem akar semmit jobban, mint hogy Casado legyen a következő kormányfő, ő maga pedig nem ambicionálja a posztot, mivel épp minden nagyon jól megy Madridban, és miért is adná fel az ottani elnökséget?

Ezzel együtt nyilvánosságra hozta a kifogásolt szerződéseket. Kiderült, hogy valóban kötöttek szerződéseket egy céggel, a Priviet Sportive-val (PS), amihez köze van Ayuso testvéréhez, összesen 283 ezer euróért, ez azonban négy külön szerződés volt, s ezekből három nem köthető a néppárti vezetés által emlegetett 1,5 milliós közbeszerzéshez. A testvér állítólag közvetítői jutalékot kapott. Ayuso kijelentette, hogy ezek a szerződések teljesen jogszerűek voltak.  A PS vezetője, Daniel Alcázar Barranco ugyanott él, ahol az Ayuso-testvérek régóta nyaralnak. Mindezzel együtt Ayuso viszonylag sértetlenül került ki az ügyből. 

miután Rajoy egy volt minisztere értesítette Ayusóékat a nyomozásról. Egyes értesülések szerint a nyomozást a pártvezetés megbízásából José Luis Martínez-Almeida madridi polgármester kabinetfőnöke, Ángel Carromero vezethette, akinek igen szoros a kapcsolata mind Pablo Casadóval, mind Casado jobbkezével, Teodoro García Egeával, a párt főtitkárával. Az ő környezetéből azonban olyan információk láttak napvilágot, hogy ugyan valóban megfontolták a lehetőséget, ám túl magasnak találták a felkérni kívánt nyomozóiroda által kért megbízási díj. 

Eközben a Néppárt parlamenti frakciója Egea menesztését és rendkívüli kongresszus összehívását követelte Casadótól. 

A Néppárt befolyásos „bárói”, azaz regionális vezetői és a képviselőcsoport nagy része is megvonta a bizalmat Casadóéktól, mivel „tarthatatlannak” ítélték a helyzetet – a botrányhalmaz miatt a PP támogatottsága azokban a napokban a mélybe zuhant.

Casadóék párton belüli, növekvő népszerűtlenségéhez azonban nem pusztán ezt a kettős botrány vezetett, hanem bőven vannak előzményei is: Casado ugyanis előszeretettel szól bele abba, kik legyenek a PP vezető helyi politikusai,

azonban választásai mérsékelt sikere nem igazolta eddig ezen politikáját. Magyarul döntései rossznak bizonyultak, így nem múltak el az okozott konfliktusok. 

Alberto Núñez Feijóo galiciai elnök, a párt új vezetője

Az egyik „báró”, a párt sikeres galiciai regionális vezetője, Alberto Núñez Feijóo arra figyelmeztette Casadót, hogy sürgős lépéseket kell tennie, és fel kell vállalnia a végső felelősséget, mert a mérsékelt lépések nem kielégítőek, tekintve a párt helyzetét. Casado felajánlotta Feijóonak, hogy elbocsátja Egeát, és helyét átadja Diego Calvónak, a galiciai PP alelnökének, aki Feijóo bizalmasa. Február 21-én, hétfő éjjel Feijóoék megbeszélést tartottak Ayusóval is, aki biztosította a galiciait afelől, hogy nem indul el a pártelnökségért. Ezután a gallego elnök már nem engedett Casadónak, aki még megpróbálta meggyőzni Feijóot, hogy várjon a júliusi kongresszusig, amíg vádat nem emelnek Ayuso ellen. Ayuso szóvivője közben bejelentette, hogy szerinte Feijóo a legjobb választás a pártelnökség élére. Juanma Moreno, az andalúziai elnök, Feijóo szövetségese is rendkívüli kongresszust követelt. 

és épp a galiciai kormány feje is, azaz a PP egyik sikeres regionális politikusa, aki 2016 óta abszolút többséggel kormányoz Galiciában. Aznar kormányában minisztériumi államtitkár volt. Ő a PP egyik fontos „helyi bárója”, aki korábban sokat segített Mariano Rajoynak. A Rajoy elleni, 2018-as bizalmatlansági indítvány sikere után felmerült, hogy indul a pártelnökségért, de akkor a gallego kormány vezetését választotta.

Feijóo, Ayuso és Casado még korábban, barátságban

Feijóo azóta bejelentette: létrehoz egy intézetet a megfelelő gazdaságpolitika kialakítására. A párt egyébként nem hívja meg kongresszusára sem a Voxot, sem a Ciudadanost, akik egyébként regionális szinten (Kasztíliában és Andalúziában) a szövetségesei. Az indoklás szerint azért, ugyanazért a választói rétegért küzdenek.

Feijóo azt nyilatkozta: tiszteli a Vox-szavazókat, és épp az a problémája a PP-nek, hogy ők elpártoltak tőle. Míg a PP egyik EP-képviselője, González Pons korábban szélsőjobboldalinak nevezte a Voxot, addig Feijóo nem tett így, csak annyit mondott, hogy a PP nem autonómiaellenes és nem euroszkeptikus. (Amúgy a Vox sem autonómiaellenes.)

A február közepén kitört hatalmi válság tehát azzal ért véget, hogy a hatalmukat féltő, az egykori Rajoy-vezetést váltó „szégyentelenek” egy hét alatt belebuktak a saját maguk által generált botrányba, míg az általuk megtámadott madridi elnök viszonylag ép bőrrel megúszta azt. Március elsejével összehívták a rendkívüli kongresszust, ami április elején új vezetést választott a spanyol jobboldal nagyobbik pártjának élére. 

A rendrakásra van idő, a következő országgyűlési választások majd 2023. december 10-én lesznek megtartva.