A spanyol egység pártja, akik úgy kezelnék a határokat és Soros Györgyöt, ahogy a magyar kormányzat: ez a Vox, a most Andalúziában áttört, regionális autonómiák és progresszív politikák ellen fellépő spanyol nemzeti-jobboldali párt. Kik ők és mit akarnak?
Tizenkét helyet szerzett az andalúz tartományi törvényhozásban a Vox nevű spanyol párt, ami kapcsán
Az ország miniszterelnökét is adó szocialista párt 33 széket nyert Andalúziában, a szélsőbaloldali Podemos tizenhetet, a jobboldali Ciudadanos huszonegyet, míg a konzervatív Néppárt huszonhat mandátumot szerzett. A hagyományosan szocialista Andalúziában tehát nagyot estek a szocialisták, és jobboldali többség lett.
A spanyol politikai életet két nagy párt uralja, az épp hatalmon lévő Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) és a jobboldali Néppárt, ami végső soron, jogilag Francisco Franco tábornok pártjának örököse. A két nagy mellett számos kisebb párt van jelen, például a radikális baloldali Egyesült Baloldal, vagy épp a középjobb-nemzeti-kereszténydemokrata-kapitalista-katolikus Néppárttól nem sokban különböző, de kisebb és fiatalosabb, 2005-ben alapított Ciudadanos; illetve a Pablo Iglesias politológus által létrehozott újbaloldali-szélsőbaloldali Podemos. Ezek mellett vannak még a tartományi pártok, amelyek a tartományi parlamentekben hagyományosan egyik-másik országos nagy párt szövetségesei.
Ebbe a mátrixba lépett be most a Vox. A hír hallatára feministák és bevándorláspártiak vonultak utcára a párt ellen tüntetni a tartományban.
A Vox kapcsán azt emelte ki a média, hogy a párt bevándorlásellenes. Ennél azért sokszínűbb a kép.
Mi a Vox? A nemzetközi közvélemény számára hirtelen felbukkanó Vox nem most ősszel alakult, hanem 2013 decemberében. A Vox színe a zöld, tagsága tízezerre rúg. A 2014-es európai parlamenti választásokon épphogy nem nyertek el egy helyet, ugyanakkor van négy polgármesterük és 17 városi önkormányzati képviselőjük országszerte. A párt soraiban Ignacio Camuñas Solís személyében volt miniszter, profi diplomata is van.
Az alapítók közül többen
amiben hasonlítanak a Ciudadanoshoz; csak míg a Ciudadanos jól fésült jobboldali liberális, addig a Vox karcosabb álláspontot képvisel. A Vox-alapítók nem értettek egyet a korrupciós vádak néppártos kezelésének módjával, illetve túl engedékenynek tartották a Mariano Rajoy néppárti miniszterelnöknek az ETA baszk terrorszervezettel, illetve a katalán nacionalizmussal szembeni politikáját – ami azért érdekes, mert a Néppárt meg általában a szocialisták hasonló politikáit tartja túl engedékenynek.
A párt elnöke és egyik alapítója, Santiago Abascal szociológia szakon végzett az egyetemen, 2004-2009 közt pedig a Néppárt képviselője volt a baszk törvényhozásban. Családja korábban, a Franco-rezsim után részt vett a Néppárt elődjének, az Alianza Popularnak a munkájában, így az ETA, a baszk függetlenségért küzdő terrorszervezet többször megfenyegette őket. José Maria Aznar, a Néppárt egykori miniszterelnöke egyszer azt nyilatkozta: Abascal igen tehetséges személyiség, és jó lenne, ha visszatérne a Néppártba.
Mi a Vox programja? A Vox alapvetően nemzeti konzervatív, jobboldali párt, ami
Mindenekelőtt tehát erősen szigorítanák a bevándorlási törvényeket, és hazaküldenék az illegális bevándorlókat, mivel szerintük a spanyol keresztény kultúra nem egyeztethető össze az iszlámmal. Ahogy Abascal a Magyar Hírlapnak adott interjújában fogalmazott: „meg szeretnénk védeni határainkat, nem a kint lévők elleni gyűlöletből, hanem a bent lévők iránti felelősség által vezérelve”. Abascal úgy látja, sem a szocialista, sem a néppárti kormány részéről nem volt meg a politikai akarat a határok megvédésére. „Mi mindezt elképedve szemléljük, s teljes mértékben azonosulunk Magyarországgal, mely nem elégszik meg a határvédelmi eszközök létesítésével, hanem hajlandó használni is azokat”.
Betiltanák azokat a civil szervezeteket és pártokat, amelyek veszélyt jelentenek a nemzeti egységre, úgyszintén
s erősen korlátoznák a többi tartomány autonómiáját is, mivel azok szerintük elsősorban megosztottságot okoznak és sokba kerülnek. Megszüntetnék például a tartományi rendőrségeket, egységes rendőrséget alakítva ki; és különös hangsúlyt helyeznének a spanyol nyelv védelmére, aminek a használatához mindenkinek joga van. Ezzel együtt a katalán, a baszk, a gallego megmaradhatna hivatalos társnyelvnek, a spanyol mellett. A Vox erősítené az olyan nemzeti jelképek védelmét, mint a zászló, a korona és a himnusz.
Abascalt a Magyar Hírlap a határon túli magyarok miatt a nemzeti kisebbségek érzékenységére kényes magyar közvéleményre tekintettel megkérdezte autonómia-kritikus álláspontjáról is: a pártelnök szerint „Spanyolországban nincsenek etnikai kisebbségek, ellenben vannak olyan régiók, ahol a nemzeti nyelv mellett egy regionális nyelvet is beszélnek”. Úgy látja, „A spanyolokat soha nem érdekelte a rassz és az etnikum, számunkra – a katolikus szellemiségnek megfelelően – a kultúra és a belőle táplálkozó világkép a legfontosabb.” A határon túli magyarokkal kapcsolatban megjegyezte: „Szerintünk a határon túli magyarság helyzete nem hasonlítható össze Katalóniával, amely Spanyolország elidegeníthetetlen részét képezi”. A pártprogram szerint autonómiák helyett egységes jogállamra van szükség.
A párt eltörölné a Történelmi Emlékezet Törvényét, amelyet a szocialista kormány hozott 2007-ben, s ami formálisan elítéli a Franco-rezsimet – a törvényt annak idején a Néppárt is ellenezte.
Erősítenék a Gibraltár Nagy-Britanniától való visszaszerzése érdekében tett erőfeszítéseket is, és keményebben lépnének fel a drogkereskedelem ellen. A párt Madridban politizáló titkára, Javier Ortega Smith jogász Gibraltár Spanyolországhoz tartozását hirdető aktivista múltjáról ismert.
A Vox ellenzi az abortuszt, eltörölné a melegházasságot és élettársi kapcsolattal helyettesítené azt. Erősebb védelemmel illetné a családokat, ugyanakkor a gazdaságot összességében liberalizálná.
Az Európai Uniót illetően a nemzetek Európájában hisz a Vox,
Mint Abascal a Magyar Hírlapnak nyilatkozta: „Éppen ezért szimpatizálunk Orbán Viktor álláspontjával, aki egyre inkább az új Európa vezetőjeként tekinthető.”
Abascalnak a magyar példaképéhez hasonlóan Soros Györgyről is megvan a maga negatív véleménye: „Soros megpróbálja befolyásolni az egyes országok bevándorlási politikáját, hozzájárul a gender ideológia terjesztéséhez, és támogatja a katalán szeparatista mozgalmat. Soros György egy ideológiailag megszállott nemzetközi pénzmágnás, aki mindenhatónak képzeli magát” – fogalmaz.
Az interjúban végül arról vall a pártvezető: „Baszkföldön születtem, s kisgyermekkoromtól kezdve megtapasztaltam, hogy mivel jár megvédeni Spanyolországot egy olyan régióban, ahol a spanyolok egy része az árulás és a hűtlenség útjára lépett. Közvetlen közelről éltem meg a terrorista fenyegetést: az ETA megpróbálta megölni a nagyapámat, az édesapámat, akárcsak engem. Ha valaki fiatalon átesik a tűzkeresztségen, lelkileg erősebb felnőtt lesz belőle. Szintén erőt merítek az emberi lét transzcendenciájába vetett hitemből. Úgy vélem, azért vagyunk itt, hogy felülemelkedjünk korlátainkon, hogy hagyjunk magunk után valamit a következő nemzedék számára. Mindez erővel tölt el engem, akárcsak spanyolok millióit, s történelme során ez a meggyőződés tette naggyá Spanyolországot”.
A felhasználók nem győznek köszönetet mondani a szervezőknek és a beszélgetésben résztvevőknek, hogy mertek vitázni Európa békéjéről.
Szerintem Észak-Korea elkezdhetné a felkészülést Orbán Viktor fogadására. Vagy várható baráti gesztusainak viszonzására, ha mégsem látogat oda személyesen.
A svájci Weltwoche szervezésében Bécsben beszélgetett egymással az európai politika két legnevesebb békepártija: Gerhard Schröder német kancellár és Orbán Viktor magyar miniszterelnök.
Amíg ez nem történik meg, mi minden nap el fogjuk mondani a magyar embereknek, hogy Önnek a lopás fontosabb Magyarországnál.
Hogyan lehetséges, hogy az egykori szociáldemokrata kancellár, a konzervatív Orbán Viktor és a liberális Die Welt egykori főszerkesztője Bécsben egy beszélgetésen vesznek részt?
A felhasználók nem győznek köszönetet mondani a szervezőknek és a beszélgetésben résztvevőknek, hogy mertek vitázni Európa békéjéről.
