Mi is az a Javelin? Bemutatjuk az ukránok csodafegyverét!

Írta: Somkuti Bálint

Folytatódik biztonságpolitikai szakértő, hadtörténész szerzőnk Háború, közelről cikksorozata az ukrajnai háború legfontosabb, legérdekesebb aspektusairól és tanulságairól. Az eddigi cikkek:

Tényleg elakadt Ukrajnában az orosz hadsereg?

Véres és pusztító – így ostromolnak városokat a 21. században

***

A halál ötven órája című film elején szó esik a német vezetés szerint a háborút hamarosan a javukra eldöntő Wunderwaffékról, azaz csodafegyverekről. A csábító sugalmazás ellenére azonban kevés fegyver bizonyult háborút eldöntő tényezőnek, bár tény, hogy akadt néhány a hadtörténelemben, igaz szerencsére a II. világháborúban bevetett egyik német fegyver sem bizonyult annak.

Éppen ezért a cím kissé becsapós, ugyanis

És ki is értene jobban a fegyveres konfliktusokhoz, mint a világ egyik legnagyobb hadvezére?

Bár tagadhatatlanul a világ egyik legjobb irányított páncéltörő rakétája a hivatalos nevén FGM-148 Javelin, amely jelentős előnyt jelent a hazájukat védő ukrán katonáknak, ám van valami, ami még ennél is fontosabb. Mielőtt azonban belemennénk a részletekbe ismerkedjünk meg az Egyesült Államok és a Nagy-Britannia által szállított páncéltörő fegyverekkel!

Az Ukrajnának szállított amerikai Javelin (Hajítógerely) és az angol NLAW (Next Generation Light Anti-tank Weapon) a NATO terminológiában ATGM (antitank guided missile) kategóriába sorolt eszközök, és az úgynevezett fire and forget kategóriába tartoznak. Ez azt jelenti, hogy a fegyver használójának „mindössze” annyi dolga van, hogy

A több kilométerre ellátó célzóberendezés a rakéta indítása után is felhasználható, jelentősen csökkentve ezzel a fegyver használatának költségeit. Kilövés után a rakéta akár 150 méter magasságig is felemelkedve, fentről támadja célpontját. Ezen támadási profil elkerüli a harckocsik és egyéb páncélozott eszközök legjobban védett részeit és felülről mér csapást, onnan, ahol a vékony tetőpáncél már kevés védelmet nyújt. Mindezeken túl a Javelin rakétája úgynevezett tandem robbanófejjel rendelkezik, azaz kétszer robban. Az első beindítja az esetleges reaktív páncélzatot, amely fő feladata a legtöbb páncélelhárító fegyver lelkét képező kumulatív sugár szétszórása, míg a második, azaz fő töltet átüti a vékony tetőpáncélt és megsemmisíti a harckocsit.

Javelinnel gyakorlatozó ukrán katonák

Aki követte az orosz támadás eseményeit, számtalan harckocsit láthatott a toronyra szerelt fémráccsal. Az elképzelés szerint ez a rács felfogja az első, kisebb töltet erejét és így a reaktív, azaz ellenrobbanással működő pótpáncélzat, be tudja tölteni eredeti szerepét

Hogy ez a megoldás mennyire hatékony, arról a folyamatban lévő hadműveletek miatt csak elképzeléseink lehetnek. Az ukrán fél szerint a Javelinek rendkívül sikeresnek bizonyultak, míg szerb forrásokból arról lehet értesülni, hogy orosz beszámolók szerint a rakéták körülbelül felét felfogta a meglehetősen sufnituningnak tűnő rács. Mielőtt beidegződéseinkre hallgatnánk, és gúnyosan lenéznénk ezt az egyszerű védelmet, érdemes felidézni, hogy a szintén tandem (kettős) robbanófejjel ellátott kínai/iráni páncéltörő rakéták ellen az amerikai hadsereg ugyanezt az ötletet (SLAT – páncél) használta Irakban. Sőt. A második világháborúban megjelent, szintén kumulatív Bazooka nevű amerikai páncéltörő rakéta ellen, már a Wehrmacht is ezt alkalmazta a háború végén, a dróthálóból készült Schürzen (kötény) formájában.  

Azonban, ahogy a bevezetőben említettem, az eszköz mindössze egy dolog. Minden hardver ugyanis csak annyit ér, amennyit használói ki tudnak belőle hozni. Számtalan hadsereg rendelkezett már modernnek számító eszközökkel, amelyeket nem tudott megfelelően használni. Ezzel szemben az ukrán fegyveres erők nemcsak az oroszokat lepték meg. Taktikájuk, amely a jelek szerint a fölényes orosz tűzerővel szemben a szétszórtan működő kisebb egységeken és a modern páncélelhárító eszközökön alapszik,

Ez az irregulárisnak nevezett rugalmas harcmodor sokkal inkább hasonlít a felkelők rajtaütéseken alapuló taktikájára, mint a hagyományos hadseregek, a tűzerőt a középpontba állító, merev harcászatára. Ez a megoldás azonban jelentős kezdeményező készséget és a harceljárások magas szintű ismeretét, valamint az ezeket megfelelően alkalmazó kitűnő katonai vezetőket követel meg.

Javelinek, akcióban

És itt utalnék vissza a címben megemlített meglepetésre, valamint Napóleon szavaira. Van ugyanis egy szempont, amit mindkét fél agyonhallgat érthető okokból, ez pedig az amerikai kiképzők szerepe. Akik a 2014-ben még meglehetősen gyenge teljesítményt nyújtó, a szovjet harcászati eljárásokat az elavult felszerelések miatt alacsony hatékonysággal alkalmazó ukrán hadseregből egy ütőképes fegyveres erőt faragtak.

azonban biztosak lehetünk benne, hogy a különleges erők részét képező zöldsapkások, azaz a Green Berets kiemelt szerepet játszottak az ukrán szárazföldi erők felkészítésében. Ezen kijelentésemet arra alapozom, hogy a fentiekben bemutatott harceljárások oktatása tipikusan a zöldsapkások úgynevezett partnerképességek építése néven futó feladatai közé tartozik. 

Persze ezek a precíziós fegyverek elképesztő összegekbe kerülnek. A Falklandi-háború során feljegyezték, hogy minden egyes irányított légvédelmi rakéta indítása után, az angol légvédelmi tüzérek utánuk kiabálták a darabonként egy nyaraló árába kerülő rakétáknak, hogy „nesze neked, hétvége!”.

A Javelin darabára kb. 200 ezer dollár, azaz durván 65 millió forint, így az amerikai adófizetők minden kilőtt orosz harckocsiért és harcjárműért valóban egy hétvégi ház árát fizetik ki.

Az ukránok valószínűleg elavult és kevésbé hatékony eszközökkel is sikeresek lennének, ahogy számtalan afgán, iraki, szíriai és jemeni példa is mutatja. Azonban

különösen úgy, hogy utánpótlásuk is folyamatosnak tűnik további súlyos fenyegetést jelentve az orosz agresszorokra. 

Folytatjuk!

Nyitókép: Amerikai FGM-148 Javelint kezében tartó ukrán katona Harkivnál március 23-án (Sergey BOBOK / AFP)