Az ukránok kezdik elveszíteni a reményt – Magyarországot okolják érte
A harmadik világháború lenne a következménye.
Többgyermekes anyukákat és egy fiatal családapát kérdeztünk arról, mi történik ma és mivel szembesülnek Kárpátalján a helyi magyarok.
Ahogy percről-percre tudósításunkban is megírtuk, Oroszország teljes körű támadást indított Ukrajna ellen, Zelenszkij elnök pedig hadiállapotot rendelt el. Arról is hírt adtunk, hogy Orbán Viktor miniszterelnök az orosz támadás után összehívta a nemzetbiztonsági operatív törzset, mely után azt nyilatkozta:
„Elítéljük Oroszország katonai fellépését”.
„A háború a legrosszabb forgatókönyv. A feladat most, mint mindig a magyar emberek biztonságának garantálása” – írta csütörtök hajnalban Szijjártó Péter külügyminiszter. Hozzátette: „Kijevi nagykövetségünk működik, az Ukrajna területén tartózkodó magyarok számára rendelkezésre áll. A munkatársaim a helyszínen minden segítséget megadnak”.
De mi a helyzet azokkal, akik maradtak? Történetek Kárpátalja jelenlegi valóságáról: arról, hogy mit látnak, tapasztalnak és éreznek a kárpátaljai magyarok, milyen állapotok uralkodnak a keleti határ közeli városokban, és milyen a közhangulat a háború árnyékában.
Leksóné Tímea négy kislányával és férjével él Korláthelmecen, az ungvári járásban. Azt meséli, Kárpátalján kitört a pánik. Az iskola és az óvoda bezárt, a bankok szintén, így pénzt bankkártyáról levenni már nem tudnak.
„Azokban az üzletekben, ahol lehet kártyával fizetni, jó ha reggel beállunk a sorba, hogy estére oda jussunk kifizetni a termékeket. Olyan sorok vannak, hogy nem tudjuk, mi lesz később” – mondja lapunknak.
„Négy kislányom van” – folytatja Tímea. – „A párom egyelőre itthon van, de pont Magyarországra készült menni dolgozni pénteken. Fogalmam sincs mi lesz, ha kimegy, én nem tudom levenni a pénzt, mert egyszerűen nincs hol. Menni sajnos nem tudunk vele – nekem ugyan van útlevelem, de a lányoknak nincs. Ezért itt maradunk. Hogy hová bújjunk, ha ideér a baj, nem tudom.”
Tímea azt is mondja, hogy a fővárosban, Kijevben már robbantások vannak, ottani barátaik folyamatosan informálják őket. Elmondása alapján
Rengetegen próbálnak elmenekülni az országból.
Egy, a neve és titulusa elhallgatását kérő 31 éves beregszászi családapa lapunk megkeresésére elmondta: „Sajnos bekövetkezett az, amiben mindeddig reménykedtünk, hogy nem fog megtörténni.
Nem tudtuk elképzelni, hogy a totális háború megvalósuljon.
Őszintén szólva, nagyon meglepődtünk és nagyon szomorúak vagyunk, hiszen a kárpátaljai magyarság semmi mást nem akar, mint békében élni.”
A férfi kiemelte: nagyon örül, hogy a térségben egyelőre nem fordult elő semmilyen attrocitás. „Beregszászban látszik az embereken, hogy gondterheltek, sokan megpróbálnak felkészülni a legrosszabbra: pánikszerűen vásárolnak, s készülnek arra is, hátha nem lesz majd áram- és gázszolgáltatás.”
Hozzáteszi: sokan elmennek az országból, ám van, aki nem tud, mert nincs útlevele, vagy a munka és a család nem engedi: ők
„Arról nincs információm, hogy a hadköteleseket vagy a tartalékosokat átengedik-e a határon. Azt azonban tudom, hogy jelenleg a tartalékosok behívása zajlik, ugyanakkor sajnos a teljes mozgósítás is benne van a pakliban” – magyarázza. „Arról szintén van információnk, hogy a Beregszásztól mintegy 300 kilométerre található Ivano-Frankivszk-i repteret bombázták, illetve Lviv – Lemberg – repterét és stratégiailag fontos objektumait is.”
Az ukrán hírek arról szólnak: az agresszor – Oroszország – álláspontja az, hogy elsősorban az ukrán hadsereget bénítsa meg. „Azt kommunikálják, hogy a lehető legkevesebb emberáldozatot akarják. De ezt már ismerjük.”
„Mi a háborús övezettől és cselekvésektől – hála Istennek – megfelelő távolságra vagyunk, és négy NATO-tagállammal vagyunk határosak, tehát védettebbek vagyunk az ország többi megyéjéhez képest. Ennek ellenére szolidárisak vagyunk, hiszen mindenkinek van legalább egy ismerőse vagy barátja, aki a háború sújtotta övezetben él” – fejtette ki a férfi, majd hozzáteszi:
„Reméljük minél hamarabb pont kerül ennek az egész ügynek a végére, s a legkisebb emberáldozattal megússzuk. Reméljük a nagyhatalmak minél hamarabb olyan döntést hoznak, ami mindenkinek megfelelő lesz. Itt nyertesek már nem lesznek, már mindenki veszített valamit” – zárja sorait.
Szűcs-Kotró Anita, aki Tiszaújlakon él, szintén többgyermekes anyuka,
„Félelem és pánik tört ki, a határ tele van menekülő emberekkel. A boltokat megrohamozták, és aki teheti, elhagyja az országot. Magyarország felé hatalmas a sor, az autós és a gyalogos is” – festi le az állapotokat az asszony.
„Egyelőre nem tudni meddig jönnek az oroszok, a mozgósítás folyamatos, egyelőre ha jól tudom, azokat hívják, akik korábban már voltak katonák; az iskolák bezártak” – magyarázta. „Már Kijevet is megtámadták, ami sajnos várható volt. Én éppen a patikába megyek majd nemsokára... beszerezni a gyógyszereket, amíg még nyitva van” – tette hozzá.
Arra a kérdésre, hogy van-e esetleg szükségük bármire most, azt felelte: „Kérem, imádkozzanak értünk! Az imának hatalmas ereje van!” – üzente az anyaországiaknak.
Fotók: Magyarországra menekülő kárpátaljaiak február 24-én (Reuters / Bernadett Szabo)