Az ENSZ-ben is komoly befolyást szerzett Soros György egy újabb francia jelentés szerint

2020 februárjában, mielőtt a koronavírus elérte volna Európát, Grégor Puppinck, az Európai Jogi és Igazságügyi Központ (ECLJ) igazgatója kiadott egy jelentést – mint ahogy arról mi is részletesen beszámoltunk, illetve interjút is készítettünk ennek apropóján Grégor Puppinckkal –, miszerint súlyos összeférhetetlenségi problémák vannak az Emberi Jogok Európai Bíróságánál (ECHR). A bírák nagy része ugyanis szerinte a Nyílt Társadalom Alapítványokhoz kötődő NGO-kból érkeztek. Ráadásul az érintett bírák több olyan ügyben jártak el, melyeket az előző munkahelyük nyújtott be az ECHR-hez. Ez az összeférhetetlenségi helyzet megkérdőjelezte az emberi jogokat védő európai rendszer pártalanságát.

Grégor Puppinck legújabb jelentésében megmutatja némely NGO és alapítvány egyre növekvő befolyását a nemzetközi szervezetekre, bizonyítani próbálva azt, hogy a magánérdek hogyan hatolt be az emberi jogvédelem legfelső intézményébe, egészen az ENSZ Emberi Jogi Tanácsába.

Az egyik legismertebb francia hetilap, a Valeurs Actuelles interpretációja szerint kockázatos egy ilyen jelentésről hírt adni, mivel a nyilvános vita a témában megbélyegződött, sokan csak egy, a jobboldali populista politikusok által kitalált összeesküvésnek tartják az egész témát. Ám a hetilap szerint mégis

„A globalizáció korában a döntéshozó központok egyre messzebb távolodtak az emberektől és a történelmi fővárosoktól, hogy pár új fővárosban egyesüljenek. (...) Ahogy mozog, a hatalom megváltoztatja a természetét: racionális és globális akar lenni, leválik az egyének akaratáról. Ebben a globalizált kontextusban a legtöbb állam csak lokális szereplő, természetükből fakadóan limitáltak, viszont bizonyos cégek és magánalapítványok globális szereplőkké váltak” – írta jelentésének elején Grégor Puppinck. Majd tételesen felsorolta, hogy

főleg egy maréknyi alapítványtól (Gates, Ford, Nyílt Társadalom, McArthur, Oak, stb).

Soros és az Emberi Jogok Európai Bírósága, avagy egy nyomozás utóhatása

A francia hetilap felidézi: a tavaly februári jelentésről többszáz cikk jelent meg az egész világon, Franciaországtól Ázsiáig. Az ECHR régi bírói támogatásukat fejezték ki Puppinck felé, ugyanakkor francia, német, holland és portugál politikusok a Bíróságtól magyarázatokat követeltek.

Később az ECHR leköszönő görög elnöke az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a meghallgatásán sem tagadta az első Puppinck-jelentés tartalmát, csupán a helyzet súlyosságát akarta relativizálni. Néhány hét múlva a Bíróság megtagadta a válaszadást a Miniszteri Bizottságnak a további kérdéseire. Ez a tett eddig példanélküli volt, s erősítette a gyanút, hogy az ECHR tulajdonképp tisztában van a helyzettel, csak nem akarja megvédeni önmagát a Nyílt Társadalom Alapítványok befolyásától, számolt be a történtekről a francia hetilap.

„Csendes korrupció”, Strasbourgtól Genfig

Egy volt ENSZ-különmegbízott aztán a cikk szerint felhívta Puppinckot, mondván, van egy „nagyon érzékeny” probléma az úgynevezett különleges eljárások területén. Az ENSZ ugyebár három területen aktív: biztonság, fejlődés és emberi jogok. Utóbbiban két fő intézmény van, az Emberi Jogi Tanács, illetve az Emberi Jogok Főbiztosi Hivatala. Két fő mechanizmusuk van az emberi jogok védelmére: az egyezmények alapján létrehozott testületek és a különleges eljárások. A volt különmegbízott utóbbiakat „adománygyűjtésszerűnek” jellemezte, és kifejtette, hogy a különleges eljárások döntően befolyásolják az ENSZ által kiadott jelentéseket, „csendes korrupciónak” nevezve a rendszert.

Puppinck ezután a csapatával végig elemezte az Emberi Jogok Főbiztosi Hivatalának pénzügyi jelentéseit és összevetette a két legfőbb alapítványéval, a Ford és a Nyílt Társadalom pénzügyi jegyzőkönyveivel – adta hírül a Valeurs Actuelles hetilap. Az elemzés mellett Puppinck ENSZ-szakértőktől interjúkat kért, s bár közülük 30-an (többen még mindig aktívak) beleegyeztek abba, hogy beszéljenek a tapasztalataikról, a nagy részük a nevük elhallgatását kérte. A kutatás eredménye ellentmondást nem tűrő:

Különleges emberjogi eljárások

Kofi Annan, az ENSZ volt főtitkára foglalta össze a legjobban azt, mik is a különleges eljárások: „A nemzetközi emberjogi védelmi rendszer koronaékköve.” E procedúrák erejének többféle megnyilvánulása lehet, például a kinevezett szakértők panasszal élhetnek, figyelmeztetéseket adhatnak, javaslatokat tehetnek az államoknak, hogy azok hogyan orvosolják az adott helyzetet. A metódus széleskörű, mivel akárki tehet panaszt akármelyik állammal szemben, még akkor is, ha azok nem szeretnék. Ugyanis a különleges eljárásoknak nem kell megvárnia azt, hogy a nemzeti bírák miként véleményezik a kezdeményezést.

A mandátum birtokosai minden évben több országba is ellátogatnak, hogy az ottani helyzetekről beszámolót készítsenek, amiket aztán az Emberi Jogi Tanács előtt bemutatnak, nyilvánosan. A különleges eljárások teljes súlyát az mutatja a legjobban, hogy minden egyes jelentést hivatalosan kiad az ENSZ és így mérvadó jogi hivatkozási alappá válik. A legmagasabb nemzetközi bíróságok a jelentés szerint hivatkoznak rájuk, a nemzeti parlamentekkel és bírákkal egyetemben.

Az emberi jogok apostolai

A különleges eljárások mandátumhordozói elméletileg a világ legjobbjai a saját területükön. Ahogy a francia hetilap fogalmaz: „apostolok”, járják a világot, hogy terjesszék az elidegeníthetetlen emberi jogok igéjét és az ENSZ-t képviseljék. Önzetlenül, tehát „nyilvánvalóan” önkéntesek, ambíciótól mentesek, hiszen a pályájuk csúcsán vannak – ironizál némileg a tényfeltáró cikk írója.

Mindenesetre azért, hogy minél inkább megfeleljenek a fent felvázolt képnek, az ENSZ komolyan megszabta a szakértők kiválasztásának a körülményeit. Ezeket a „független szakértőket” az Emberi Jogi Tanács nevezi ki, számos kritérium alapján: kompetencia, a megbízatás által lefedett területen szerzett tapasztalat, függetlenség, pártatlanság, személyes integritás és objektivitás. Hogy garantálhassák az önállóságukat, nem kapnak fizetést. Ez a nagyfokú szabadság kétféle veszélyt hordoz magában: hogy profitálhasson a szakértő a teljes szabadságából, akár militáns emberjogi nézeteket is vallhat, vagy pedig fizetés hiányában, különféle ösztöndíjakat, támogatásokat fogadhat el.

Az évek során a cikk értelmezése szerint az ENSZ megpróbálta a lehető legjobban kiküszöbölni ezeket a veszélyeket, bevezettek etikai és működési szabályokat, amelyekben szerepel az, hogy „nem fogadhatnak el tiszteletbeli kitüntetést, díjazást, szívességet, adományt vagy bármilyen kormányzati és nem-kormányzati jutalmat”. Viszont a Grégor Puppinck által átnézett pénzügyi nyilatkozatok nem voltak túlzottan mélyrehatóak, s mivel semmi sem kötelezi a nyilatkozattevőket az alaposságra, vélhetően csak a jéghegy csúcsa található meg ezekben.

„Pénz, pénz, pénz”

A francia hetilap megemlítette azt is, hogy ahogy az Abba dalában is, a szegények itt is tehetetlenségre vannak kárhoztatva. A magánszervezetek ennyi befolyásra tudtak szert tenni az ENSZ-en belül a pénzügyi hozzájárulásaikon keresztül, mert a rendszer maga hibás abban, hogy a szakértőket bizonytalanságban tartja.

Elméletileg, a különleges eljárásokat az ENSZ az Emberi Jogok Főbiztosi Hivatalán keresztül finanszírozza. Az összes állam a saját GDP-jükhez arányosan ad a kasszába, 2015 és 2019 között összesen 68 millió dollárt. Évente 13,6 millió dollárból gazdálkodhattak, viszont a szakértőknek jelentős költségeik vannak. Az ENSZ csak két előre megtervezett országlátogatást, illetve a new-york-i és genfi ENSZ központba való utazást állja. Minden mást saját pénzből kell fizetnie az adott szakértőnek.

Külső forrás nélkül, a szakértők csődbe mennének, viszont hivatalosan azt el nem fogadhatják, illetve semmi sem kötelezi őket a külső forrás pontos bevallására.

Van aki semmit sem vall be, van aki hektikusan, néha bevall, néha nem. A Puppinck által vizsgált öt évben, 10 millió dollárt direkt zsebbe kaptak a szakértők, 37 fő a 121-ből. Van aki azt mondta, hogy 2 millió dollárt kapott, van aki egy milliót, hatan fél millióról számoltak be, s ennek a tíz milliónak több mint a felét a Ford alapítvány, a Nyílt Társadalom alapítványok illetve több Soros NGO-k „dobták össze”. Az Emberi Jogok Főbiztosi Hivatalának a költségvetésének 63 százaléka tehát „önkéntes hozzájárulásokból” származott, azonban civil szervezetek kérésére a Főbiztosi Hivatal nem teszi közzé a pontos adatokat. Így hogy kérhetnének másoktól olyat, amit maguk sem tartanak be? – teszi fel a kérdést a hetilap.

Folytatása következik...

Nyitókép: Fabrice Coffrini / AFP