Iszlamista radikálisokat nevelnek állami pénzen a francia nevelőintézetek

Emmanuel Macron tavaly ősszel döntött úgy, hogy a törvény erejével próbálja visszaszorítani a radikális iszlám terjedését Franciaországban. A francia elnök e lépést azzal indokolta, hogy a szekularizmus, az állam és az egyház teljes szétválasztása a francia politikai gondolkodás szerves része. A francia laïcité alapját képező, az állam és az egyház szétválasztásáról szóló törvényt 1905-ben fogadta el a francia törvényhozás, és a jelenlegi vezetés továbbra is kitartana az évszázados tradíció fenntartása mellett.

ezt támasztja alá a francia igazságügy által nemrég közölt jelentés is, amely a radikális iszlám jelenlétét mérte fel a kiskorú bűnözőknek fenntartott zárt nevelőintézetekben. 

A zárt nevelőintézetekbe alapvetően 8 és 12 év közötti bűnelkövetők kerülnek. Az intézményeket a francia kormány azzal a céllal hozta létre 2002-ben, hogy elősegítse a kiskorú bűnözök reintegrálását a társadalomba. A zárt intézményekben ezért oktatás is folyik, vagyis a fiatalok szakképesítéssel a kezükben léphetnek ki a munkaerőpiacra. Mindez viszont csak elméleti síkon valósul meg, legalábbis erre mutat rá egy nemrég közölt kormányzati jelentés.

Az intézményekben általános a hierarchia teljes hiánya, a belső szabályokat nem tartatják be az ott dolgozók, helyette az iszlám vallás szabályai szerint működnek az intézetek. Az érvényben lévő szabályok értelmében – szülői felhatalmazás alapján – a fiatalok az iszlám halal étkezést külön választhatják, az oktatóknak pedig vallási kérdésekben semlegességre kell törekedniük. Ezzel szemben a jelentés szerint gyakori, hogy maguk az oktatók biztatják a fiatalok arra, hogy térjenek át a halal étkezésre. Vagyis a nem iszlám vallású kiskorúakat is arra kényszerítik, hogy az iszlám vallás szerint éljék az életüket. 

Mindez a ramadán idején válik igazán nyilvánvalóvá, amikor a fiatalok és az oktatók napkeltétől napnyugtáig együtt böjtölnek. A ramadánt – vallási és etnikai háttértől függetlenül – mindenkire ráerőltetik, az oktatók és a fiatalok közötti hierarchia pedig gyakorlatik nem létezik. Az oktatók nevelési szokásairól sok mindent elárul, hogy sok oktató egyszerűen nem fog kezet női kollégáival és az intézményben lakókkal kizárólag arabul beszél. A jelentés aláhúzza, hogy a probléma gyökere az általánossá vált munkaerő- és forráshiányban keresendő,

Mindez azt jelenti, hogy az iszlám egyre erősebb jelenléte miatt nemcsak az intézetek falain kívül folyik a párhuzamos társadalmak kialakítása: még a reintegrációt elősegíteni hivatott állami intézményeken belül is egy külön párthuzamos társadalmi rend alakult ki. Franciaországban sokkal nagyobb a baj annál, hogy egyszerűen új törvényi keretrendszer segítségével fel lehessen venni a harcot az iszlamista radikalizmussal szemben. A bűnelkövető fiatalok oktatása vallási alapokon történik, a politikai életben megkerülhetetlennek vélt szekularizmust már a látszat kedvéért sem tartják be, mindez pedig azt jelenti, hogy a zárt nevelőintézetek megfosztják a fiatalokat a francia társadalomban való sikeres érvényesülés lehetőségétől és a radikalizmus felé terelik őket.

Gergi-Horgos Mátyás

Fotó: Vincent Gerbet / Hans Lucas / Hans Lucas via AFP