A kétszeres címvédő Szilágyi Áron bejutott a döntőbe a férfi kardozók szombati egyéni versenyében a tokiói olimpián. London és Rio de Janeiro bajnoka negyedik asszójában, a legjobb négy között nagy csatában, 15-13-ra verte a georgiai Sandro Bazadzét. A magyar idő szerint 14.15 órakor kezdődő fináléban a dél-koreai Kim Jung Hvan vagy az olasz Luigi Samele lesz Szilágyi az ellenfele.
A Vasas 31 esztendős vívója fölényes győzelmekkel menetelt az elődöntőig, riválisa nála jóval szorosabb mérkőzéseket vívott, de a negyeddöntőben a verseny egyik favoritját, a világranglista-vezető, világbajnoki címvédő dél-koreai Oh Szang Ukot búcsúztatta. Estére a négy pástból már csak egy volt a küzdőtéren, így minden szempár az aktuális találkozóra szegeződhetett. Szilágyi gyúrással és iskolázással hangolt az összecsapásra – amelyet Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke is a lelátóról tekintett meg –, Bazadze pedig rögtön az elején bizonyította, hogy nem volt véletlen az Oh elleni sikere, ugyanis gyorsan 3-0-ra, majd 4-1-re ellépett.
Ezután azonban a címvédő pillanatai következtek, az egyenlítést jelentő találatot egy nagy ordítással ünnepelte, majd 6-4-re már nála volt az előny. Miközben a zárt kapuk ellensúlyozására a csarnok több pontjáról is felhangzott a „Hajrá, Áron!”, „Gyerünk, Áron” buzdítás a társaktól, a MOB képviselőitől vagy a magyar újságíróktól, a szünetre 8-5-ös Szilágyi-vezetés mellett került sor. A pihenő után Bazadze magára talált, kiegyenlített, és a meccs végéig egészen szoros csata alakult ki a felek között. Többször is videózni kellett, a georgiai rengeteget reklamált, de a legvégén a magyar nyugodt tudott maradni, és az ő szempontjából a nap legnagyobb csatája után diadalittasan csaphatott a levegőbe: készülhet pályafutása harmadik olimpiai döntőjére.
„13-13-nál dőlt el, hogy ki nyeri meg ezt a csatát.
14-13-nál már látszott, hogy indiszponált az ellenfelem, addig viszont nagyon kemény csörte volt, végig vért kellett verejtékezni – kezdte értékelését a magyar vívó. – Nyugodt tudtam maradni, szerintem ennek köszönhető, hogy a végén jó akciókkal tudtam előrukkolni.” Szilágyi azt mondta: nem nézi meg a másik elődöntőt, pihen, majd újra melegít a döntőre. Hozzátette: hallja a lelátóról jövő biztatást, még ha nincs is a nagy, megszokott morajlás, és nagyon jól is esik neki.