Az április 4-ei parlamenti választás előtt továbbra is Bojko Boriszov miniszterelnök jobbközép pártja a legerősebb, de rendkívül nehéz lesz majd kormányt alakítania. A tavalyi tüntetések óta feszültebb a légkör az országban, ám a népharagot egyik pártnak sem sikerült magához csatornáznia.
Kohán Mátyás írása a Mandiner hetilapban.
Április 4-én új nemzetgyűlést, kormányt és miniszterelnököt választ Bulgária, s két héttel a voksolás előtt legfeljebb a koronavírus terjedése biztos, minden más bizonytalan. Bojko Boriszov kormányfő jobbközép alakulata, a Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) a koronavírus-járvány és a tavaly nyári–őszi korrupcióellenes tüntetések következtében meggyengült, de a március eleji Alfa Research-felmérés szerint 28,5 százalékos támogatottságával továbbra is a legerősebb párt az országban. Koalíciós partnerei, a szélsőjobboldali Belső-macedóniai Forradalmi Szervezet (VMRO), illetve Veszelin Mareski oligarcha Akarat (Volja) nevű pártja pedig jó eséllyel kiesik majd a parlamentből.
Királycsináló törökök
Boriszovék legnagyobb ellenlábasa, a Bolgár Szocialista Párt (BSZP) 23,2 százalékon áll, ami 2017-es támogatottságánál 4 százalékponttal kevesebb. Emellett „szabad vegyértékként” ott van az immár hagyományosan 10 százalék körül végző, a mérleg nyelveként szolgáló török párt, a Mozgalom a Jogokért és Szabadságokért (DPSZ). Rajtuk kívül három eddig parlamenten kívüli alakulat, Szlavi Trifonov tévésztár Van Ilyen Nép (ITN) nevű, 13,3 százalékra mért populista gyűjtőpártja; a Hriszto Ivanov volt igazságügy-miniszter fémjelezte korrupcióellenes Demokratikus Bulgária (DB) pártszövetség, amely 5,7 százalékos támogatottságával szintén megugorhatja majd a bejutási küszöböt; és Maja Manolova volt országgyűlési biztos Állj Fel.BG nevű, 4,5 százalékon álló formációja számít komoly szereplőnek.
Bojko Boriszov kormánypártja nem zárt könnyű évet”
Mivel a 240 fős parlament 31 területi listáról áll össze, a választási rendszer pedig szinte semmi előnyt nem ad a győztesnek, széttöredezett parlamentre, sok háttéralkura és nehéz kormányalakításra lehet számítani. „A török kisebbséget képviselő DPSZ lehet újból a királycsináló; a párt eddig a GERB-et támogatta, régebben kormányzott a szocialistákkal is. A leendő kormány összetétele minden bizonnyal színfalak mögötti tárgyalásokon fog eldőlni” – jósolja Barabás T. János, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető elemzője. Szerinte Washington és Brüsszel egy szocialistákból, illetve kisebb korrupcióellenes protestpártokból álló kormányt látna a legszívesebben Bulgária élén, a közvélemény-kutatásokból pedig inkább GERB–DPSZ-kormány látszik kirajzolódni.
Nehéz év után
Bojko Boriszov pártja nem zárt könnyű évet: 2020 júliusában országos tüntetéshullám bontakozott ki, mert Hriszto Ivanov, Boriszov volt igazságügy-minisztere, a DB társelnöke lefilmezte, ahogy a DPSZ tiszteletbeli elnöke, Ahmed Dogan oligarcha állami tulajdonú tengerparti területen épít magának kastélyt. Ivanov szemben találta magát Dogan biztonsági szolgálatával is, amelynek tagjai – mit ad isten – a Nemzeti Védelmi Szolgálat (NSZO) egyenruháját viselték. Rumen Radev köztársasági elnök július 8-án elárulta, hogy Dogant – valamint a bolgár nyomtatott média körülbelül nyolcvan százalékát birtokló, szintén DPSZ-közeli oligarchát, Deljan Peevszkit – valóban az NSZO védi, annak ellenére is, hogy erre egyébként nem jogosult. Július 9-én az ügyészség megrohamozta az elnöki hivatalt, és az államfő két munkatársát is letartóztatta. A védelmi szolgálat egyik vezetőjének le kellett mondania a Dogan birtoka mellé puszta szívességből rendelt állami légi-vízi kordon miatt, majd Boriszov miniszterelnök az NSZO-védelem megvonását követelte a két úriembertől, akik nagylelkűen önként le is mondtak róla.
A török kisebbség pártja lehet újból a királycsináló”
Ez azonban a kormányon már nem segített, Bulgária-szerte több tízezres tüntetések törtek ki az országot behálózó korrupció miatt, Boriszov és főügyésze, Ivan Gesev távozásáért. „Érthető, hogy a bolgárok nagy többsége fel van háborodva a közállapotok miatt, a tavalyi tüntetések országszerte zajlottak, és a politikai kaszt ellen irányultak” – figyelmeztet Barabás. Emlékeztet arra is, hogy a bolgároknak volt épp elég idejük megelégelni a korrupciót, hiszen a szervezett bűnözés jellemezte kilencvenes években fosztogató betyárcsapatokkal találkozhattak az utakon, a belügy védelmi pénzt szedett a vállalkozásoktól, a gazdaságot és a politikát pedig leuralták Todor Zsivkov kommunista diktátor titkosszolgálatának emberei. Egyébként a mai miniszterelnök, Boriszov is Zsivkov testőreként szolgált a régi világban.
A nagyvilág is felfigyelt
Ha mindez nem lett volna elég, tavaly kezdett el igazán intenzíven érdeklődni a bolgár helyzet iránt az Európai Unió és az Egyesült Államok is. Barabás T. János szerint a nyugati befektetések hiányának tudható be, hogy Washington, Berlin, Párizs „nem erőltette a NATO-barát kormánynál a korrupció elleni fellépést, hiszen a kis ország nem jelentett gazdasági tétet”. A tavalyi események nyomán azonban „külföldön is nyilvánvalóvá vált, hogy társadalmi, politikai válság van Bulgáriában, ami már a Nyugat és Oroszország biztonsági érdekeit is érinti” részben az amerikai légibázisok, részben az EU külső határa miatt.
A bolgárok nagy többsége fel van háborodva a közállapotok miatt”
Ennek következtében tavaly októberben Bulgáriába is megérkeztek az Európai Parlament nyilatkozatban foglalt jogállamisági aggályai a korrupció, a sajtószabadság helyzete, az isztambuli egyezmény ratifikálásának elmaradása, valamint a cigány és a meleg kisebbség helyzete miatt. Főleg a szocialista és a zöldpárti frakcióból érkeztek kritikák, az Európai Néppárt nevében Manfred Weber frakcióvezető viszont kifejezte „teljes támogatását és bizalmát” Bojko Boriszov iránt, ő egyébként a tüntetések idején is támogatta Boriszov „korrupcióellenes harcát”.
A kormánypárt visszautasította a külföldi vádakat, Toma Bikov GERB-es parlamenti képviselő úgy fogalmazott, „nem vagyunk rosszabbak Észak-Koreánál, sőt a legtöbb európai országnál sem”, Cveta Karajancseva házelnök pedig jogilag értékelhetetlen politikai aktusnak nyilvánította a nyilatkozatot. Márciusban aztán a Törökországon, Bulgárián és Szerbián keresztülhaladó orosz gázvezeték miatt aggódó Egyesült Államok szenátusának külügyi bizottsága is figyelmeztette az országot a jogállamiság fontosságára, felvillantva a kétoldalú kapcsolatok megromlásának lehetőségét, ha Szófia nem tesz sürgősen valamit a jogállamiságért és a gázvezeték ellen. Mindezek a támadások pedig a jobboldali kormánypártot érik, amely a bolgár belpolitikában jellemzően USA- és EU-párti megnyilvánulásaival tűnik ki az oroszpártinak tartott BSZP és a török DPSZ ellenében.
Úgy látszik azonban, hogy a GERB bázisa olvadt ugyan, de meg nem tört – a masszív Boriszov-ellenes tüntetések és a külföld szimpátiájának elmúlása ellenére sem tudta senki magához csatornázni a népharagot. Barabás úgy látja, „a karizmatikus Boriszov pártelnököt inkább a vidékiek, idősebbek, alacsonyabban képzettek támogatják, utóbbiak elsősorban létbiztonságot keresnek, és az óriás Isztambul árnyékában európai elköteleződést várnak el”. A bolgárokra az európai átlagnál inkább jellemző, háborútól, nyomortól és káosztól való félelem is inkább a GERB-hez hajtja az embereket. A parlamenten kívüli kis jobboldali formációkat mind a társadalom, mind a média kalandor alakulatoknak tartja, amelyeknek „zavaros, elitellenes, oroszbarát szólamait elsősorban a focidrukker-galerik kedvelik”. A Van Ilyen Nép párt fiatal városi támogatói pedig a szakértő szerint „jobban szeretnek tüntetni, mint szavazni”.
Igazán csak egyvalakinek van esélye beleköpni a GERB elnökének levesébe, ez pedig a köztársasági elnök. Rumen Radev arra készül, hogy ősszel Bojko Boriszovval kell majd megküzdenie az elnöki székért, így a választás időzítésétől a levélszavazáson át a tüntetések utóéletéig minden témában igyekszik odacsapni a miniszterelnöknek. Sőt, sajtóértesülések szerint tőle származik az a bolgár médiában nagyot futó kép is, amely állítólag Boriszov éjjeliszekrényét ábrázolja egy pisztollyal, egy köteg ötszázeuróssal, valamint aranyrudakkal.
„A Balkánon a politika nem az, aminek látszik” – mutat rá Barabás T. János. Óva int attól, hogy akár a választási kampányt, akár Boriszov és Radev párharcát ideológiai keretben értelmezzük. Úgy látja, inkább „a zárt kör érdekcsoportjai osztják újra a hatalmat egymás közt”. Akárhogy is, Bulgária hamarosan választ – a DPSZ pedig nyitott erszénnyel várja majd az új idők új udvarlóit, legyenek akár jobboldaliak, akár szocialisták.
Oligarchák, törökök, a kínai drón és a stukker – Leimeiszter Barnabás írása a Mandiner hetilapban
Nyitókép: Sokat látott: Boriszov kormányfő újra ringbe száll. Fotó: Hannibal Hanschke
A magát függetlennek mondó intézet egy április 12-e előtti elemzésében azt vetette fel, hogy Magyarország elveszítheti európai uniós tagságát, amennyiben az Orbán Viktor vezette pártok nyerik meg a parlamenti választásokat.
Egy rendszer nem akkor omlik össze, amikor elveszíti a választást.
„A kormány visszalépett a módosítási szándéktól” – fogalmazott Gulyás Gergely.
Nagy János arra a közkézen forgó állításra is reagált, hogy a volt miniszterelnök a választás éjszakáján árulással vádolta volna saját stábját.
Mi emlékszünk, emlékszünk mindenre.
A választások óta eltelt időben érdemi kormányzást nem nagyon láttunk. Fut az abszolút filmszínház, miközben másokat próbálnak erőből lenyomni.
A hétvégén mindkét hadviselő fél stratégiai létesítményeket vett célba.
Újabb fenyegető üzenet.
