Minden korábbi hibát és bűnt is felülírt a pártos lojalitás, és ez most is így lesz

„Egyre biztosabb vagyok abban, hogy alaptalan az a várakozás, miszerint a választás, április 12. úgymond igazságot tesz és rendet rak a közvélemény-kutatások ügyében. Nem fog. Leginkább azért nem, mert a mögöttünk hagyott, országos választás nélküli két év számaira bátran mondhatja az akár végül húsz százalékpontot hibázó intézet is, hogy »de akkor még úgy volt«. Hisz az a vélelem is megdönthetetlen, hogy anno a hat százalékról hat százalékra jutó Jobbiknak útközben lett volna egy kiugró támogatottsága Jakab Péter parizeus influenszerkedése okán; pedig sokkal valószínűbb, hogy bár a DK-s nénik a hőbörgést lájkolták, de nem csak előtte és utána, de közben is a DK-ra szavaztak. 

Most is az az állítás, hogy a »ha most vasárnap lennének a választások« hipotézissel élő kutatások az összes létező vasárnapra érdemi prognózist adnak, kivéve arra az egyre, amikor tényleg választunk. Minden korábbi hibát és bűnt is felülírt a pártos lojalitás, és ez most is így lesz. A »vesztes« intézetek majd kicsit ténferegnek, röstelkednek, de fél év, egy, és adott oldal szurkolói már újra úgy fognak emlékezni, hogy »még mindig ő volt hozzá a legközelebb«. Mindenesetre a politikusok helyében én már rég nem a kutatások eredményeire alapoznék kampánystratégiát, hanem a kampánystratégia támogatására rendelnék kutatásokat.”

Nyitókép: Képernyőfotó