Várandós pilóták? Az amerikai hadsereget is elkezdte átformálni a woke forradalom

A Mandiner 2019-ben cikksorozatban mutatta be a hiperprogresszív amerikai woke mozgalmat. Elsőként azt mutattuk be, a nagyvállalatok hogyan és miért tették magukévá a baloldal agendáját, majd a woke mozgalom felemelkedésének kulturális-társadalmi körülményeit vizsgáltuk. Végül egy meglehetősen különös témával, a woke eszmékkel fűszerezett okkultizmussal foglalkoztunk.

Két év alatt a progresszívok térnyerése mit sem lassult, sőt:

Ez pedig a woke elvárásokra látszólag legkevésbé érzékeny intézményt, a hadsereget sem hagyja érintetlenül.

Ideológiai átrendeződés

Az amerikai hadsereg feletti progresszív befolyás témáját – mint mostanság annyi más témát – Tucker Carlson, a Fox News műsorvezetője, az amerikai új jobboldal legfontosabb véleményvezére (és potenciális 2024-es elnökjelölt) dobta be a közbeszédbe. Vélhetnénk a dolgot a kultúrharc sokadik fejezetének, ám Carlson bírálatai (és a Pentagon felháborodott reakciója) újabb mérföldkövet jelentenek abban az ideológiai átrendeződésben, ami 2015-16-ban, Donald Trump felemelkedésével kezdődött meg látványosan a republikánus oldalon.

A neokonzervatív konszenzus évtizedeiben

Aki kétségbe vonta a külföldi katonai beavatkozások értelmét, jogosságát, azt a mainstream jobbos média rögvest hazafiatlannak, hazaárulónak minősítette. Nem csupán az iraki háború ellen felszólaló baloldaliakat, hanem a Pat Buchanan-féle paleokonzervatívokat is így intézték el, és mindent megtettek azért, hogy kiközösítsék őket.

Az Obama-korszak végére azonban a végeláthatatlan közel-keleti konfliktusok már senkiből nem váltottak ki lelkesedést. Sokként hatott, amikor Donald Trump a republikánus előválasztási folyamat során belegázolt a GOP neokonzervatív dogmáiba, és kemény szavakkal ítélte el George W. Bush világcsendőrködését, az iraki háborút pedig az amerikai történelem legnagyobb tévedésének nevezte. Forgatták is szemüket a republikánus megmondóemberek, Trump sikere azonban bizonyította: a jobbos szavazók javarésze nagyon is egyetért vele.

A külpolitikai realizmus, a non-intervencionizmus elvei, amelyeket Buchananék korábban megbélyegzett kisebbségként képviseltek a jobboldalon, egyszer csak bekerültek a republikánus politikai fősodrába, és egyre megszokottabbá vált, hogy a jobboldali politikai elit prominens tagjai a „végtelen háborúk” befejezésére, a külföldön harcoló amerikai csapatok hazahozatalára szólítanak fel.

Tény ugyanakkor, hogy Trump elnöksége távolról sem jelentetett teljes szakítást Amerika „birodalmi” külpolitikájának gyakorlatával. Mint lapunk is megírta, a katonai-ipari komplexum befolyása, amit Trump időről időre kritizálgatott, nem rendült meg komolyabban, sőt. Az irányváltást pedig az is nehezítette, hogy az elnök a John Boltonhoz hasonló neokonzervatív héjákkal töltötte meg nemzetbiztonsági-külügyi stábját.

elnöksége utolsó hónapjaiban pedig igyekezett felgyorsítani a csapatkivonásokat, még ha ez inkább csak kampányfogás is volt. Bárhogy is legyen: ha a neokonzervatív reflexeken nem is sikerült teljesen túllépni, a republikánusok nagy általánosságban ma mérsékeltebb és józanabb külpolitikai elveket vallanak, mint korábban. A Demokrata Párt viszont az oroszellenes hisztéria nyomán látványosan „visszafejlődött” e téren, és a leplezetlen liberális intervencionizmus álláspontján áll, ami csődöt csődre halmozott az elmúlt évtizedekben.

Így jutottunk el odáig, hogy Joe Biden beiktatása után a trumpista jobboldal mémeket terjeszt arról, hogy a „világ nagypapája” szivárványszínűre festett meg Black Lives Matter-feliratokkal díszített rakétákkal sorozza meg a Közel-Keletet, a véleményformáló réteg pedig ünnepel. Eközben egyre többen mutatnak rá, hogy az amerikai „birodalom”, illetve a liberális globális rend fenntartását szolgáló amerikai hadsereg korántsem jobboldali intézmény: miként a woke ideológia és a nagytőke gond nélkül lépett frigyre egymással,

„Megvédeni egy nemzetet, egy ilyen hadsereggel?”

Tucker Carlson először tavaly decemberben, tehát még Trump elnöksége alatt foglalkozott a hadsereg woke átalakulásának témájával. A műsorvezető hangsúlyozta: bár könnyű a woke aktivizmusra mint afféle múló kamaszos dührohamra tekinteni, amin nevetni fognak az unokáink, közel sem ennyire biztos, hogy átmeneti jelenségről van szó – lehet, hogy ez a „gyógyíthatatlan agyvírus” megfertőzte Amerika egész vezető rétegét.

Ha így van, unokáink nagyon nem fognak röhögni azon, ami most történik, már csak azért sem, mert sok amerikainak nem is lesz unokája.

márpedig ez az identitáspolitika meg fogja semmisíteni Amerikát – és nagyon úgy néz ki, hogy a woke-izmus megfertőzte az utolsó intézményt is, ami állítólag meritokratikus alapon működik, s ahol nem a bőrszín, a származás, hanem a puszta teljesítmény számít: a hadsereget.

Carlson felidézte a Trump-elnökség utolsó hónapjaiban ideiglenes védelmi miniszterként dolgozó Chris Miller bejelentését, miszerint elfogadta az elődje, Mark T. Esper által a George Floyd-ügyre válaszul a Pentagonon belül létrehozott „Diversity és Inclusion Board” 15 ajánlását. Leszögezte, hogy a védelmi minisztérium „erkölcsi kötelességnek” tekinti a sokszínűséget és a befogadást, az ajánlások között pedig olyan tételek szerepelnek, mint hogy az Egyesült Államok jelenlegi és jövőbeli demográfiai arányait, „faji, etnikai és genderarányait” tükröző anyagokat kell használni a toborzás során, sokszínűbbé kell tenni a tisztikart, illetve még keményebben kell fellépni a szélsőjobboldali és szélsőséges elemek ellen.

– sorolta Carlson, mi alkotta szerinte a javaslatcsomag velejét.

2017-ben a légierő akadémiájának főintendánsa a rasszizmus elleni küzdelem fontosságáról nyilatkozott annak kapcsán, hogy az előkészítő iskolában egyesek faji sértéseket írtak fel táblákra – csak éppen a sztori hoaxnak bizonyult, szó sem volt gyűlölet-bűncselekményről. Tavaly arról számolt be a sajtó, hogy egy mailben kiküldött anyagban, ami állítólag a hadsereg egyenlőségügyi ügynökségétől származott, s ami egy alabamai katonai bázison tartandó „befogadási szemináriumot” hirdetett meg, az állt, hogy a „Make America Great Again”- és az „All Lives Matter”-szlogen, illetve a bevándorlásellenesség, a fehér előjog tagadása, a Kolumbusz-nap ünneplése, a fordított rasszizmus emlegetése mind-mind a fehér felsőbbrendűségi tudat bújtatott megnyilvánulásai.

Carlson hozzátette: Robert P. Ashley, a katonai titkosszolgálat feje egyenesen arra buzdította munkatársait, hogy olvassák el Robin DiAngelo White Fragility című munkáját (a woke mozgalom Bibliáját Kohán Mátyás kollégánk mutatta be a Mandineren). „Ezek azok az emberek, akiknek az önök megvédése lenne a dolguk. De meg lehet védeni egy nemzetet egy ilyen hadsereggel?” – tette fel azt a kérdést monológja végén, ami alig néhány éve is elképzelhetetlen lett volna.

Carlson vs. Pentagon

Ha a woke-izmus már Trump alatt is mételyezte a hadsereget, a Biden-kormányzat beiktatásával még egyértelműbbé vált a progresszív fordulat, ezt pedig Carlson sem hagyhatta szó nélkül.

A változások egy része nem túl jelentős, feledésbe merül majd, ám amit a hadsereggel, Amerika „utolsó működő intézményével” tesz, az nagyon is számít – húzta alá Carlson március 11-i műsorában.

Néhány nappal korábban Joe Biden azon nőnapi nyilatkozatát kommentálta, miszerint a hadsereg megújítása jegyében a női katonák testéhez illő golyóálló mellényeket, harci ruházatot, illetve terhes nőknek való pilótaruhát fejlesztenek ki, és frissítik a hajviseletre vonatkozó előírásokat. Carlson ellenpontként bemutatta, Kína milyen ütemben fejleszti hadseregét és haditengerészetét, illetve idézte a pekingi kormányzat egyik tanácsadójának kijelentését, miszerint Kína „férfiassági válsággal” küzd, ami veszélyezteti a nemzetet. A kínai oktatási minisztérium januárban lépett is, javaslatokat tett a kamaszfiúk „elnőiesedésének” megakadályozására.

„Miközben Kína hadserege egyre férfiasabbá válik, és létrehozza a világ legnagyobb hadiflottáját, a mi hadseregünknek, ahogyan Joe Biden mondja, egyre nőiesebbé kell válnia, bármit is jelentsen ez a nőiesség, elvégre férfi és nő nem létezik többé.” (Tegyük hozzá az igazság kedvéért: az, hogy a nők terhességük alatt is aktívan szolgáljanak, már a Trump-kormányzatnak célkitűzése volt, ekkor indult meg a Carlson által kiemelt pilótaruhák fejlesztése is.)

Tucker monológjára igen éles választ adott az egyébként semlegességéről, apolitikusságáról ismert Pentagon: a minisztérium honlapján A szóvivő odacsap a foxos műsorvezetőnek, aki leszólta a hadsereg sokszínűségét címmel jelentettek meg közleményt, amely szerint az amerikai hadsereg éppen a sokszínűség miatt a világ legjobbja. John Kirby szóvivő azt is elmondta, hogy sem műsorvezetőktől, sem a kínai hadseregtől nem kérnek tanácsokat. Emellett a minisztérium és katonai vezetők a közösségi oldalakon is kampányt indítottak, hogy felhívják a közvélemény figyelmét: a nők igenis jelentősen hozzájárulnak az amerikai haderő sikereihez. De nem voltak ritkák a Carlsont érő személyeskedő támadások is: az egyik tengerészalakulat például Twitter-posztban minősítette őt „boomernek”.

Épp ezek a posztok voltak azok, amelyek arra sarkallták a jobbos twitterezőket, hogy előkotorják az elmúlt időből a Pentagonon belüli woke térnyerés bizonyítékait. Mint például az alant látható 2019-es videót, amiben egy bizonyos Jackie Aina vallott arról,

Ezek a videók megmutatják „a modern hadsereg alaptermészetét” – írja a Revolver nevű, egyre népszerűbb trumpista szájt. „Bármivel is törődjön az amerikai hadsereg, egy dolog biztos: nem a háborúk megnyerésére fókuszál. Valójában az amerikai fegyveres erők jelenleg kevéssé nevezhetők hadseregnek. Egy elképesztően költséges eszközt jelentenek a progresszív politika előlendítésére és a hadi beszállítók, a háborún nyerészkedők gazdagítására.”  

Tucker Carlson a március 11-i adásban kifejtette: nem akarta kipécézni a terhes pilótákat, lehet, hogy éppen ők a legjobbak a területükön. „Ha a Pentagon bizonyítani tudja, hogy a terhes pilóták a legjobbak, mi lesz az elsők, akik azt követelik, hogy egész légierőt szervezzenek terhes pilótákból” – ironizált. Carlson szerint

Az, hogy külső jegyek és nem teljesítmény alapján választanak ki egyes posztokra emberekre, a kormányzatban és a nagyvállalatoknál is általánossá vált.

„Az amerikai hadsereg arra van, hogy megharcoljon és megnyerjen háborúkat. Ez az egyetlen célja. Az amerikai hadsereg nem civil szervezet, nem annak eszköze, hogy nagyobb egyenlőséget érjünk el, nem társadalmi kísérlet. Végképp nem munkaügyi központ: senkinek nincs Isten adta joga arra, hogy a hadseregben dolgozzon” – szögezte le a műsorvezető. Ehhez képest a Biden-kormányzat azt tartja fontosnak, hogy fedezze a nemátalakító műtétek költségeit minden transznemű katona számára (az ilyen operációkra és a hormonterápiákra egyébként 2016 óta nyolcmillió dollárt költött a Pentagon).

Az új Pentagon

Carlson külön kiemelte, hogy Lloyd Austin személyében nyíltan aktivista szemléletű figura került a védelmi minisztérium élére.

– arról már kevesebb szó esik, hogy Austin a hadseregtől való 2016-os távozása után az egyik legnagyobb hadiipari beszállítónál, a Raytheonnál dolgozott. Ő is példázza tehát azt a jelenséget, amire a katonai-ipari komplexum kritikusai a „Pentagon forgóajtajaként” hivatkoznak: a védelmi minisztérium korábbi tisztségviselői, képviselők, a katonai hierarchia magas szintjein lévő figurák az összeférhetetlenségi elvekre fittyet hányva a Pentagonnal szerződött hadipari vállalatok lobbistáiként dolgoznak tovább, míg aztán újra nem kapnak valami befolyásos posztot a minisztériumban. (Trump védelmi miniszterei sem jelentettek kivételt e tekintetben: James Mattis minisztersége előtt a General Dynamics vezetésében foglalt helyet, míg Mark T. Esper a Raytheon lobbistája volt.)

Austin szenátusi meghallgatásán nem késlekedett leszögezni:

Beiktatása után pedig utasítást adott a katonai vezetőknek, miszerint egy külön napot kell szentelniük arra, hogy az alájuk rendelt emberekkel átvegyék a „belföldi terrorizmus” és a hadseregen belül található szélsőséges elemek problémáját. Mindennek az adott apropót, hogy a Capitolium január 6-i ostromakor több aktív katonát és veteránt is letartóztattak, illetve a Washingtonban bevetett nemzeti gárdisták között is trumpistákat sejtett a baloldal.

A Breitbart beszámolója szerint egyébként Fort Braggben már két nappal Biden beiktatása után fejtágítást tartottak a különleges erők kiképzésén résztvevőknek. Itt elmondták: akit azon kapnak, hogy bizonyos szélsőséges mozgalmakhoz kötődő szimbólumokat visel, azt rövid úton kipenderítik a seregből. E szimbólumok között azonban nem csak a horogkeresztet és egyéb náci jelképeket tüntettek fel, hanem a jobbos internetes közegben népszerű Pepe békát is

Austin létrehozta a csak neki felelő sokszínűségügyi tanácsadó posztját, e pozícióba pedig Bishop Garrison fekete veteránt emelte, aki megjárta az iraki háborút, majd a Bidennél is elhivatottabb intervencionista Hillary Clinton kampányának külügyi tanácsadója volt. A miniszter emellett elrendelte, hogy ezentúl a klímaügyi szempontokat is vegyék figyelembe a katonai stratégiaalkotás és a kockázatelemzések során. Támogatta természetesen Joe Biden azon rendeletét is, amivel ismét engedélyezte, hogy transzneműek szolgálhassanak a seregben.  Februárban Biden memorandumot adott ki, amiben minden külföldi tevékenységet végző minisztériumot és állami ügynökséget felszólított arra, hogy szálljanak síkra az LMBTQ-jogok védelme mellett. Ennek nyomán a Pentagon a katonai vezetőkhöz kiküldött hivatalos iratban hangsúlyozta:

Valami nem változik

De mit találunk, ha a progresszív morális-ideológiai hitvallások mögé nézünk? Business as usual, mondhatnánk – a katonai-ipari komplexum, a „végtelen háborúk” gépezete a megszokott vágányon tartja az amerikai külpolitikát. Hogy, hogy nem, a Biden-adminisztráció döntése értelmében Lloyd Austin miniszter előző munkahelye, a Raytheon 85 millió dollárért gyárthat rakétákat Chilének. Eközben egyre valószínűbbnek tűnik, hogy „taktikai okokból” ismét halasztódik az afganisztáni csapatkivonás, amelynek befejezését Trump idén májusra lőtte be. Joe Biden fogadkozik, hogy csak rövid ideig maradnak még, és nem tudja elképzelni, hogy jövőre is amerikai katonák legyenek jelen a közel-keleti országban – de alelnökként már 2012-ben megígérte, hogy két év alatt kivonják a csapatokat. Ne felejtsük el:

„Miképpen a jobboldal jelenleg a gazdasági populizmus felé mozdul el, épp annyira szükséges volna, hogy túllépjen a 9/11-et követő hadseregkultuszon” – vonja le a következtetést a National Interest oldalán Pedro Gonzalez, aki szerint a republikánusoknak a hagyományos amerikai életmóddal szemben ellenséges Pentagon költségvetésének visszavágását kellene szorgalmazniuk – a hadi beszállítóknak juttatott összegeket sokkal értelmesebb célokra is költhetnék. A jobboldal azt tapasztalja, hogy az általa nagyra becsült intézmények sorra ellene fordulnak. „De fontosabbak az elvek, amelyek védelmére, szolgálatára és kifejezésére ezek az intézmények létrejöttek, mint maguk az intézmények a jelenlegi állapotukban” – írja az újságíró.