Luther és Werbőczy vitája – magyarok a német birodalmi gyűlésen

Ötszáz évvel ezelőtt, 1521. április 18. napján, a worms-i német birodalmi gyűlés elé idézett Luther Márton azt követően, hogy ott érdemi vita nélkül felszólították meggyőződésének és tanainak visszavonására, határozottan megtagadta azt. Kevéssé ismert, hogy az éppcsak a városba érkező Luthert az éppen ott tartózkodó magyar küldöttség vacsorázni, teológiai és politikai kérdésekben vitatkozni hívta meg a kihallgatása előestéjén.

Magyarok a birodalmi gyűlésen

Az V. Károly császár által egybehívott worms-i birodalmi gyűlésen Jagelló II. Lajos magyar- és cseh király követei is megjelentek, a Werbőczy István vezette magyar küldöttség alapvetően három dologban kívánt sikert elérni. Az első és legfontosabb a német birodalmi pénzügyi és/vagy katonai segély kieszközlése lett volna Magyarország számára, ami egyre reménytelenebb élet-halál harcot vívott a túlélésért az ekkorra már világbirodalommá váló, sokszoros túlerőben lévő, és az új szultán, Szulejmán külpolitikai irányváltása következtében a nyugati hódítás felé forduló Oszmán Birodalommal szemben.

A padisah első háborúját Magyarország ellen indította meg, a cél a védelmi vonal kulcsát jelentő Nándorfehérvár elfoglalása volt, beszédes, hogy a vár 1456-os diadala óta ez volt az első szultán vezette hadjárat, ami Magyarország ellen irányult,

Werbőczy István és Balbi Jeromos pozsonyi prépost Wormsban elmondott, a magyar déli határvédelem biztosítását célzó gyújtó hangulatú beszéde és hetekig folytatott segélykérő tárgyalásai azonban nem vezettek eredményre, a német rendek és a császár azzal eresztették szélnek a magyar delegációt, hogy nem bánják, ha a Fényes Portával fegyverszünetet vagy békét kötnek a magyarok. Csakhogy az Oszmánok már nem békét akartak, hanem meghódítani az országot, és valóban, a magára hagyott Magyarország nem tudott ellenállni a Nándorfehérvárt ért sokadik török ostromnak, nyugati segítség nélkül még azon év nyár végén a déli védelmi vonal legfontosabb vára elveszett. 

Dinasztikus ügyek a tárgyalások során

A Habsburgok és a Jagellók között még évekkel korábban, Bécsben (1515) megkötött, kettős házassági szerződésnek volt érvényt szerezni küldetése Werbőczyéknek, aminek előkészületét világosan jelzi, hogy a császár Németalföldről meghívta öccsét, Ferdinánd főherceget is, a bevonulás során a menetben Károly császár jobbján a főherceg, balján Balbi, közvetlen mögötte pedig Werbőczy haladt. A jogban és a diplomáciában igencsak járatos Werbőczy többször személyesen tárgyalt a Habsburgokkal, aminek eredményeként sikerült nyélbe ütni a kettős frigyet, Ferdinánd főherceg elvette feleségül Jagelló Anna magyar- és cseh hercegnőt, II. Lajos pedig Habsburg Mária főhercegnőt. A magyar vezetés hathatós politikai-, katonai- és pénzügyi támogatást remélt a kapcsolattól, bár ez a realitástól, amint az a későbbiekben kiderült, messze állott. Ez a kettős házasság viszont évszázadokra meghatározta Közép-Európa, és benne Magyarország történetét is, Mohácsot (1526) követően ugyanis Ferdinánd jogara alatt alakult meg a Habsburg Monarchia elnevezés alatt ismert osztrák-magyar-cseh államalakulat, amely egészen az első világháború végéig (1918) megmaradt.

Werbőczy vitába bocsátkozott Lutherrel

Luther tanításainak a magyar jogtudós kezdetektől fogva ellenzője volt, részben vallási meggyőződésből, részben pedig politikai okokból. Werbőczy előre látta amit mi utólag tudunk, hogy

éppen akkor, amikor a legnagyobb egységre volna szükség, hiszen az Oszmán hódítás veszélye soha nem volt még fenyegetőbb. Werbőczy a birodalmi gyűlésre menet már Bécsben saját költségén kinyomtattatott egy kezébe került firenzei vitairatot, amely éppen a Lutherével szállott szembe, és amit a császárnak ajánlott.

Werbőczy személyesen ismerte a Medici pápát még évekkel korábbról, amikor is II. Lajosnak császárrá történő választása érdekében lobbizott Rómában, most a birodalmi gyűlésről a pápai nuncius elismerő szavak kíséretében tett jelentést a Szentszékhez a katolikus hit védelmében tett buzgóságáról. Elgondolkodtató, hogy Luthert kihallgatni és tanításainak visszavonására idézték meg Wormsbe, a császár és von Pappenheim birodalmi marschal nem tárgyalást akartak, hanem hatalmi fölényből, parancsszóval rákényszeríteni a wittembergi tudóst, hogy megtagadja mindazt, amit addig hirdetett. Ezzel szemben az ott tartózkodó magyarok Werbőczy és Balbi vezetésével viszont megragadva a lehetőséget, vacsorára hívták meg Luthert, hogy vele megismerkedjenek, valamint, hogy őt teológiai- és politikai kérdésekről nyílt vitában, ész érvekkel győzzék meg.

Ugyan részletesen nem ismerjük a lefolyt társalgást, a pápai nuncius azt írta később Rómába, hogy Luther a magyarok meggyőző érveire adott válaszában „nem viselte magát ügyesen”. Másnap Luther a császár és az egész gyűlés előtt, miután ott őt vitatkozni és érvelni nem engedték, a történeti emlékezet és hagyomány szerint azt mondta, hogy „itt állok, másként nem tehetek”, amivel megtagadta, hogy visszavonja hitét, meggyőződését, tanait. A császár kimondta a birodalmi átkot (törvényen kívül helyezést) Luther Mártonra, azonban a protestáló német fejedelmek a védelmükbe vették a prédikátort, amivel kezdetét vette az egész 16–17. századon áthúzódó vallási ellentétek kora Európában, amely Németországban, Franciaországban és Angliában vallási színezetet nyert polgárháborúk sorozatához vezetett.

Mit jelentett ez magyar vonatkozásban? 

Magyarország számára a nyugati keresztény világ egységének megbomlása, az európai hegemóniáért viaskodó Habsburgok és az Oszmánokkal szövetségre lépő francia uralkodók politikája végzetesnek bizonyult. Mohács mezején az akkori világ szuperhatalmának számító Oszmán Birodalommal szemben az egyedül kiálló Magyarország elveszett, ami az ország kettészakítását, majd Buda török elfoglalása az ország három részre szakítását, évszázados pusztító idegen megszállást és rabságot jelentett. Ugyanakkor ki kell emelni, hogy a protestantizmus az évszázadok során nemcsak jelentős vallási megújulást, de felbecsülhetetlen nemzeti és kulturális örökséget is hagyott Európára és a világra, amely a társadalom, a gazdaság és a jog számos területén megjelent.

Luther fellépése nyomán sem, sőt Európában elsőként Erdélyben már 1568-ban, a Magyar Királyságban pedig 1608-ban, a pozsonyi országgyűlésen a törvények sorába iktatták a vallásszabadságot, amely szerint mindenki szabadon követheti a bevett vallások közül bármelyiket. Nem úgy, mint az 1555-ös német augsburgi vallásbékében, ahol az egyes fejedelmek a római és az evangélikus (lutheri tanok) között választhattak és az alattvalóik vagy követték uruk vallását vagy el kellett költözniük az adott tartományból, bár ennek a valóságban hol komolyabban, hol kevésbé szereztek érvényt.