Luther és Werbőczy vitája – magyarok a német birodalmi gyűlésen

2021. április 18. 09:10

A magyarok érvekkel és nyílt vitában igyekeztek meggyőzni Luthert, a császáriak pedig parancsszóra akarták „jobb belátásra” bírni a reformátort.

2021. április 18. 09:10
Liktor Attila

Ötszáz évvel ezelőtt, 1521. április 18. napján, a worms-i német birodalmi gyűlés elé idézett Luther Márton azt követően, hogy ott érdemi vita nélkül felszólították meggyőződésének és tanainak visszavonására, határozottan megtagadta azt. Kevéssé ismert, hogy az éppcsak a városba érkező Luthert az éppen ott tartózkodó magyar küldöttség vacsorázni, teológiai és politikai kérdésekben vitatkozni hívta meg a kihallgatása előestéjén.

Míg a Werbőczy vezette magyarok érvekkel és nyílt vitában igyekeztek meggyőzni a reformátort, addig a császáriak hatalmi fölényből, parancsszóra akarták „jobb belátásra” bírni Luthert.

Magyarok a birodalmi gyűlésen

Az V. Károly császár által egybehívott worms-i birodalmi gyűlésen Jagelló II. Lajos magyar- és cseh király követei is megjelentek, a Werbőczy István vezette magyar küldöttség alapvetően három dologban kívánt sikert elérni. Az első és legfontosabb a német birodalmi pénzügyi és/vagy katonai segély kieszközlése lett volna Magyarország számára, ami egyre reménytelenebb élet-halál harcot vívott a túlélésért az ekkorra már világbirodalommá váló, sokszoros túlerőben lévő, és az új szultán, Szulejmán külpolitikai irányváltása következtében a nyugati hódítás felé forduló Oszmán Birodalommal szemben.

A padisah első háborúját Magyarország ellen indította meg, a cél a védelmi vonal kulcsát jelentő Nándorfehérvár elfoglalása volt, beszédes, hogy a vár 1456-os diadala óta ez volt az első szultán vezette hadjárat, ami Magyarország ellen irányult,

a német birodalmi és a nyugati segítség elengedhetetlen lett volna tehát.

Werbőczy István és Balbi Jeromos pozsonyi prépost Wormsban elmondott, a magyar déli határvédelem biztosítását célzó gyújtó hangulatú beszéde és hetekig folytatott segélykérő tárgyalásai azonban nem vezettek eredményre, a német rendek és a császár azzal eresztették szélnek a magyar delegációt, hogy nem bánják, ha a Fényes Portával fegyverszünetet vagy békét kötnek a magyarok. Csakhogy az Oszmánok már nem békét akartak, hanem meghódítani az országot, és valóban, a magára hagyott Magyarország nem tudott ellenállni a Nándorfehérvárt ért sokadik török ostromnak, nyugati segítség nélkül még azon év nyár végén a déli védelmi vonal legfontosabb vára elveszett. 

Dinasztikus ügyek a tárgyalások során

A Habsburgok és a Jagellók között még évekkel korábban, Bécsben (1515) megkötött, kettős házassági szerződésnek volt érvényt szerezni küldetése Werbőczyéknek, aminek előkészületét világosan jelzi, hogy a császár Németalföldről meghívta öccsét, Ferdinánd főherceget is, a bevonulás során a menetben Károly császár jobbján a főherceg, balján Balbi, közvetlen mögötte pedig Werbőczy haladt. A jogban és a diplomáciában igencsak járatos Werbőczy többször személyesen tárgyalt a Habsburgokkal, aminek eredményeként sikerült nyélbe ütni a kettős frigyet, Ferdinánd főherceg elvette feleségül Jagelló Anna magyar- és cseh hercegnőt, II. Lajos pedig Habsburg Mária főhercegnőt. A magyar vezetés hathatós politikai-, katonai- és pénzügyi támogatást remélt a kapcsolattól, bár ez a realitástól, amint az a későbbiekben kiderült, messze állott. Ez a kettős házasság viszont évszázadokra meghatározta Közép-Európa, és benne Magyarország történetét is, Mohácsot (1526) követően ugyanis Ferdinánd jogara alatt alakult meg a Habsburg Monarchia elnevezés alatt ismert osztrák-magyar-cseh államalakulat, amely egészen az első világháború végéig (1918) megmaradt.

Werbőczy vitába bocsátkozott Lutherrel

Luther tanításainak a magyar jogtudós kezdetektől fogva ellenzője volt, részben vallási meggyőződésből, részben pedig politikai okokból. Werbőczy előre látta amit mi utólag tudunk, hogy

ez a konfliktus rövid távon nem az egyház megreformálásához, hanem hosszútávon a kereszténység szétszakadásához, európai vallásháborúkhoz vezet,

éppen akkor, amikor a legnagyobb egységre volna szükség, hiszen az Oszmán hódítás veszélye soha nem volt még fenyegetőbb. Werbőczy a birodalmi gyűlésre menet már Bécsben saját költségén kinyomtattatott egy kezébe került firenzei vitairatot, amely éppen a Lutherével szállott szembe, és amit a császárnak ajánlott.

Werbőczy személyesen ismerte a Medici pápát még évekkel korábbról, amikor is II. Lajosnak császárrá történő választása érdekében lobbizott Rómában, most a birodalmi gyűlésről a pápai nuncius elismerő szavak kíséretében tett jelentést a Szentszékhez a katolikus hit védelmében tett buzgóságáról. Elgondolkodtató, hogy Luthert kihallgatni és tanításainak visszavonására idézték meg Wormsbe, a császár és von Pappenheim birodalmi marschal nem tárgyalást akartak, hanem hatalmi fölényből, parancsszóval rákényszeríteni a wittembergi tudóst, hogy megtagadja mindazt, amit addig hirdetett. Ezzel szemben az ott tartózkodó magyarok Werbőczy és Balbi vezetésével viszont megragadva a lehetőséget, vacsorára hívták meg Luthert, hogy vele megismerkedjenek, valamint, hogy őt teológiai- és politikai kérdésekről nyílt vitában, ész érvekkel győzzék meg.

Ugyan részletesen nem ismerjük a lefolyt társalgást, a pápai nuncius azt írta később Rómába, hogy Luther a magyarok meggyőző érveire adott válaszában „nem viselte magát ügyesen”. Másnap Luther a császár és az egész gyűlés előtt, miután ott őt vitatkozni és érvelni nem engedték, a történeti emlékezet és hagyomány szerint azt mondta, hogy „itt állok, másként nem tehetek”, amivel megtagadta, hogy visszavonja hitét, meggyőződését, tanait. A császár kimondta a birodalmi átkot (törvényen kívül helyezést) Luther Mártonra, azonban a protestáló német fejedelmek a védelmükbe vették a prédikátort, amivel kezdetét vette az egész 16–17. századon áthúzódó vallási ellentétek kora Európában, amely Németországban, Franciaországban és Angliában vallási színezetet nyert polgárháborúk sorozatához vezetett.

Mit jelentett ez magyar vonatkozásban? 

Magyarország számára a nyugati keresztény világ egységének megbomlása, az európai hegemóniáért viaskodó Habsburgok és az Oszmánokkal szövetségre lépő francia uralkodók politikája végzetesnek bizonyult. Mohács mezején az akkori világ szuperhatalmának számító Oszmán Birodalommal szemben az egyedül kiálló Magyarország elveszett, ami az ország kettészakítását, majd Buda török elfoglalása az ország három részre szakítását, évszázados pusztító idegen megszállást és rabságot jelentett. Ugyanakkor ki kell emelni, hogy a protestantizmus az évszázadok során nemcsak jelentős vallási megújulást, de felbecsülhetetlen nemzeti és kulturális örökséget is hagyott Európára és a világra, amely a társadalom, a gazdaság és a jog számos területén megjelent.

Az is elgondolkodtató, hogy magyar területen a nyugatihoz hasonló vallási konfliktusok soha nem lángoltak fel,

Luther fellépése nyomán sem, sőt Európában elsőként Erdélyben már 1568-ban, a Magyar Királyságban pedig 1608-ban, a pozsonyi országgyűlésen a törvények sorába iktatták a vallásszabadságot, amely szerint mindenki szabadon követheti a bevett vallások közül bármelyiket. Nem úgy, mint az 1555-ös német augsburgi vallásbékében, ahol az egyes fejedelmek a római és az evangélikus (lutheri tanok) között választhattak és az alattvalóik vagy követték uruk vallását vagy el kellett költözniük az adott tartományból, bár ennek a valóságban hol komolyabban, hol kevésbé szereztek érvényt.
 

Összesen 188 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
bezdedi
2021. április 19. 13:12
Nagy öröm számomra, hogy a magyar történelem kérdései annyi hozzászólót vonzanak, mint a legvadabb percemberkék. Hátha nincs veszve még ez az ország! Ami a protestantizmus térhódítását, 80-95% elterjedését illeti (történésze válogatja), azt árnyaltabban kellene kezelni. A falvak, városok lakóinak jelentős része egyáltalán nem volt tisztában azzal, hogy épp milyen felekezethez sorolták őket. A hitviták nyomán elkergetett vagy épp megtartott papok, prédikátorok "hová jegyeztettek be". Hogy mennyire volt jelentős koponya, reálpolitikus Werbőczy, hogy a nyugatiaktól várt segítséget, azt sem lehet egyetlen félmondattal elintézni. Az adott helyzetben szerintem nagyon is reálpolitikai döntés volt a segítségkérés. Mégis, kihez fordulhatott volna az ország? A pápa követjelentésekből tájékozódott, és jelentős összeget küldött, ami önmagában persze nem volt elegendő. A németek, Habsburgok (Velence és a többi) mindig is saját pecsenyéjüket sütögették. Magyarország pont jó volt ütközőállamnak a török felé. Éppen annyi pénzt, támogatást kaptunk a várak fenntartására, ami elegendő volt arra, hogy Bécs ne vesszen el. Hogy Magyarországon közben mennyi ember, érték, falu és város pusztult el, gondolom azt stratégiai veszteségnek tekintették. Katolikus és protestáns országnagyjaink többsége pontosan látta ezt a helyzetet. Csak két idézetre szeretnék utalni: Pázmány ezt üzente Bethlen Gábornak: "Átkozott ember volna, ki titeket arra késztetne, hogy töröktől elszakadjatok, ellene rugdalózzatok, míg Isten az kereszténységen másképpen nem könyörül; mert ti azoknak torkokban laktok ... mert noha ím látod, édes öcsém, nékünk elégséges hitelünk, tekintetünk van mostan az mi kegyelmes keresztény császárunk előtt, de csak addig van az az német nemzet előtt, míg Erdélyben magyar fejedelem uralkodik, azontúl mindjárt kevés becsületbe jutván, gallérunk alá pökik az német, akár pap, barát vagy akárki légyen. Bethlen Gábor pedig így nyilatkozott katolikus nagyjainkról, Pázmányról és Esterházy nádorról: Ez kettőben csak az vala káros, hogy az evangélikus vallásnak mindenik nagy üldözője, egyébiránt nemzeteket és annak szabadságit szerető, hasznos emberek valának ... igen szomjazzák vala az magyar nemzetnek szabadságát és magyar nemből állatandó királyságot. (sajnos az eredetit a blogmotor folyton aláhúzta, s nem engedte közzétenni, ezért a régi magyar szavakat és a latint át kellett írnom) Ez van.
Vakfolt
2021. április 19. 10:48
"Werbőczy István és Balbi Jeromos pozsonyi prépost Wormsban elmondott, a magyar déli határvédelem biztosítását célzó gyújtó hangulatú beszéde és hetekig folytatott segélykérő tárgyalásai azonban nem vezettek eredményre, a német rendek és a császár azzal eresztették szélnek a magyar delegációt, hogy nem bánják, ha a Fényes Portával fegyverszünetet vagy békét kötnek a magyarok. " "A jogban és a diplomáciában igencsak járatos Werbőczy többször személyesen tárgyalt a Habsburgokkal, aminek eredményeként sikerült nyélbe ütni a kettős frigyet, Ferdinánd főherceg elvette feleségül Jagelló Anna magyar- és cseh hercegnőt, II. Lajos pedig Habsburg Mária főhercegnőt. A magyar vezetés hathatós politikai-, katonai- és pénzügyi támogatást remélt a kapcsolattól, bár ez a realitástól, amint az a későbbiekben kiderült, messze állott" Ez van, egy rakat idióta még mindig azt hiszi, hogy majd a nyugat segít. De most őszintén, ott kuncsorogtak, hogy kapjanak zsét. Nem adtak. Mit hittek, ha odaadják az országot, majd adnak? Az országot köszi, amúgy toll a fületekbe. Döbbenetes, hogy ez a Werbőczy mekkora egy politikai balfasz volt.
night watch
2021. április 18. 17:06
Magyarország mindig is toleránsabb volt. Nem volt olyan mértékű boszorkányüldözés sem, mint Németországban. A sidókat sem tiltották ki 350 évre, mint Anglia. Később is sokkal befogadóbb volt. Magyarországon 1944-ben - a menekültekkel együtt - közel 900 ezer volt belőlük, míg Angliában 300 ezer, Franciaországban 250 ezer. Németországban pedig akkoriban már nem sok maradt. Ők már a középkorban időről-időre rendeztek zsidóégetést is. https://bit.ly/3mVtjE7 https://cutt.ly/5vmP4Ry
Akitlosz
2021. április 18. 16:18
"Az is elgondolkodtató, hogy magyar területen a nyugatihoz hasonló vallási konfliktusok soha nem lángoltak fel," Pedig a labancok nagyon szeretnék vallási konfliktusnak beállítani a szabadságharcokat. Ennek persze nincsen alapja. A habsburgokkal volt a baj mindig, nem a vallással.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!