Boris Johnson „no deal-Brexit” esetén nem úszhatja meg a felelősségrevonást

„Boris Johnsonnak döntést kell hoznia, és minden valószínűség szerint e döntése bizonyul a legnagyobb horderejűnek mind közül, amelyet miniszterelnöksége alatt hozott. Ráadásul a döntés kizárólag az ő személyével lesz azonosítható, ugyanis neki van meg a hatalma arra is, hogy máshogy határozzon.

(…)

Ez egy olyan felelősség, amely alól nincs menekvés.

Egy, az Európai Unióval való „utolsó pillanatos” megállapodás megkövetésével ugyanis módjában állna megelőzni annak a hidra-szerű szörnyszülöttnek világra jöttét, amely a megállapodás nélküli Brexittel következhetne be. 

Ha Johnson eltökélt lenne, lenne lehetőség a megállapodásra. Ezt a kabinet elfogadná, mint ahogy a parlament is. Ez pedig még arra az esetre is igaz lenne, ha olyan kompromisszumokat kötne, amelyek kisebb lázadáshoz vezetnének a „Brexit-fundementalisták” körében.

(…)

A miniszterelnöknek ugyanakkor módjában áll az is, hogy véget vessen a tárgyalásoknak, és megerősítse a no deal-Brexit-párti álláspontot. A kabinet ebben sem fogja meggátolni, jóllehet a tagok közül néhányan nagyon is tartanak attól, hogy mit tesz majd a megállapodás nélküli Brexit a pártjukkal és országukkal. (…) A kabinet bólogató kutyái viszont nem fogják fékezni a miniszterelnököt – teljes mértékben ő hoz majd döntést.

A megállapodás mind az Európai Unió, mind pedig az Egyesült Királyság érdeke. Éppen emiatt – még a Londonból és Brüsszelből jövő baljós hangok ellenére is – a józanabb vélemények még mindig a megállapodásban bíznak. 

(…)

 
A kormány „valószerű legrosszabb fogatókönyve” a kikötők előtti masszív sorokkal, szállítási késlekedéssel, élelmiszer-, üzemanyag és gyógyszerhiánnyal, az alapvető élelmiszerek árainak elszállásával, pánikszerű bevásárlásokkal, a brit és uniós halászhajók közötti erőszakos összecsapásokkal, bizonyos kulcsfontosságú közszolgáltatások leállásával, a rendvédelmi szervek megrendülésével és egy esetleges polgári engedetlenség lehetőségével számol. 

(…)

Senki sem akar brit miniszterelnök lenni, akinek feladata, hogy megmagyarázza, hogy a releváns információk birtokában miért döntött úgy, hogy nyomort hozzon az állampolgáraira.

Johnson miniszterelnöknek bizonyára van terve arra vonatkozóan, hogy hogyan terelje el a vádakat magáról az Európai Unióra. A Brexit-tárgyalások bizonyos aspektusait tekintetbe véve éppenséggel lehet azt mondani, hogy az EU „megalapozatlan” követelményeket támasztott. Erre persze adódik a válasz: [Johnson] ezt miért nem látta előre? 

(…)

A világ legjómódúbb kereskedelmi övezete az Egyesült Királyságénál hatszor nagyobb népességgel rendelkezik. Az EU is sokat veszíthet egy esetleges megállapodás nélküli Brexittel, de még mindig nincs annyi félnivalója, mint nekünk, briteknek.

(…)

Boris Johnsonnak van választása: még mindig törekedhet egy szűk megállapodás megkötésére. (…) Vagy fütyörészheti a Rule Britanniát, miközben a mélybe rántja országát. (…) Bárhogy is döntsön, a döntés az övé lesz. Csakis az övé.”

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.