Leegyszerűsítő üzeneteikkel és kampányaikkal az antirasszista mozgalmak legfeljebb is csak egy tünetre hívják fel a figyelmet anélkül, hogy észszerű és gyakorlatilag is megvalósítható megoldást kínálnának az alapproblémára. Jeff Rubin véleménycikkének összefoglalója.
Gondolatébresztő, olykor provokatív állításokat is megfogalmazó cikkel állt elő a Black Lives Matter-mozgalom kapcsán Jeff Rubin, a Quillette szerzője. A Quillette-en közölt esszéjében a rendszerszintű rasszizmust megalapozó gazdasági tényezők jelentőségét járja körül, azzal a fő üzenettel, hogy a rasszizmus nem maga az ok – sokkal inkább eredmény.
Ennek megfelelően pedig kétségkívül igaz a mozgalom felhívása: a feketebőrűek élete igenis számít. Rubin ugyanakkor más logika mentén jut ugyanerre a következtetésre.
Sarkos történelmi példaként a szerző a náci Németország antiszemitizmusát hozza fel: rögzítve, hogy ugyan a német társadalomban szerte gyűrűző zsidógyűlölet „gonosz és gyilkos hazugságokon” alapult, Rubin arra hívja fel a figyelmet, hogy mindez az I. világháborút követő gazdasági-társadalmi kontextusban gyökerezett.
Előre tekerve az idő kerekét, Rubin az Egyesült Államok-szerte
Rubin szerint ugyanakkor károsan leegyszerűsítő gondolkodásmódra vall a gazdasági rendszerekbe épült egyensúlytalanságot pusztán faji alapon magyarázni.
Jóllehet könnyű és kényelmes – érvel Rubin: ma az Egyesült Államok gazdasági karakterét ma olyan szereplők formálják, mint a Jeff Bezos által vezetett Amazon, Mark Zuckerberg Facebookja, vagy Elon Musk innovációs birodalma.
Ráadásul
Megjegyzésképpen: a világon élő mintegy 2.000 plutokrata kezében nagyobb vagyontömeg összpontosul, mint amely felett a Föld – népességének több mint 60 százalékát alkotó – négymilliárd legszegényebb embere diszponál. Ami pedig a narratívát illeti, a jelenség mintegy zárókövének tekinthető mozzanat egyértelműen az említett cégvezetők bőrszíne – ami ugye fehér.
Rubin úgy látja, hogy ezzel párhuzamosan az amerikai társadalom hiányélményről hiányélményre él:
egy átlagos amerikai munkaképes felnőtt fajtól, nemtől vagy származástól függetlenül csaknem 50 éve nem tapasztalhat érdemleges reálbér-növekedést, ez pedig az egykor erős amerikai középosztály folyamatos lemorzsolódását eredményezi.
Tekintettel pedig arra, hogy
Itt válik jelentőssé, hogy a verseny kik között dől el. A plutokrácia ugyanis – mutat rá a szerző – hagyományosan migrációpárti, ugyanis magas profit alacsony bérezésen keresztül biztosítható. A legalacsonyabb bérigényű munkaerő pedig nyilvánvalóan a bevándorlók soraiból kerül ki.
Állításai alátámasztására Rubin történelmi és az aktualitásokat tükröző példákat is hoz. A 20. századi „Nagy Migráció” éveit felidézve rögzíti, hogy ekkortájt
A folyamat az amerikai dolgozók körében bérstagnálást eredményezett: a szerző példaként az Európából Amerikába érkező alacsony bérigényű szabókat és varrónőket említi, akik jelenlétükkel kiszorították az őshonos munkaerőt az iparágból – ennek pedig végső soron csak a fogyasztók és a gyártók látták előnyét.
Ma ennél még drasztikusabb a helyzet. Rubin a Gallup 2018-as becslésére hivatkozva állítja, hogy
Ezt Rubin jelzésértékűen kívánja rögzíteni annak kapcsán, hogy ahogy az a fentiekben is olvasható, a bevándorláspárti politika az őshonos lakosság elszegényedésének a kockázatát hordozza. Rubin ezzel magyarázza azt, hogy az őshonos dolgozók fogékonyabbak a migrációt övező politikai kommunikációra, s ezt nem ritkán kíséri a részükről rasszista attitűd.
Ennek kapcsán Rubin megjegyzi, hogy
(jóllehet utóbbi politikus esetében megjegyzi, hogy Sandersnek némileg puhítania kellett a retorikáján, hogy elfogadtassa magát a progresszív-liberális közösséggel).
Rubin tovább kívánja árnyalni a képet azzal, hogy rámutat, hogy a migráció által generált negatív bérverseny vesztesei között a feketebőrű dolgozók létszáma jelentős. Sőt, egy 2003-as Cornell University által publikált tanulmány azt mutatta ki, hogy
– magyarán a feketék a migráció kárvallottjainak tekinthetők, éppúgy, mint az amerikai társadalomban jellemzően „fehérbőrű őshonos rasszistákként” lefestett egyéb dolgozók.
Ráadásul, a rasszizmus-szerű reakciókat nemcsak a bőrszín alapozhat meg, ezt pedig Rubin egy tipikusan európai példán keresztül szemlélteti.
A 2004-es uniós csatlakozást követően ugyanis lengyelek milliói vándoroltak Nyugat-Európa – főleg az Egyesült Királyság – irányába. Mindez a nyugati célországokban a „lengyelezés” jelenségét hozta magával, ami ugyan az amerikai társadalomban tapasztalható fekete-fehér szembenállásnál kétségkívül enyhébb viszonyrendszert takar, mégis a rasszizmus körébe sorolható.
A fentiekkel Rubin üzenete tehát az, hogy sem maga a Black Lives Matter mozgalom, sem pedig mindazok a sok esetben vandalizmusba hajló magatartásformák, amelyeket a szimpatizánsok tanúsítanak nem jelent megoldást arra a problémakörre, amelyet a szervezők rendszerszintű rasszizmusnak neveznek.
Éppen ezért Rubin valamiféle vagyonújraelosztást tartana ideálisnak, amelynek eredményeképpen az amerikai munkaerő bőrszínre tekintet nélkül méltó bérezéshez jutna – ez pedig a szerző szerint hathatós megoldást kínálna arra, amelyet a BLM-mozgalom rendszerszintű rasszizmusnak tart.
Dobozi Gergely
Fotó: Bevándorlók az egyesült államokbeli Ellis Islanden, 1900 körül. The Granger Collection. NTB.
Pénteken, március 6-án tüntetést szervez a Nemzeti Ellenállás Mozgalom Ukrajna budapesti nagykövetsége elé, ahol Szijjártó Péter is felszólal. Mi hangzik el a demonstráción, és milyen üzeneteket küldenek a felszólalók a kialakult helyzetben? Kövesse velünk ÉLŐBEN az eseményeket.
Az ukránok és az európai elit kormányváltást akar Magyarországon elérni. A Tisza Párt pedig úgy tesz, mintha a néppárti tagságnak nem lennének feltételei.
A Mandiner lapigazgatója félelmetes képet adott a tömeges bevándorlás sokkoló valóságáról.
A politikai iszlám annak a modernitásnak az ellensége, amelyben mindannyian élünk – mondta Susanne Schröter professzor a Mandinernek adott interjúban, amelyben a németországi helyzetről is beszámolt.
Miközben hazánknak naponta egymillió eurós büntetést kell fizetnie az idegenekkel szembeni bánásmódja miatt, az Eurostat megkérdezte, hány idegen tapasztalt itt ténylegesen diszkriminációt. Francesca Rivafinoli írása.
Szerintük be kéne őket engednie Berlinnek, mert ez jár nekik.
Dzsihádizmus, szalafista ideológia, külföldről finanszírozott szervezetek és növekvő politikai befolyás. A Migrációkutató Intézet konferenciájának szakértői szerint a politikai iszlám már nem periférikus jelenség, hanem az európai társadalmi kohéziót és biztonságot érintő stratégiai kihívá
Hogyan korlátozza a szólásszabadságot az Európai Unió, mégpedig annak nevében? Miként von el lopakodó módon jogköröket a tagállamoktól és szervezi ki a cenzúrát az Európai Unió NGO-knak? Megjelent egy átfogó útmutató!
A közel-keleti harcok ellenére folyamatosan érkeznek a magyar mentesítő járatok.
