Felmérés készült Romániában a vírus hatásáról a magyarellenességre

A Székelyföldi Közpolitikai Intézet és a Bálványos Intézet Etnikumközi Monitor adatfelvételére 2020. július és augusztusában került sor 1469 fős telefonos és 1149 fős online mintán. Az  elsődleges cél a Romániában létező magyarellenesség megragadása volt. Másodlagos célként azt próbálták feltérképezni, hogy a COVID-19 járványnak milyen következményei voltak a román politikai kultúrára.

Alacsony a közvetlen diszkrimináció

A románok összességében támogatóak a magyarok egyéni integrációjával kapcsolatban. Ennek első szintje, hogy viszonylag alacsonyak a magyarok és románok közötti társadalmi távolságok, így a magyarok a személyes kapcsolatokban a társadalmi  kizárás viszonylag alacsony fokával szembesülnek. A románok 92 százaléka fogadna el magyart szomszédként, 93 százaléka munkatársként, 89 százaléka munkahelyi felettesként és 87 százaléka családtagként. A magyar nemzetiségű válaszadók szintén nyitottak román irányba. Egyedül a családtagként való elfogadás esetében kaptunk alacsonyabb értéket: a magyarok 76 százaléka fogadna el románt a családjában.

Egy kisebbségi népesség esetében ugyanakkor a zártság adott szintjének fenntartása a csoportszerűség feltétele, főleg olyan körülmények között, hogy a vegyes élethelyzetekben rendre a többség kulturális konvenciói érvényesülnek (pl. nyelvhasználati aszimmetria formájában). A magyarok által érzékelt közvetlen (egyéni  szintű) diszkrimináció szintén meglehetősen alacsony.  A  magyarok 43  százaléka  érzékelt  olyat, hogy  „udvariatlanabbak  vagy  tiszteletlenebbek  voltak  vele,  mint  másokkal”.    20  százalékuk  tudott  olyan  esetet  felidézni,  amikor  „rosszabb kiszolgálást kapott volna másoknál”. 10 százalékukkal történt meg, hogy „igazságtalanul ne vették volna  fel  valamilyen  munkahelyre,  vagy  ne  kapott  volna  meg  valamilyen  megrendelést”  és  8 százalékukkal fordult  elő  hatósági  önkényeskedés.  Ami  lényeges,  hogy a  román  válaszadók nagyobb  arányban  számoltak  be  diszkriminációs  tapasztalatról. 

A romák diszkrimináció-tudatosabbak

Kétségtelen, hogy –  mondjuk  a  romákhoz   viszonyítva – a   magyarokkal   szembeni   közvetlen   diszkrimináció   alacsony. A  magyar elitek nagyon ritkán használnak anti-diszkriminációs érvelést és a magyarok a hétköznapok szintjén sem  „diszkrimináció-tudatosak”  (szemben  például  a  romákkal,  ahol diszkriminációs érvelés  – egy kétségtelenül nagyobb közvetlen diszkriminációs tapasztalat mellett – az egyéni élettörténetekben is  gyakran  megjelenik).  

Munkaerőpiac

A magyarokkal szembeni közvetlen munkaerőpiaci diszkrimináció a román többség szemében kevéssé legitim. 17 százalékuk szerint engedhető meg, „hogy a munkaadók előnyben részesítsék a románokat a magyarokkal szemben, mert jobban megbízhatnak bennük” és 18 százalékuk ért egyet azzal, hogy „amikor kevés a munkalehetőség, a románokat előnyben kellene részesíteni a magyarokkal  szemben”.

A  magyarokkal szemben a gazdasági tranzakciók során megnyilvánuló gazdasági etnocentrizmus vonatkozásában hasonló eredményeket kaptunk. A többségiek 14 százaléka részesítene előnyben egy magyarral szemben román eladót és 15 százaléka adná inkább ki a lakását egy románnak, mint egy magyarnak. A 2008-as, 2012-es eredményekhez képest ezen a téren is számottevő a csökkenés.

Jogegyenlőség

Az állampolgári jogegyenlőség és a politikai integráció tekintetében már nem ennyire egyöntetű a kép. A telefonos vizsgálat  során  megkérdezettek 79 százaléka ért egyet azzal, hogy a magyarok megválaszthatók polgármesternek és parlamenti képviselőnek. Ez megegyezik a „más etnikumúak” esetében mért  értékkel. Az  elmozdulás itt is jelentős 2012-höz képest, amikor 59 százalék válaszolta ugyanezt.

Magyar elnökjelölt?

Más kérdés, hogy szavaznának-e a román válaszadók egy magyar elnökjelöltre. A más etnikumú jelölt esetében a válaszadók 57 százaléka adott nagyon valószínű, vagy ahhoz közeli választ. Ez az arány viszont már jóval alacsonyabb, 40 százalékos a magyar  jelölt esetében. A legmagasabb értékeket a fiatal, felsőfokú végzettséggel rendelkező, erdélyi és URS-PLUS szavazó válaszadók esetében kapták. Az olténiai, falusi és alacsonyan képzett válaszadók esetében az átlagnál kisebb a magyar jeleltre való szavazói hajlandóság. A válaszadók 23 százaléka szerint konfliktusos és 59 százaléka szerint kooperatíva magyar-román kapcsolat. E tekintetben nem történt lényeges elmozdulás a korábbi években (így 2019-ben) mért eredményekhez képest.

Kisebbségi jogosítványok

A kisebbségi jogokkal kapcsolatban két kérdésblokkot tettek fel. Az első a kisebbségi jogok általános megítélésére vonatkozott.  A válaszadók a között választhattak, hogy a kisebbségek, illetve a magyarok túl sok, túl kevés, vagy épp elég joggal rendelkeznek.  A többség szerint a magyarok és a kisebbségek „pont  elég  joggal  rendelkeznek” (69, illetve 65 százalék). 53  százalék értett egyet azzal, hogy a magyarok anyanyelven tanulhatnak az iskolában, 46 százalék,  hogy az egyetemen anyanyelvi képzésben részesülhetnek, 23 százalék, hogy önálló iskoláik lehetnek, 23-23 százalék pedig,  hogy használhatják a magyar nyelvet a közintézményben, illetve az egészségügyi intézményekben. A román válaszadók 11 százaléka fogadná el a területi autonómiát. Az eredmények nem változtak meg radikálisan a korábbi mérésekhez viszonyítva. Elmondható tehát, hogy a románok körében a   létező nyelvi és oktatási jogosítványok egyike sem örvend konszenzuális elfogadottságnak, a legtöbb esetben még többségnek sem.

A magyarokkal szembeni viszonyulás egy sajátos dimenzióját képezi a területen kívüli állampolgárság elfogadottsága. 2011-től   kezdődően ugyanis Magyarország lehetővé tette a határai túli élő magyarok számára, hogy a lakóhelyükön magyar állampolgárságért folyamodjanak. A törvénymódosítás következtében az erdélyi magyarok körülbelül 50 százaléka magyar állampolgárságot szerzett.  A mostani eredmények szerint a támogatók aránya 53, a ellenzőké 22, míg a bizonytalanoké 26  százalékos, ami kis mértékű pozitív elmozdulást jelent 2019-hez képest.

A magyarellenesség nyelvi fókuszú

A magyarellenesség utolsó dimenzióját a nyelvi attitűdök jelentik. Elmondható, hogy a magyarellenesség ebben a dimenzióban nyilvánul meg a legélesebben. A román nyelv kizárólagosságát hirdető nemzetállami nyelvi ideológia nem csupán a magyar hivatalos használatának a lakossági elutasításában nyilvánul meg, hanem a nyelvi szimmetria hétköznapi formáit elutasító  intoleranciában is. A románok 29 százalékát zavarja, ha a környezetében magyarul beszélnek, miközben más nyelvekkel szemben csak 13 százalékuk vélekedik ugyanígy. 68 százalékuk szerint udvariatlanság, ha a magyarok anyanyelvükön beszélnek   egymással, ha románok is vannak a közelben, míg más kisebbségek  esetében  „csak” 54 százalék gondolja így. Ugyancsak  elterjedt (tév)képzet, hogy a magyarok egy jelentős része nem hajlandó megszólalni románul, még ha beszéli is a nyelvet. A románok 64 százaléka gondolja így, más kisebbségekről pedig 53 százalék.

Összességében elmondható tehát, hogy Romániában a magyarellenesség leginkább nyelvi fókuszú, a magyar nyelvvel szembeni intoleranciában ölt testet. A románok meglehetősen nehezen viselik a magyar nyelv jelenlétét a környezetükben. Szintén intoleránsak a nem anyanyelvi beszélőkkel, de csak amennyiben magyarokról van szó. Végül elutasítják a nyelvi szimmetriát. A magyar nyelvvel szembeni intolerancia természetesen nem elvont jelenség, hanem a nyelvet beszélő emberekkel szembeni megkülönböztetésben ölt testet. Ebben az értelemben nehéz azt a magyarokkal szembeni diszkriminatív gyakorlatoktól elválasztani azt. A nyelvi intoleranciát ugyanakkor sem a magyarok, sem a többségiek nem diszkriminációs keretben értelmezik.  

Növekedett az erőskezű vezető iránti igény

Legnagyobb mértékben az erőskezű vezető iránti  igény  növekedett a politikai kultúrát tekintve: 63-ról 79  százalékra,  de  a  technokratikus vezetés elfogadottsága is jelentősen nőtt. Kis mértékben nőtt az elnöki jogköröket bővíteni akaró, illetve  a  katonai  irányítástigenlők aránya (56-ról 60, illetve 25-ről 29 százalékra). Az ügyészi kontroll támogatottsága állandó (77  százalékos), míg az egyházi vezetés ázsiója esett (20-ról  16 százalékra). A magyarok a szakértői döntéshozatalt támogatnák az átlagnál nagyobb mértékben.   

Csökkent az intézmények iránti bizalom is. Leginkább az EU-ban, a DNA-ban és az elnökben megbízók aránya csappant  meg. A  2020-as mérés eredményei szerint még így is a  EU örvend a legnagyobb bizalomnak a felsorolt intézmények közül (60 százalék), míg a honi intézmények közül – sajátos  módon – a  SRI-ben  bíznak  a  legtöbben  (52  százalék). 

(Forrás: Székelyföldi  Közpolitikai  Intézet és a Bálványos  Intézet tanulmánya: Etnikumközi Monitor 2020. Magyarellenesség és a COVID-19 hatásai a politikai értékrendre Romániában)