Parasztfelkelőket is nemzeti hőssé avattak a román honatyák.
Kedden átment az a törvénytervezet a román törvényhozáson, amely Vitéz Mihály vajdát a román nemzet mártírjává és hősévé nyilvánítja. A tervezetet 240 román honatya támogatta, 18-an szavaztak ellene – derül ki a Főtér cikkéből.
Az erdélyi magyar honlap ismerteti az indoklást is: „Mártírrá és a román nemzet hősévé nyilváníttatik Vitéz Mihály, Havasalföld, Moldva és Erdély fejedelme, azért a meghatározó szerepért, amelyet a román nép Első Egyesülésében játszott, továbbá bátorságáért és Románia története során hozott markáns áldozathozataláért.”
„A fenti barokkos mondatban egyetlen dolog van, amellyel nagyjából egyet lehet érteni. Vitéz Mihály valóban bátor lehetett. Gyáva ember nem csatározik annyit. Kimaradt viszont a szövegből a „mértéktelen becsvágy”. Pedig Mihail Kogălniceanu, akinek tényleg volt némi köze a román fejedelemségek jóval későbbi egyesítéséhez, így jellemezte Mihály vajdát 1837-es Histoire de la Valachie, de la Moldavie et des Valaques Transdanubiens című könyvében” – írja a Főtér.
A cikk ezután szól a Mihály-mítosz hátteréről, amelyben Nicolae Bălcescu havasalföldi történész-politikus játszott fontos szerepet: a XIX. század közepén nála jelent meg „Mihály és a nemzeti egység mitikus összeházasítása”. Valószínűleg azonban Vitéz Mihály nem gondolt arra 1600 körül, hogy három országot egyesít. Az emléknap egyébként május 27-én lesz, mivel 1600-ban ezen a napon vált Mihály vajda minden románok fejedelmévé, továbbá az „egyesített” „fejedelemségek” urává.
Történt más is a román parlamentben a mai napon: a képviselők megszavaztak egy hasonló tervezetet, miszerint Horeát, Cloșcát és Crișant, az 1784-es parasztfelkelés vezetőit is „a román nemzet mártírjaiként és hőseiként illik tisztelni”. Emléknapjuk november másodika, a lázadás kitörésének napja lesz. „Ez a történelmi esemény valamiért nem vált a román nemzetépítő mítosz oly mértékben szilárd oszlopává, mint Mihály vajda cselekedetei. Bár a kommunista diktatúra idején egyesek megpróbálták a nagy francia forradalom előképévé varázsolni. Később aztán a röhejes kísérlet valahogy elfelejtődött” – zárul a Főtér beszámolója.