A vezető nyugat-európai jogászok és politikusok legalább annyira tartanak attól, hogy a német alkotmánybíróság döntése a nemzetállamok Európáját erősíti, mint amennyire az uniós jogrendet féltik.
A német alkotmánybíróság múltheti döntése kapcsán megfogalmazott kritikák két fő kategóriába sorolhatók: a szakmai jellegűek az Európai Unió jogrendjét, és a hatásmechanizmus logikáját féltik, míg
a politikai megközelítésű kritikák leginkább attól tartanak, hogy a német döntés az euroszkepticizmust erősíti.
Akárhogy is, a közvélemény EU-párti része politikai aknamezőn találta magát.
A május 5-én született döntésre mára minden érintett szerv reagált: az Európai Unió Bírósága közleményben rögzítette, hogy a „Bíróság egyedüliként rendelkezik hatáskörrel annak megállapítására, hogy valamely uniós intézmény aktusa ellentétes az uniós joggal”, továbbá, hogy „a tagállamok egyéb hatóságaihoz hasonlóan a nemzeti bíróságok is kötelesek biztosítani az uniós jog teljes körű érvényesülését”.
Az Európai Bizottság szóvivője szerint részletesen elemezni kell a német alkotmánybíróság döntését, mielőtt a Bizottság bármit is reagálna; a testület elnöke, Ursula von der Leyen május 10-i nyilatkozatában azonban már több konkrétumot is megfogalmazott.
Álláspontja szerint a döntés kapcsán három alapelvet kell szem előtt tartani:
egyrészt, hogy az Unió monetáris politikája kizárólagos hatáskörbe tartozik, másrészt, hogy az uniós jog elsőbbséget élvez a nemzeti joggal szemben, harmadrészt pedig, hogy az Európai Unió Bíróságának határozatai minden tagállami bíróságra kötelezőek. Von der Leyen kihangsúlyozta: jelenleg is zajlik az AB döntésének elemzése, amelynek keretében a Bizottság vizsgálja a lehetséges válaszlépéseket – többek között egy Németországgal szemben indítandó kötelezettségszegési eljárás lehetőségét is.
Noha az Európai Tanács és az Európai Parlament ez idáig hivatalos közleményt nem adott ki, néhány EP-politikus véleményéből már lehet következtetni a politikai jellegű kritikák irányvonalára: Esteban González Pons (Európai Néppárt) szerint az EU-s jogállamisággal kapcsolatban a német alkotmánybíróság döntése ugyanazt a politikai doktrínát követi, amelyet a lengyel és a magyar hatóságok.
Manfred Weber korábbi bizottsági elnöki aspiráns – szintén európai néppárti politikusként – úgy fogalmazott, hogy „az a tény, hogy Karlsruhe [német alkotmánybíróság] az Európai Unió Bíróságával és az európai jogrenddel szemben foglalt állást, súlyos hibának számít, amelynek következményei hosszútávúak.” Weber szerint továbbá az AB-döntés káros precedenst teremtett, amelyre a jövőben bármikor lehet hivatkozni, ha az EU-jog nemtetszést vált ki.
A nyugati jogásztársadalom egy része szerint a német alkotmánybíróság ingoványos talajra lépett. Miguel Maduro, a School of Transnational Governance of the European University Institute professzora szerint bizonyos feszültség a nemzeti bíróságok és az Európai Unió Bírósága között mindig is tapasztalható volt, a német alkotmánybíróság döntése azonban „az EUB ellen intézett kifejezett kihívásként” is felfogható.
Kees Sterk, az Igazságszolgáltatási Tanácsok Európai Hálózatának elnöke szerint fennáll a lehetősége annak, hogy a német alkotmánybíróság a főként euroszkeptikus Közép-Európát hozza helyzetbe: a holland jogász szerint például a lengyel kormány – a német AB döntésére hivatkozva – a jövőben figyelmen kívül hagyhatja az Európai Unió Bírósága azon ítéleteit is, amelyeket a testület a nemzeti igazságszolgáltatási rendszer kialakításával kapcsolatosan hozott.
A német AB döntésének politikai és jogi horderejével kapcsolatban napról napra egyre több részlet derül ki, az azonban már most látszik, hogy a szuverenista érvrendszer nem várt irányból kapott muníciót. Ez pedig az ellenérdekelt politikai tábort kényszeríti lehetetlen helyzetbe: kézenfekvő lenne ugyanis, hogy Németország hasonló bizottsági megtorlásban részesüljön, mint amilyenben az „antidemokratikusnak” bélyegzett, inkább a nemzetek Európája-koncepcióra nyitott közép-kelet-európai tagállamok.
Ha azonban ez megtörténik, azzal
az EU nem kockáztat mást, mint hogy Európa egyik legjelentősebb „bezzeg-állama” az euroszkeptikus narratíva részévé válik.
Ha pedig a német AB döntése megtorlás nélkül maradna, az a kettős mérce megnyilvánulása volna, ami szintén nem az egységes és erős EU irányába hat.
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.
Az EB Magyarországi Képviselete azt írta, az uniós bíróság ítéletének tartalmával a magyar sajtóban és közéletben számos félreértés és tévhit terjedt el.
Didier Reynderst akár öt év szabadságvesztésre is ítélhetik.
Nem Didier Reynders az első uniós bürokrata, aki azután keveredett korrupciós botrányba, hogy bőszen kritizálta Magyarországot. A híres lebukások azonban csak a jéghegy csúcsát jelentik.
Michael McGrath állítja, nyitott a tárgyalásokra, de ugyanúgy kész elzárva tartani az uniós pénzcsapokat.
Magyarország lépései a finanszírozás feloldására „nem egészen olyanok, amilyeneket reméltünk”, mondta Piotr Serafin uniós költségvetési biztos. Megérkezett a kormány reakciója!
Azt hiszem most van az a pillanat, amikor meg lehetne kímélni David Pressmant a Budapestre történő fáradságos visszautazástól.
A Terror Háza Múzeum főigazgatója szerint soha nem fog létrejönni egy Orbán Viktor–Magyar Péter-vita.
Mentsd meg Amerikát! címmel jelenik meg rövidesen a januárban hivatalba lépő amerikai elnök új könyve.
