A vezető nyugat-európai jogászok és politikusok legalább annyira tartanak attól, hogy a német alkotmánybíróság döntése a nemzetállamok Európáját erősíti, mint amennyire az uniós jogrendet féltik.
A német alkotmánybíróság múltheti döntése kapcsán megfogalmazott kritikák két fő kategóriába sorolhatók: a szakmai jellegűek az Európai Unió jogrendjét, és a hatásmechanizmus logikáját féltik, míg
a politikai megközelítésű kritikák leginkább attól tartanak, hogy a német döntés az euroszkepticizmust erősíti.
Akárhogy is, a közvélemény EU-párti része politikai aknamezőn találta magát.
A május 5-én született döntésre mára minden érintett szerv reagált: az Európai Unió Bírósága közleményben rögzítette, hogy a „Bíróság egyedüliként rendelkezik hatáskörrel annak megállapítására, hogy valamely uniós intézmény aktusa ellentétes az uniós joggal”, továbbá, hogy „a tagállamok egyéb hatóságaihoz hasonlóan a nemzeti bíróságok is kötelesek biztosítani az uniós jog teljes körű érvényesülését”.
Az Európai Bizottság szóvivője szerint részletesen elemezni kell a német alkotmánybíróság döntését, mielőtt a Bizottság bármit is reagálna; a testület elnöke, Ursula von der Leyen május 10-i nyilatkozatában azonban már több konkrétumot is megfogalmazott.
Álláspontja szerint a döntés kapcsán három alapelvet kell szem előtt tartani:
egyrészt, hogy az Unió monetáris politikája kizárólagos hatáskörbe tartozik, másrészt, hogy az uniós jog elsőbbséget élvez a nemzeti joggal szemben, harmadrészt pedig, hogy az Európai Unió Bíróságának határozatai minden tagállami bíróságra kötelezőek. Von der Leyen kihangsúlyozta: jelenleg is zajlik az AB döntésének elemzése, amelynek keretében a Bizottság vizsgálja a lehetséges válaszlépéseket – többek között egy Németországgal szemben indítandó kötelezettségszegési eljárás lehetőségét is.
Noha az Európai Tanács és az Európai Parlament ez idáig hivatalos közleményt nem adott ki, néhány EP-politikus véleményéből már lehet következtetni a politikai jellegű kritikák irányvonalára: Esteban González Pons (Európai Néppárt) szerint az EU-s jogállamisággal kapcsolatban a német alkotmánybíróság döntése ugyanazt a politikai doktrínát követi, amelyet a lengyel és a magyar hatóságok.
Manfred Weber korábbi bizottsági elnöki aspiráns – szintén európai néppárti politikusként – úgy fogalmazott, hogy „az a tény, hogy Karlsruhe [német alkotmánybíróság] az Európai Unió Bíróságával és az európai jogrenddel szemben foglalt állást, súlyos hibának számít, amelynek következményei hosszútávúak.” Weber szerint továbbá az AB-döntés káros precedenst teremtett, amelyre a jövőben bármikor lehet hivatkozni, ha az EU-jog nemtetszést vált ki.
A nyugati jogásztársadalom egy része szerint a német alkotmánybíróság ingoványos talajra lépett. Miguel Maduro, a School of Transnational Governance of the European University Institute professzora szerint bizonyos feszültség a nemzeti bíróságok és az Európai Unió Bírósága között mindig is tapasztalható volt, a német alkotmánybíróság döntése azonban „az EUB ellen intézett kifejezett kihívásként” is felfogható.
Kees Sterk, az Igazságszolgáltatási Tanácsok Európai Hálózatának elnöke szerint fennáll a lehetősége annak, hogy a német alkotmánybíróság a főként euroszkeptikus Közép-Európát hozza helyzetbe: a holland jogász szerint például a lengyel kormány – a német AB döntésére hivatkozva – a jövőben figyelmen kívül hagyhatja az Európai Unió Bírósága azon ítéleteit is, amelyeket a testület a nemzeti igazságszolgáltatási rendszer kialakításával kapcsolatosan hozott.
A német AB döntésének politikai és jogi horderejével kapcsolatban napról napra egyre több részlet derül ki, az azonban már most látszik, hogy a szuverenista érvrendszer nem várt irányból kapott muníciót. Ez pedig az ellenérdekelt politikai tábort kényszeríti lehetetlen helyzetbe: kézenfekvő lenne ugyanis, hogy Németország hasonló bizottsági megtorlásban részesüljön, mint amilyenben az „antidemokratikusnak” bélyegzett, inkább a nemzetek Európája-koncepcióra nyitott közép-kelet-európai tagállamok.
Ha azonban ez megtörténik, azzal
az EU nem kockáztat mást, mint hogy Európa egyik legjelentősebb „bezzeg-állama” az euroszkeptikus narratíva részévé válik.
Ha pedig a német AB döntése megtorlás nélkül maradna, az a kettős mérce megnyilvánulása volna, ami szintén nem az egységes és erős EU irányába hat.
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Kijev olyan forrásokhoz férhet hozzá, amelyek kifejezetten a tagállamok támogatására jöttek létre.
Az Európai Bizottság közel egymilliárd forintnyi összeggel pénzeli a gyerekek nemváltoztatását támogató szervezeteket.
Részletes ukrán cikk taglalja: nem elég, hogy Orbán Viktor blokkolja Ukrajna uniós csatlakozását, de még pénzt se akar adni az országnak. Az aranybudi-botrányról és rengeteg korrupciós ügyről valamiért nem esik szó a cikkben.
Az orosz elnök nyíltan közölte: csak Ukrajna teljes megadásával hajlandó békét kötni, miközben a svéd nemzetbiztonsági főnök Budapesten követte el élete legnagyobb hibáját.
Brüsszelben mindenre képesek.
Nem tették zsebre hazánk válaszát.
Repülőtéri dolgozók sztrájkjai, csomagkezelési fennakadások és új uniós határellenőrzések nehezítik a karácsonyi utazást: több országban akár órákig tartó késésekre is fel kell készülni.
Az összeggel kárpátaljai gyermekeket segítenek.
