A koronavírus járvány az EU nagy próbatétele

Az EU-nak fel kell nőnie ahhoz a feladathoz, amire létrehozták

Brüsszel napirendjén az elmúlt időszakban a jogállamiság, a migránskvóták és Európa kizöldítése váltották egymást, és ez a jelenlegi koronavírus-járvány közepén duplán zavaró lehet. Főleg annak tükrében, hogy egy,

Ezt még az egyik legjelentősebb uniós kutatóintézet, a Centre for European Policy Studies is elismeri, arra a következtetésre jutva, hogy a jelenlegi válságot sorozatos mulasztások okozták.

Az elmúlt 10-15 év során a nyugati világ meghatározó szereplői közül többen is felszólaltak, hangot adva azon meggyőződésüknek, miszerint reális lehetőség látszik arra, hogy az emberiséget a maihoz hasonló járvány próbára tegye. Erre hívta fel a figyelmet többek között egy szakértő 2005-ben az USA szenátusa előtt, erre figyelmeztetett 2014-ben Bill Gates a Microsoft alapítója, de erre figyelmeztetett az ENSZ 2016-ban és maga a WHO is.

Az uniós előírások a járványt megelőzően párhuzamosan a fiskális szigor irányába hatottak, ez pedig az ellenállóképesség és a fenntarthatóság kárára ment. Ha tehát az EU továbbra is kizárólagos lehetősége és nem alternatívája akar lenni az európai államok együttműködésének, akkor a működés alapvető logikáján kell változtatni.

Habár jól diagnosztizálja a problémát, a Centre for European Policy Studies mégsem életszerű következtetésre jut e tekintetben: a kutatóintézet elemzése például a mostaninál jóval centralizáltabb döntéshozatalt látna indokoltnak az EU-n belül, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy a járványügyi védekezést – néhány kétségbeejtő kivételt eltekintve – a tagállamok egyelőre sikerrel abszolválják.

A tagállamokat pedig épp a cselekvésben kellene segíteni, méghozzá megfelelő koordináció útján. Ahogy arra a Deutsche Gesellschaft für Auswärtige Politik rámutat, a EU jelenlegi egyetlen feladata a szabad piac fenntartása és koordinálása, és épp ebben az egy feladatában látszik kudarcot vallani; a megfelelő koordináció hiánya a kereslet és a kínálat visszaeséséhez vezet, a visszaesés pedig bizalmi sokkot, ami pedig az amúgy is ingatag monetáris rendszert dönti zuhanórepülésbe.

Reflektorfényben az Európai Központi Bank

A német Bertelsmann Alapítvány szerint az összehangolt uniós monetáris politikáért felelős Európai Központi Bank szerepe kulcsfontosságú lesz. Tekintve, hogy a monetáris unió kocsonyaként remegett a 2008-as válság idején, ez talán nem is csoda. Ekkor kis túlzással a véletlen – no meg Németország – mentette meg a napot. Ma a helyzet komolyságát az mutatja, hogy ezúttal az Európai Központi Bank is nagyobb csomaggal készült. Az EKB a járványhelyzet gazdasági és pénzügyi hatásainak kezelése érdekében március 18-án 750 milliárd eurós értékpapír-vásárlási programot jelentett be, ami a 2020-as év végéig, vagy a koronavírus-krízis lejártáig fog tartani. Erre szükség is lesz, ugyanis a járvány az eurózóna felettébb sérülékeny tagállamait sújtja, amelyekben az IMF becslése szerint várhatóan a részleges vagy teljes gazdasági leállás okozta gazdasági visszaesés is 8-9 százalék körül alakul majd.

Egy athéni think tank, a Hellenic Foundation for European and Foreign Policy épp ettől tart: az intézet elemzése szerint magas adósságszintjük miatt a járvány kezelése pénzügyi szempontból különösen Olaszországot és Spanyolországot fenyegeti, s a fenyegetettséget súlyosbítja, hogy a monetáris unió az ilyen válságokra nincs felkészülve (már ha bármilyen válság esetében ez egyáltalán elmondható az eurózónáról). Ahogy arra az intézet rámutat,

ennél fogva minden korrekciós mechanizmus a  szabadon működő piac törvényeire épül. A Hellenic Foundation felhívja a figyelmet arra is, hogy a 2008-as válság során a tüneti kezelés jegyében ugyan történtek ad-hoc intézkedések, a közös védekezési mechanizmusok az eltérő tagállami koncepciók és álláspontok miatt nem alakulhattak ki.

Az Európai Központi Bank szerepét szintén aláhúzva a Friedrich Ebert Alapítvány ennek kapcsán megjegyzi, hogy a kötvénykibocsátással kapcsolatban máris ellentét alakult ki: az észak-európai országokból többen is ellenzik az akciót, ez pedig a fiskális-monetáris védekezést is lassíthatja – végső soron blokkolhatja.

Szintén az EKB-nak drukkol a Bruegel Intézet és a Deutsche Gesellschaft für Auswärtige Politik (DGAP) is: az elemzések kifejezetten rögzítik, hogy az Európai Központi Banknak mindenképpen reagálnia kell, különösen az ECB és a tagállami jegybankok kötvényvásárlási programjainak növelése, támogatása útján. Utóbbi kiemeli:

A DGAP ezen felül rámutat arra is, hogy az Európai Központi Bank felelőssége a világgazdaság szempontjából is kiemelkedő: az EKB-nak pénzkibocsátóként likviditást kell nyújtania a nemzetközi partnereinek is, szoros együttműködésben a világgazdaság meghatározó valutáit kibocsátó jegybankjaival.

Erre szükség is lesz. A Világgazdasági Fórum szerint ugyanis valamennyi globalizációs logika szerint működő gazdasági szervezet válsággal néz szembe, amelynek motorja a járvány okozta munkanélküliség. Ahhoz, hogy a munkaerőpiac ne omoljon össze, és temesse maga alá a gazdaság egyéb szektorait, világszerte felelősségteljes cselekvési terveket kell kidolgozni, és így hidalva át a járvány okozta időleges kiesést.

Ehhez szem előtt kell tartani azt is, hogy ez a válság nem teljesen olyan, mint a 2008-as volt. Ahogy arra a Vox nevű gazdasági elemzőcsoport is rámutat, ez a válság kiváltó okát tekintve exogén jellegű, magyarán ezt nem a pénzügyi rendszer tarthatatlan működése okozta, tehát a gazdaság a válságot megelőző működése – egy ideig legalábbis – szimuláció útján fenntartható.