Az orosz Állami Duma (vagyis a törvényhozó testület) fontos alkotmányozási időszakon van túl. A módosított orosz alkotmány lényegében pozíciójában erősíti meg a jelenlegi államfőt, elköteleződik az istenhit mellett, miközben az orosz jogrendszer és a nemzetközi jog egymáshoz fűződő viszonya is megváltozik.
Az Állami Duma első olvasatban január 23-án szavazott az orosz alkotmány módosításáról. Február elején a második olvasat is az alsóház elé került, amelyre a képviselők közel 400 módosító javaslatot adtak be – ezt a verziót március 10-én az alsóház elfogadta, március 11-én pedig a harmadik olvasat sorsa is eldőlt. A revideált alkotmányt már a felsőház tárgyalja, amelynek elnöki aláírása március 18-án várható, áprilisban pedig az orosz polgárok is szavazhatnak róla (ez számukra egyébként egzisztenciális kérdés is lehet, ugyanis a módosítás rögzíti, hogy a minimálbér nem lehet kevesebb a létminimumnál, s a nyugdíjakat is ehhez kell indexálni).
Az új szöveg több fontos intézményi és koncepcionális változást is magában foglal. Ezek közül politikai relevanciával leginkább az bír, hogy a módosítás következtében a jelenlegi államfő, Vlagyimir Putyin pozíciójában tovább erősödik, mivel az elnöki ciklusok számolása is újraindulhat. Ezzel a jelenlegi államfő akár 2036-ig is posztján maradhat – igaz, ennek kapcsán Putyin megjegyezte: nem tartaná célravezetőnek, ha az egy személy által betölthető legfeljebb két elnöki ciklust, mint megkötést töröljék az alkotmány szövegéből.
Az elnöki pozíció több közjogi jogosítványt is kap: az elnök javaslatára a Felsőház felmentheti tisztségéből a Legfelsőbb Bíróság és az Alkotmánybíróság tagját, ugyanakkor a törvényeket megküldheti a testületnek előzetes normakontrollra. Az Alkotmánybíróság mindemellett jogosulttá válik arra, hogy nemcsak a szövetségi, de a regionális szintű jogszabályok alkotmányellenességét is vizsgálhassa, miközben az orosz alkotmánybíróság bíráinak száma 19-ről 11-re csökken.
Putyin személyesen is közreműködött a módosítás során: javaslatára bekerült az alkotmány szövegébe az istenhit, igaz, inkább történelmi-politikai, mintsem vallási kontextusban: a szöveg lényegében azt rögzíti, hogy Oroszország a felmenők hagyatékaként megőrzi az orosz állam fejlődésének zálogának tekinthető hagyományos értékeket és az Istenbe vetett hitet. Az orosz állam mindemellett kiáll a 2. világháború hőseinek emlékéért, ennek megfelelően a honvédők érdemeinek megkérdőjelezése megengedhetetlen.
A karakteres elköteleződés a nemzeti szuverenitás mellett egyébként több rendelkezésen is tetten érhető: az elnöki és felsővezetői pozíciók betöltési szabályai akként szigorodnak, hogy az ország elnöke a kinevezést megelőzően legalább 25 éve Oroszországban kell, hogy éljen, nem rendelkezhet külföldi állampolgársággal, de külföldi tartózkodási engedéllyel sem (utóbbi két kritérium a jövőben az állami felsővezetőkre is vonatkozik).
A szuverenitás tárgykörében talán a legnagyobb horderejű nóvum, hogy az alkotmány rögzíti, hogy az orosz jogrend – élén az alkotmánnyal – a továbbiakban elsőbbséget élvez a nemzetközi jogi kötelezettségekkel szemben (megjegyzendő, hogy a nyugati államok többsége, így hazánk is ezzel ellentétes logikát követ). Azt, hogy jövőben mely nemzetközi jogi joganyag áll összhangban az orosz alkotmánnyal, az alkotmánybíróság feladata lesz eldönteni. Ez egyébként nemcsak a múltbéli és a jövőben megkötendő nemzetközi szerződések, hanem mindazon nemzetközi joghatósággal bíró bírói fórum ítéleteinek vonatkozásában bír relevanciával, amelyek döntésének hatálya Oroszországra egyébként kiterjed(ne).
Növekszik a diskurzus a demokratikus csúcsintézmények között is: az elnök által javasolt miniszterelnököt és az általa kijelölt miniszterelnök-helyetteseket, valamint a minisztereket a jövőben az Alsóház nevezi ki; a legfontosabb miniszteri és állami vezetői pozíciók várományosaira az elnök ugyanakkor csak a Felsőházzal lefolytatott egyeztetést követően tehet javaslatot. Amennyiben tehát a miniszterelnök kormányában személyi változtatást eszközölne, ezt csak a 450 tagú parlament támogatásával teheti.
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.
Kirill Dmitrijev szerint a Trump–Zelenszkij találkozó új lendületet adott a diplomáciának, Oroszország pedig elérte fő céljait, így reális esély nyílt a háború lezárására.
Zelenszkij élete talán legnehezebb döntése előtt állhat.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem nemzetközi főigazgatója szerint nem kell feltétlenül itt aláírni a békeszerződést ahhoz, hogy magyar szempontból eredményes legyen a csúcstalálkozó.
Ezt a célt szolgálja az USA erőfeszítése a béke érdekében, de nem segíti az az ötlet, hogy az Európában zárolt orosz vagyonokat felhasználják Ukrajna támogatására.
Akkor lesz tárgyalás, ha az Egyesült Államoknak sikerül meggyőznie Oroszországot arról, hogy többet veszít a háború folytatásával, mint amennyit nyerhet. Kohán Mátyás írása.
Az ukrán elnök Orbán Viktorról is beszélt.
Párizs ügyésze szerint nincs bizonyíték arra, hogy az elkövetők belső segítséget kaptak a rablás során.
Itt az UEFA bizonyítványa.
