Nyitókép: a 13 milliós lakosságú Sencsen látképe
„Negyven napig voltunk karanténban úgy, hogy csak én mentem utcára, tíznaponta bevásárolni” – kezdi Szabó Attila, aki nyolc éve él Kínában és üzletkötőként dolgozik a Hong Konggal szomszédos, dél-kínai Sencsen óriásvárosában. „Ekkor már kint az utcán mindenkinek maszkot kellett viselnie, én gumikesztyűt is vittem magammal, de minimum volt, hogy a bevásárlókocsi fogóját lefertőtlenítettem alkohollal. Amikor hazaértem, lefújtam alkohollal a cipőmet, a maszk ment a kukába, a ruháim a mosógépbe, én meg lezuhanyoztam.” Attila szerint
Kína talán már túl van a nehezén.
„Kínában az újév miatt amúgy is leállt az élet, bezártak a gyárak egy hónapra. A plusz egy hónap – ahogy olvastam – annyira nem viselte meg a gazdaságot, van visszaesés, de nem tragikus. Ahol mi lakunk, a gyárak 95 százaléka már újra üzemel.” A járvány kitörése után egy ideig sóból és lisztből volt hiány a boltokban, később viszont csak a maszkból és a fertőtlenítőből, de abból végig. Az éttermek házhoz szállításra rendezkedtek be, de a nagy multik, a McDonald’s és a Burger King is így tett. Szerinte a kínai kormány amúgy nagyon jól megszervezte a védekezést.