„Annyira hirtelen jött, hogy csak tudomásul venni lehetett, felfogni nem” – ilyen Bécs a kijárási korlátozások után

Ausztria hétfőtől újabb korlátozásokat vezetett be a koronavírus-járvány megfékezése érdekében. Tirol tartomány egésze vesztegzár alá került, de országosan is sokat szigorítottak a szabad mozgáson, gyakorlatilag kijárási tilalom lépett életbe. Különösen érdemes figyelemmel kísérnünk nekünk, magyaroknak, mit csinálnak a nyugati szomszédok, miután Orbán Viktor hétfőn napirend előtti felszólalásában a parlamentben elmondta: „Az osztrák intézkedéseket igyekszünk a leggyorsabban átültetni a gyakorlatba”. 

Az Ausztriában kialakult helyzetről egy Bécsben élő magyar fiatallal beszélgettünk. Szakács Gábor huszonkét éves, Bécsben él, dietetikusnak és személyi edzőnek tanul, gőzerővel készül a szkander világbajnokságra, emellett pedig egy élelmiszerüzletben dolgozik.

***

Milyen most a bécsi közhangulat? Tapasztalható pánik, általános szorongás?

Eléggé szélsőséges. Nem igazán van jelen más téma a közbeszédben, de ez mindig így van, ha történik valami rendkívüli. Az utcán járva bármiféle mondatfoszlányt elcsípek, a koronavírussal és annak velejáróival kapcsolatos.

Az élelmiszerüzletben, ami jelenleg a gyógyszertár és az orvosi rendelő mellett az egyetlen olyan hely, ahol indokolt tartózkodni, az emberek kissé zavartan viselkednek. Nem mintha tegnapról mára ugrásszerűen megnövekedett volna a fertőzöttek száma, mégis, a tegnapi bejelentés felbolygatott mindent. Folyamatosan közeledett ez a „valami”, de még akkor is, amikor Olaszországból jöttek a hírek, csak egy távoli történés volt a nagyvilágban. Aztán bejelentették a kijárási szabályozást Tirolban, és hirtelen nagyon is közelinek kezdett látszódni. Néhány órával később már Bécsben is élt a rendelet, ami annyira hirtelen jött, hogy csak tudomásul venni lehetett, felfogni nem. Nagyon sok ember visel maszkot, gumikesztyűt, mindenki távolságot tart a másiktól, valamiért néhányan még feltűnően halkan is beszélnek, ami tovább fokozza a helyzet abszurditását. Aztán persze még mindig tartja magát a másik tábor, miszerint ez csak egy szabadkőműves összeesküvés, amit nem szabad komolyan venni, de ezen csoport képviselői nagyrészt átpártoltak már a középen kucorgókhoz, így ez a szélsőségesség talán egy kicsit enyhült. 

Hogyan élik meg az emberek a kijárási tilalmat?

Túlnyomórészt elfogadják úgy, ahogy van. Néhányan beszélnek rendőrállamról, meg 1984-ről, de ez a kisebbség.

és feladják átmenetileg saját szabadságukat, különösebb morgolódás nélkül. A pánik és szorongás érdekes módon csökkent, ahogy a korona hivatalosan is belépett az ajtón, ugyanis az intézkedés, amely ezt a megérkezést hitelesítette, egyben valami kézzelfogható megoldásnak is tűnik. Otthon maradunk, így a fertőzés nem terjed, várunk néhány hetet, ettől majd minden megjavul, s élünk tovább.

Kik és hogyan léphetnek ki az utcára? Mi kell hozzá, hogy ne büntessen meg a rendőr, ha igazoltat?

Az elmélet a következő:

Első, ha élelmiszerre vagy gyógyszerre van szükségünk. Ebben az esetben elmehetünk a legközelebbi élelmiszerboltba, patikába. Második, ha munkahelyi kötelességünk, tehát ha egy élelmiszerboltban, patikában dolgozunk, postások, csomagkiszállítók, vagy élelmiszerüzletek, patikák beszállítói vagyunk, illetve, ha az egészségügyben vagy a tömegközlekedésnél dolgozunk – ez utóbbi sokkal kisebb volumenben működik, mint általában. A harmadik indok, ha mi magunk betegnek érezzük magunkat, vagy ha egy karanténba helyezett embernek ételre van szüksége. Neki odavihetjük a lakhelyéhez az ételt, de be nem mehetünk. Le kell tenni az ajtó elé. A „betegnek érezzük magunkat”, viszont csak szigorúan nem koronavírushoz hasonló tünetek esetén ok arra, hogy az utcára menjünk, tehát ha mondjuk eltörik kezünk. Ha bármiféle gyanú is felmerül, hogy ez akár korona is lehet, otthon kell maradni és házhoz jönnek a járványügyisek.

Mennyire veszik szigorúan a hatóságok a hozott intézkedéseket? És mennyire veszik azokat komolyan a bécsi polgárok?

Okkal kezdtem úgy az előző választ, hogy ez az elmélet. Gyakorlatban egyelőre vannak még kiskapuk. Ha az ember kimegy egyedül kutyát sétáltatni vagy futni, akkor nincs probléma. De egy apukát, aki a gyerekével focizott a parkban, hazaküldött a rendőr, egyelőre mindenféle egyéb következmény nélkül. Ez valószínűleg a türelmi időszak, az első nap. A munkahelyen kaptunk egy tanúsítványt arról, hogy nekünk muszáj elmennünk otthonról, mivel élelmiszeripari dolgozók vagyunk, nélkülünk nincs kaja az üzletben a polcon. Határozottan kértek mindenkit, hogy ez legyen is mindig nálunk, ugyanis a hatóságok nagyon szigorúan fogják ellenőrizni a rendelet betartását, a szófogadatlanok pedig számíthatnak arra, hogy a rendőr megkönnyíti a zsebüket 3500 euróval. A lakcímkártyán szereplő címhez legközelebbi ellátóegység meglátogatása megengedett.

már tegnap is, amikor a szabályozás még nem élt, feloszlatták az 5 főnél nagyobb társaságokat. A belvárosról sajnos nem tudok nyilatkozni, ugyanis ott nem jártam egy ideje, viszont utazgattam erre-arra az utóbbi napokban, és izgalmas volt nyomon követni, hogyan vált a zsúfolt tömegközlekedés fokozatosan egyre barátságosabbá. Tegnap, amikor a gyülekezési tilalom megszegésének keretében egy utolsó alkalommal elmentem szkanderedzésre, a levegőben érezhető volt a feszültség. Az utasok nagyjából azonos távolságra egymástól elszórtan üldögéltek a metrón, de azért még volt valamennyi élet. Hétfő reggel viszont a kihasználtság csúcsidejében utaztam, fél nyolc előtt pár perccel szálltam fel az U-Bahnra.Gyakran előfordul, hogy várnom kell egy új szerelvényt, mert nem férek fel rá. Hétfőn viszont, az összes kocsit figyelembe véve, nem értük el a tíz főt. 

Üres metrókocsik hétfő reggel Bécsben

Hogyan alakul Bécsben a home office? Sokan tudják otthoni munkavégzéssel kihúzni ezt az időszakot?

Pontos arányokkal nem tudok szolgálni, de a körülményekhez képest jól működik. A betonkeverőt nyilván nem lehet hazavinni, de az irodai dolgozók többnyire változatlanul végzik a munkát otthonról, ami

mivel úgy érzik, „akkor ezt eddig is meg lehetett volna oldani”, ami valljuk be, jogosnak hangzik. 

Az iskolák is zárva tartanak. Sikeresen zajlik a távoktatásra való átállás?

Gyerekem ugyan nincs, de beszéltem erről néhány anyukával, akik szívesen beszámoltak a helyzetről. Az alsóbb évfolyamokban többnyire teljesen szünetel a tanítás: kaptak bizonyos mennyiségű feladatot otthonra, azzal meg kell birkózni, WhatsAppon lehet kérdezni a tanárokat, tanítókat, ha van kérdés. A nagyobbak, főleg a gimisek nagyrészt folyamatos kapcsolatban állnak az iskolával, reggelente kapnak anyagot, estére pedig vissza kell küldeni.

Hogyan és honnan szerzel be élelmiszert? Van elég a boltokban, nincsenek kifosztva?

A helyzet az élelmiszerüzletekben: Rengeteg kép kering a neten üres polcokról a szupermarketekben, én is találkoztam ilyenekkel. A hirtelen rohamok mindig kifosztják az üzleteket. Ráadásul ezekre a rohamokra nehéz felkészülni, mivel nagyon hirtelen következnek egyes bejelentések, történések után. Történtek érdekes dolgok, a rendőrség több helyen is be kellett, hogy avatkozzon, mert

Ami leginkább szembetűnő, hogy néhány ember tetőtől talpig nejlonzacskóba burkolva sétál be az ilyen helyekre, ami legalábbis feldobja a napot. Szerencsére a feszültséget sokan humorral kezelik. Már az utcára lépés is olyan, mintha az ember egy expedícióra indulna. 

Te hogy érzed magad, hogyan éled meg az új körülményeket?

Mivel „kivételezett” vagyok, nekem muszáj mennem dolgozni. Egyedül az zavar, hogy a konditermek zárva vannak, ugyanis ez módfelett megnehezíti a versenyfelkészülést. Azért, hogy valamit csináljak, street workout parkokba megyek edzeni: remélhetőleg ez a továbbiakban is tartható lesz, mivelhogy nem társas tevékenység, ráadásul a munkahelyemtől kevesebb mint 50 méterre található egy ilyen, tehát mondhatom azt, hogy csak a szünetemet töltöm ott.

Ezt leszámítva, mivel örök optimista vagyok és abból indulok ki, hogy az idősek majd otthon maradnak, így nem fertőződnek meg, s ezáltal biztonságban vannak, számomra teljesen élvezhető a helyzet. Mondhatni perverz örömeim vannak, mint ahogy az szokott lenni mindig, ha valami rendkívüli esemény részese lehetek. Lesz mire emlékezni. Már szilveszterkor is éreztem, hogy ez egy különleges év lesz.

Nyitókép: APA/ Helmut Fohringer