Dodon olyan adatokat is ismertetett, melyek szerint a szakadár területeken termelt javak 70 százaléka Moldovába, illetve az országon keresztül az EU-ba irányul. Mint mondta, a Dnyeszter-melléki vállalatok termékeik csaknem 40 százalékát az Európai Unióba exportálják a Chisinau és az EU 2014-ben megkötött társulási szerződésének kvótái keretében, további 30 százalékát pedig a Dnyeszter jobb partján értékesítik.
Kis lépések taktikája
Emlékeztetett arra is, hogy az utóbbi években sikerült megoldani többet is a Dnyeszter-mellék lakóinak problémáiból: a többi között elismerték az ott szerzett diplomákat, a helyi lakosok járművei semleges rendszámtáblákat kapnak, s javaslatot tettek a telekommunikációs hálózatok kiépítésére is. „A kis lépések taktikája folytatódik. A Dnyeszter két partja nem gyűlöli egymást” – húzta alá Dodon.
A Szovjetunió széthullása nyomán a szovjet tagköztársaság parlamentje 1991. augusztus 27-én deklarálta függetlenségét. A Dnyeszter menti, orosz többségű terület öt nappal később kinyilvánította elszakadását Moldovától. Elhúzódó háborúskodás után, 1994-ben különleges autonómiát biztosítottak a szakadár területnek és a délen alakult Gagauz Köztársaságnak. A gagauzok ezt elfogadták, a Dnyeszteren túli terület azonban őrzi különállását az ott állomásozó orosz katonaság védőszárnyai alatt.
(MTI)