Irán a Közel-Kelet síita lakosságának védnökeként tekint magára – ott is, ahol egyébként a többség szunnita. Hogyan fokozza befolyását a térségben, és hogyan szállnak ezzel szembe a szunnita hatalmak? A térség szövevényes etnikai, vallási és szövetségi határvonalairól kérdeztük Maróth Miklós arabistát.
Ali Hámenei iráni ajatollah a Szolejmáni-merényletet követő első nyilvános beszédében azt mondta, hogy nincs baj a régió arab államaival: ha nem segítik Amerikát és Izraelt, akkor nem ellenségei Teheránnak.
Az iszlám rendkívül konzervatív vallás, az egyik alapvető dokumentum a politikájában a medinai alkotmány, amely szerződés volt Mohamed és a medinai zsidók között. Ebben ki van kötve, hogy muzulmán muzulmánnal szemben nem támogat idegent – ez azóta is alapelv. Az öbölháborúban Amerika rá tudott bírni egyes arab országokat, hogy támogassák az Irak elleni hadjáratát, Egyiptomot például az adóssága elengedésével, ám az utcai tüntetések során a tömegek az alapelvhez való ragaszkodást követelték. Jelenleg az igazi küzdelem a síita Irán és a szunnita Szaúd-Arábia között folyik. Ebben a küzdelemben Rijád például mindig hangsúlyozza a palesztin ügy melletti kiállását, kormánya időnként mégis hajlandó szövetségre lépni Izraellel. Évekkel ezelőtt azt nyilatkozta, hogy átengedi az izraeli repülőgépeket a légterén, ha iráni atomlétesítményeket akarnak támadni. Ez hallatlan az előbbi elv szempontjából. Beszédében ilyen jelenségekre gondolhatott az iráni vezető.
Volt arra példa az utóbbi időben, hogy Irán gesztust tett szunnita arab államoknak a közeledés jeleként?
Sok síkon folyik a játszma. Évekkel ezelőtt, amikor Mahmúd Ahmadinezsád akkori elnök Szaúd-Arábiában járt, kitüntetett módon bántak vele, a szaúdi király a testvérének nevezte. Pedig, ahogy említettem, a szaúdi uralkodó azt is nyilatkozta, hogy átengedi az izraeli gépeket. Vannak dolgok, amelyeket nagy nyilvánosság előtt nem lehet megengedni – muzulmán ország muzulmán országgal szemben nem szövetkezhet harmadik, nem muzulmán országgal –, de vannak államérdekből megtett lépések, amelyek nem mindig kompatibilisak az elvekkel.
Vannak, akik szerint Kászem Szolejmáninak éppen azért kellett meghalnia, mert titokban iráni–szaúdi kiegyezést készített elő.
Ezt megírták, de nem tudjuk, milyen információk alapján. A titkos tárgyalásokba engem nem vontak be, tehát csak azt tudjuk megnézni, hogy milyen a helyzet, milyen erővonalak vannak.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Az amerikai kormányzat átfogó fellépésre készül az antifa-hálózatok ellen, a „szakértők” persze már aggódnak.
Áll a bál a fekete kontinensen.
A Fehér Ház kétértelmű nyilatkozatot adott ki ezzel kapcsolatban.
Amerika új Európa politikájában több ponton visszaköszönnek a magyar miniszterelnök meglátásai, ami nem jósol szép jövőt az Unió vezetésének.
A jobboldali svájci médiavállalkozó fenyegetés helyett lehetőséget lát a tengerentúli tervekben.
Fényes jövő előtt áll a magyar alumíniumipar.
„A jog és a józan ész győz egyelőre” – írta a Kreml egyik vezető megbízottja.
Az ellenzék azt hitte, a miniszterelnök menekül, pedig épp most mattolta őket. Schiffer András szerint Orbán Viktor tudatosan váltott, és beállt abba a pozícióba, ami eddig mindig tarolást hozott – miközben Tarr Zoltán egyetlen elszólással leplezte le a Tisza Párt valódi ajánlatát.
