A hat imám közül az iraki Abo Raad a svéd radikális iszlamisták egyik jól ismert vezető figurája, aki többek között arról ismert, hogy radikális üzeneteket közvetítő weboldalakat üzemeltet. Az ő fiát ítélték el azért, mert halálos fenyegetésekkel illette a helyi Gefle Dagblad oknyomozó újság főszerkesztőjét.
A svéd SVT televízióban ezt a személyt „rocksztár”-ként nevezték meg és egy arról szóló híradást tettek közzé, amelyen hívei ölelésekkel fogadták a szabadon engedett extremista imámot.
Hans Brun biztonsági szakértő szerint ez egy klasszikus dilemma az ország biztonsága és a kiutasított személyek biztonsága között. Brun szerint ebben a helyzetben az országok döntő többsége a saját országa biztonságát választaná, Svédország azonban nem így döntött.
Damberg belügyminiszter a szabadon bocsátást követően kijelentette, hogy a kormány mindent meg fog tenni ezen személyek kiutasításának végrehajtása érdekében.
Szakértők szerint azonban a kormány további mozgástere igen szűk az ügy kezelésében. Az egyik lehetőség egy eseti megállapodás megkötése a személyek állampolgársága szerinti államokkal, amelyben az államok garantálják, hogy visszaveszik állampolgárukat és azt követően garantálják alapvető emberi jogaikat. Svéd részről korábban már kötöttek hasonló megállapodásokat, azonban ezekhez rossz tapasztalatok kapcsolódnak, hiszen az államok sokszor nem tartják magukat a megállapodásokban foglaltakhoz.
Felmerült az idegenrendészeti őrizetben tartás felső időkorlátjának emelése, vagy eltörlése is. Ehhez azonban jogszabályt kellene módosítani, ami Svédországban hosszú ideig, egyes esetekben akár évekig is eltart, így a hat személy esetében nem nyújt valós megoldást.