Putyin bosszújától retteg Lengyelország: mindent beárnyékol a háború eszkalációjának veszélye
A lengyel külügyminiszter szerint újabb szakaszba lépett az orosz–ukrán háború.
Az elmúlt két évtizedben lezajlott „múzeumi boom” az emlékezetkultúra új távlatait nyitotta meg Lengyelországban. Mindez identitásformáló tényező is: a lengyelek nagyon is közérthető nyelven beszélik el, hogy mit jelentett és mit jelent lengyelnek lenni.
A gdanski Szolidaritás-központ, a Varsói Felkelés Múzeuma, a varsói Katyni Múzeum, a Szucha sugárút 25-ös szám alatti egykori Gestapo-pincék, a Palmiry Múzeum, vagy a Polin (lengyel-zsidó) Múzeum – nos, ezek olyan kiállítóhelyek, amelyek nemcsak az anyag bemutatásának világszínvonalú minőségével, hanem vagy a hely komolysága vagy a téma súlya miatt is komoly értéket képviselnek. Mindehhez járul még a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézetének immár két évtizedes munkája, amely tudományos és ismeretterjesztő-, sőt a társadalom bevonására irányuló munkájával is komoly közvéleményformáló tényező teszi a lengyel emlékezetpolitikát.
A fentiek mellett a XX. századi lengyel történelem súlyos tragédiái miatt az emlékezetkultúra alapvető helyszínei azonban mégiscsak a temetők. Éppen a lengyel félmúlt brutális hagyatéka miatt ez a kérdés a mai napig nem rendeződött teljesen, s az áldozatok nagy száma és a vérgőzös, zavaros időkben elkövetett mészárlások a kérdés jóformán állandóan napirenden van.
Nemrég alkalmam nyílt Varsóban a lengyel emlékezetkultúra legfontosabb helyszíneit végigjárni és lefotózni. Ezek közül szeretnék néhányat önökkel megosztani.
A Rakowiecka utcai börtönt (másnéven: Mokotów-börtönt) ugyan még a büntetés-végrehajtás felügyeli, de a létesítményt múzeummá kívánják átalakítani. A kiállításokat rendező és előkészítő munkaszervezet felállt, s az előkészítés folyamatban van. A Kiátkozott Katonák és a Lengyel Köztársaság Politikai Foglyainak Múzeumát jelenleg egy olyan volt politikai fogoly vezeti, aki az 1980-as évek hadiállapota idején maga is a kommunista diktatúra „vendégszeretetét” élvezhette ebben az épületegyüttesben.
01: A varsói felkelés (1944) áldozatainak ideiglenes sírjai a Rakowiecka börtön udvarán. A felkelők közel 300 foglyot szabadítottak ki, de a náciknak volt ideje másik 500-at megölni.
02-03: A Rakowiecka-börtön agyonlövésekhez használt fala a golyónyomokkal. A kommunista államvédelmi szervek az 1945-től kezdve itt végezték ki a szovjetellenes gerillaharcokat folytató „Kiátkozott Katonák” egy részét.
*
Jerzy Popieluszko atya emlékhelye, a Szent Szaniszló templomnál: Popieluszko atya miséit az 1980-as évek elején ezrek hallgatták, annyira, hogy lassanként a templom előtti park is szűknek bizonyult a tömeg számára. A kommunista diktatúra szervei végül 1984-ben brutálisan meggyilkolták Popieluszko atyát, s ez a sötét ügy a mai napig nem tisztázódott egészen. A plébánia altemplomában nagyszerű kiállítás tiszteleg Popieluszko atya emléke előtt.
04: A templomkertben egy Lengyelország-alakú földdarabka van egymáshoz láncolt kövekkel körbefogva, előtte imazsámolyok.
05: A templomkertben látható szív alakú fogadalmi tárgy felirata: „Adj nekünk nagy szívet, amely képes átfogni a világot!”.
06: Fogadalmi táblák Popieluszko atya plébániájának falán. Előttük a szabadságért küzdő lengyel gyerekek emlékszobra.
*
A Régi Powązki temető:
07-08: A lengyel-bolsevik (szovjet) háborúban (1919-1920) elesett katonák sírjai. Köztük számos „sasfióka” (lengyel tizenéves fiatal) áldozata életét az ország szabadságáért.
09 A varsói csata (a „visztulai csoda”) során elesett áldozatok emlékműve. Ez a csata fordította meg a lengyel-szovjet háború menetét, nem utolsósorban a magyar lőszerszállításoknak köszönhetően. A domborművön a katonák és a tábori lelkész mellett szerepel Pilsudski, a lengyel függetlenség atyja, egy ápolónő és két felfegyverzett cserkész is.
10 A varsói felkelés hősi halottainak nyírfakeresztjei.
11 „Istenért és hazáért” – a varsói felkelés hősi emlékműve, a felkelők harci egységeinek elnevezésével és az áldozatok neveivel.
12 A varsói felkelés egy másik emlékműve, a hősi halottak kőkeresztjeivel
13 A varsói felkelés során a nácik által meggyilkolt két tizenéves ápolónő sírja
14 A Powązki-temetőben már 1959-ben emeltek egy keresztet „Katyn”-felirattal, de szinte azonnal eltávolították a hatóságok, csakúgy, mint 1981-ben emelt kőkeresztet is. Ennek a helyére akkor még egy hivatalos emlékmű került, kissé bővített felirattal, amely a Katyn halottakat a „hitleri fasizmus” áldozatainak titulált. A Szolidaritás által 1981-ben illegálisan emelt kőkereszt végül 1989 után került vissza a helyére.
*
A Powązki-temető Łączka (Kis Rét) nevű parcellája: kis túlzással ez a lengyelek „301-es parcellája”. Itt nyugszanak a „Kiátkozott Katonák”, vagyis a Honi Hadsereg azon tagjai, akik 1944-45 után sem tették le – mert nem tehették le – a fegyvert, és tovább harcoltak a szovjet megszállók és a lengyel kommunisták ellen. A Łączka sokáig egy elhanyagolt, gazos terület volt, a kivégzettek maradványai sokszor össze-vissza gányolva, keveredve, máskor jól felismerhetően, dróttal megkötözve, a kínzások nyomait viselve feküdtek itt. A ’80-as évek elején a kommunista párt panteonjának elkészítése során ledózerolták a terület egy részét, a masszív beton síremlékek közé a csontdarabokkal kevert földet tömték vissza – vagyis a kommunisták nyughelyéül áldozataik tetemei szolgáltak! A diktatúra bukását követően, az immár bő két évtizede működő Nemzeti Emlékezet Intézet aprólékos munkájának, az exhumálásoknak köszönhetően a „Kiátkozott Katonák” végre méltó végső nyughelyre kerülhettek, a kommunista funkcionáriusok sírjait csak áthelyezték. Százak nyugszanak a lengyel nemzeti anti-kommunista szabadságküzdelem hősei közül a Łączka területén.
15-16 A „Kiátkozott Katonák” emlékmű-sírhelye, ahol urna-szerű kis koporsókban helyezték el a földi maradványokat.
17-19 A Łączka távlati képe az emlékmű-sírhellyel, a nyírfakeresztekkel, és a rövid tájékoztató kiállítással.
20 A Łączka szabadtéri kiállításának jelmondata: „Aki nem ismeri a Kis Rét történetét, az nem ismeri és nem érti Lengyelország történelmét”.
21 A Łączka sarkában egy kis vaskereszt figyelmeztet a még el nem végzett kegyeleti munkára: az 1943-as „volhíniai tragédia” százezer polgári áldozata, akiket az ukrán gerillák mészároltak le vadállati kegyetlenséggel, még a mai hivatalos ukrán emlékezetpolitika miatt nem nyerhette el végső nyughelyét.
22 A Palmyri-temető a Kampinos-erdőben, a „varsói halálgyűrű” egyik színhelye. A Varsótól nem messze eső területet a nácik használták kivégzőhelynek. 2200 fő nyugszik itt.