Halottak napja Lengyelországban: a szabadság vértanúi 

2019. november 01. 20:23

Az elmúlt két évtizedben lezajlott „múzeumi boom” az emlékezetkultúra új távlatait nyitotta meg Lengyelországban. Mindez identitásformáló tényező is: a lengyelek nagyon is közérthető nyelven beszélik el, hogy mit jelentett és mit jelent lengyelnek lenni.

2019. november 01. 20:23
Máthé Áron
Máthé Áron

A gdanski Szolidaritás-központ, a Varsói Felkelés Múzeuma, a varsói Katyni Múzeum, a Szucha sugárút 25-ös szám alatti egykori Gestapo-pincék, a Palmiry Múzeum, vagy a Polin (lengyel-zsidó) Múzeum – nos, ezek olyan kiállítóhelyek, amelyek nemcsak az anyag bemutatásának világszínvonalú minőségével, hanem vagy a hely komolysága vagy a téma súlya miatt is komoly értéket képviselnek. Mindehhez járul még a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézetének immár két évtizedes munkája, amely tudományos  és ismeretterjesztő-, sőt a társadalom bevonására irányuló munkájával is komoly közvéleményformáló tényező teszi a lengyel emlékezetpolitikát. 

A fentiek mellett a XX. századi lengyel történelem súlyos tragédiái miatt az emlékezetkultúra alapvető helyszínei azonban mégiscsak a temetők. Éppen a lengyel félmúlt brutális hagyatéka miatt ez a kérdés a mai napig nem rendeződött teljesen, s az áldozatok nagy száma és a vérgőzös, zavaros időkben elkövetett mészárlások a kérdés jóformán állandóan napirenden van.
Nemrég alkalmam nyílt Varsóban a lengyel emlékezetkultúra legfontosabb helyszíneit végigjárni és lefotózni. Ezek közül szeretnék néhányat önökkel megosztani.

A Rakowiecka utcai börtönt (másnéven: Mokotów-börtönt) ugyan még a büntetés-végrehajtás felügyeli, de a létesítményt múzeummá kívánják átalakítani. A kiállításokat rendező és előkészítő munkaszervezet felállt, s az előkészítés folyamatban van. A Kiátkozott Katonák és a Lengyel Köztársaság Politikai Foglyainak Múzeumát jelenleg egy olyan volt politikai fogoly vezeti, aki az 1980-as évek hadiállapota idején maga is a kommunista diktatúra „vendégszeretetét” élvezhette ebben az épületegyüttesben.

01: A varsói felkelés (1944) áldozatainak ideiglenes sírjai a Rakowiecka börtön udvarán. A felkelők közel 300 foglyot szabadítottak ki, de a náciknak volt ideje másik 500-at megölni.

02-03: A Rakowiecka-börtön agyonlövésekhez használt fala a golyónyomokkal. A kommunista államvédelmi szervek az 1945-től kezdve itt végezték ki a szovjetellenes gerillaharcokat folytató „Kiátkozott Katonák” egy részét.

*

Jerzy Popieluszko atya emlékhelye, a Szent Szaniszló templomnál: Popieluszko atya miséit az 1980-as évek elején ezrek hallgatták, annyira, hogy lassanként a templom előtti park is szűknek bizonyult a tömeg számára. A kommunista diktatúra szervei végül 1984-ben brutálisan meggyilkolták Popieluszko atyát, s ez a sötét ügy a mai napig nem tisztázódott egészen. A plébánia altemplomában nagyszerű kiállítás tiszteleg Popieluszko atya emléke előtt.

04: A templomkertben egy Lengyelország-alakú földdarabka van egymáshoz láncolt kövekkel körbefogva, előtte imazsámolyok. 

05: A templomkertben látható szív alakú fogadalmi tárgy felirata: „Adj nekünk nagy szívet, amely képes átfogni a világot!”. 

06: Fogadalmi táblák Popieluszko atya plébániájának falán. Előttük a szabadságért küzdő lengyel gyerekek emlékszobra.

*

A Régi Powązki temető:

07-08: A lengyel-bolsevik (szovjet) háborúban (1919-1920) elesett katonák sírjai. Köztük számos „sasfióka” (lengyel tizenéves fiatal) áldozata életét az ország szabadságáért.

09 A varsói csata (a „visztulai csoda”) során elesett áldozatok emlékműve. Ez a csata fordította meg a lengyel-szovjet háború menetét, nem utolsósorban a magyar lőszerszállításoknak köszönhetően. A domborművön a katonák és a tábori lelkész mellett szerepel Pilsudski, a lengyel függetlenség atyja, egy ápolónő és két felfegyverzett cserkész is.

10 A varsói felkelés hősi halottainak nyírfakeresztjei.

11 „Istenért és hazáért” – a varsói felkelés hősi emlékműve, a felkelők harci egységeinek elnevezésével és az áldozatok neveivel.

12 A varsói felkelés egy másik emlékműve, a hősi halottak kőkeresztjeivel

13 A varsói felkelés során a nácik által meggyilkolt két tizenéves ápolónő sírja

14 A Powązki-temetőben már 1959-ben emeltek egy keresztet „Katyn”-felirattal, de szinte azonnal eltávolították a hatóságok, csakúgy, mint 1981-ben emelt kőkeresztet is. Ennek a helyére akkor még egy hivatalos emlékmű került, kissé bővített felirattal, amely a Katyn halottakat a „hitleri fasizmus” áldozatainak titulált. A Szolidaritás által 1981-ben illegálisan emelt kőkereszt végül 1989 után került vissza a helyére. 

*

A Powązki-temető Łączka (Kis Rét) nevű parcellája: kis túlzással ez a lengyelek „301-es parcellája”. Itt nyugszanak a „Kiátkozott Katonák”, vagyis a Honi Hadsereg azon tagjai, akik 1944-45 után sem tették le – mert nem tehették le – a fegyvert, és tovább harcoltak a szovjet megszállók és a lengyel kommunisták ellen. A Łączka sokáig egy elhanyagolt, gazos terület volt, a kivégzettek maradványai sokszor össze-vissza gányolva, keveredve, máskor jól felismerhetően, dróttal megkötözve, a kínzások nyomait viselve feküdtek itt. A ’80-as évek elején a kommunista párt panteonjának elkészítése során ledózerolták a terület egy részét, a masszív beton síremlékek közé a csontdarabokkal kevert földet tömték vissza – vagyis a kommunisták nyughelyéül áldozataik tetemei szolgáltak! A diktatúra bukását követően, az immár bő két évtizede működő Nemzeti Emlékezet Intézet aprólékos munkájának, az exhumálásoknak köszönhetően a „Kiátkozott Katonák” végre méltó végső nyughelyre kerülhettek, a kommunista funkcionáriusok sírjait csak áthelyezték. Százak nyugszanak a lengyel nemzeti anti-kommunista szabadságküzdelem hősei közül a Łączka területén.

15-16 A „Kiátkozott Katonák” emlékmű-sírhelye, ahol urna-szerű kis koporsókban helyezték el a földi maradványokat.

17-19 A Łączka távlati képe az emlékmű-sírhellyel, a nyírfakeresztekkel, és a rövid tájékoztató kiállítással.

20 A Łączka szabadtéri kiállításának jelmondata: „Aki nem ismeri a Kis Rét történetét, az nem ismeri és nem érti Lengyelország történelmét”.

21 A Łączka sarkában egy kis vaskereszt figyelmeztet a még el nem végzett kegyeleti munkára: az 1943-as „volhíniai tragédia” százezer polgári áldozata, akiket az ukrán gerillák mészároltak le vadállati kegyetlenséggel, még a mai hivatalos ukrán emlékezetpolitika miatt nem nyerhette el végső nyughelyét.

22 A Palmyri-temető a Kampinos-erdőben, a „varsói halálgyűrű” egyik színhelye. A Varsótól nem messze eső területet a nácik használták kivégzőhelynek. 2200 fő nyugszik itt.

Összesen 18 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
BaruchO
2019. november 02. 09:58
Na, megint gyülekeznek a magyarkodók.
BossN
2019. november 02. 09:11
Jó lenne ha Magyarországon is szokássá válna a hazáért elesett katonák tisztelete. Emlékmű, emléknap, emlékház, bármi.
balsors
2019. november 02. 08:56
Nyomorult pufajkás egész éjszaka Ferivel tivornyáztál? Csak a büdös kommunisták utalják a Lengyeleket, a két nép szereti egymást. A Lengyel barátságra büszkék lehetünk.
3M..
2019. november 02. 08:51
Magyarországnak területi követelése van Lengyelországgal szemben. Ezen terület visszatérésére, csak 2022 után lesz reális esély. Lengyelnek lenni ma nem jelent mást, mint megszállóként jelen lenni Magyarország északi részén és 100 éve már bitorolni azt. Szebb Jövőt!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!