Mert, ahogy Levko Lukjanyenko mondta, a függetlenség iránti vágy a genetikai kódunkba van beágyazva.
„És ma ünnepeljük talán a legfontosabb napot az állam életében. A napot, amikor elnyerte függetlenségét.
Ma már felnőtt egy teljes generáció, ami a független Ukrajnában született. Nekik ez a dolgok normális kerékvágása. Nem is lehet másképp. És ez csodálatos. Mert ez a generáció a mi szellemi bástyánk. A szabadság, demokrácia és fejlődés bástyája. Másképp gondolkodnak, modern módra, ami azt jelenti, hogy Ukrajna csak előre haladhat majd.
De ne felejtsük el: a függetlenség nem varázslat eredménye. Az aktív küzdelem több mint száz évvel ezelőtt kezdődött érte. Tartott a Szovjetunió alatt. Mikola Rudenko, Vaszil Sztusz, Petro Hrihorenko, Vjacseszlav Csornovil, Levko Lukjanyenko, a gránitforradalom résztvevői. Ez nem teljes felsorolása azoknak, akik a függetlenségért harcoltak. Néhányan a szabadságukat, néhányan az életüket áldozták fel érte. Ezért a napért. 1991. augusztus 24. És ez a nap elkerülhetetlen volt. Mert, ahogy Levko Lukjanyenko mondta, a függetlenség iránti vágy a genetikai kódunkba van beágyazva.
Huszonnyolc év telt el. Huszonnyolc különböző év. Nehéz, viharos, szúrós, de a mienk. És mi együtt végigéltük ezeket az éveket. Az egész ország.”