„Ha a Tisza tanulhat valamit a mi hibáinkból, az az, hogy hatalmi pozícióból nem lehet arrogánsan, rossz stílusban kommunikálni” – Cser-Palkovics András a Mandinernek

Ahogyan 2002-ben a polgári körökben, most hasonlóan szalonokban, klubokban látná a Fidesz megújulásának lehetőségét Navracsics Tibor. Egyetért vele? 

Kezdjük ott, hogy először el kell végezni a gyászmunkát. Egyrészt egyénileg, lelki és szellemi értelemben, másrészt hogy a közösség számára is új célokat lehessen kitűzni. Ennek része az őszinte szembenézés és értékelés mellett a jövőbe mutatás is. Mit lehet már most tenni? Szerintem nagy jelentősége van a belső kommunikációnak, a beszélgetéseknek, talán az eltelt években is több kellett volna ezekből. Nem kell nagy dolgokra gondolni: baráti körök, szalonok, klubok lehetnek az elsődleges keretei. Ejtsünk szót a világról, Európáról, az országról s azon belül is a mi kihívásainkról. Érdemes olyan embereket is bevonni, akik valamiért csalódtak bennünk, fejtsük meg, miért, s próbáljuk ismét meggyőzni őket. Ennek részének tekintem, hogy a Mandiner felületein is sorra jelennek meg a vitaképes vélemények, elemzések, amelyek közül számomra kiemelkedik Navracsics Tibor interjúja a polgári, közösségi gondolkodásról, az értelmiséggel való párbeszéd szükségességéről.

Navracsics arról is beszélt, potenciális erő a Fidesz önkormányzati világa. Polgármesterként ezt a meglátást is osztja? 

A voksolást követően a fehérvári választókhoz fordultam a saját közéleti jövőmet illetően, s kikértem a véleményüket. Sok ezer üzenetet kaptam, az elsöprő többség a támogatásáról biztosított. Ez kötelez, ugyanakkor megerősített abban is, hogy úgy járjak el, ahogy az előző évek során: a lokális és az országos politikát nem összekeverve. Nekem elsősorban helyben van dolgom, ám ott is meg lehet találni a mozgalom megújításának támpontjait. Fontos, hogy az önkormányzati világ szereplői is jobban figyeljenek egymásra, ebben számítunk a volt miniszterre is, aki az elmúlt években nagy előrelépést mutatott fel. Sokkal több volt az egyeztetés, akár a megyei jogú városok szövetségével, akár a kisebb településekkel. Jó szívvel ajánlom az új kormány illetékeseinek azokat a szakmai anyagokat, amelyeket politikai hovatartozástól függetlenül polgármester-­kollégákkal közösen raktunk össze. 

Visszatérve az eredeti felvetésre: van már konkrét formája a közösségmegújító kezdeményezésnek? 

A múlt héten volt egy találkozó Navracsics Tiborral és másokkal, például Ferencz Orsolyával, illetve polgármesterekkel, akik egyetértenek abban, hogy pártállástól függetlenül meg kell erősíteni a helyi közösségeket, a lakóhelyünk iránti elkötelezettséget. Úgy vélem, ez is hozzátartozik a polgári attitűdhöz. Egyelőre egy beszélgetés volt, időről időre lesz folytatása. Nem klikkesedünk vagy platformozunk, a kezdeményezés célja, hogy őszintén elmondjuk egymásnak a véleményünket. Az önkritika mellé pedig a világ jobbítását célzó elképzeléseket is oda kell majd tenni. 

Lesz nyilvános megjelenésük ezeknek a köröknek? 

Tervezünk ilyet, ám aligha a nyár ennek a legjobb időszaka, ősszel talán már több konkrét elképzeléssel elő tudunk állni. Többször elmondtam: elsősorban nem a kampánynak „köszönhető” az eredmény, az legfeljebb egy hibás termék nem feltétlenül jó marketingje volt. Annak már nagyobb szerepe lehetett, hogy 

Sokkal jobban oda kellett volna figyelni az üzenetek és a stílus tekintetében a lokális adottságokra, és jobban ki kellett volna használni, hogy sokfélék vagyunk. Többféle hangnemben tudunk megszólalni úgy, hogy közben az alapvető értékek és a bizalom összeköt bennünket. Ez akár versenyelőny lehetett volna, és talán még lehet is a jövőben. 

Van visszaút a Fidesznek egy ekkora vereség után? 

A tizenhat év fontos tanulsága, hogy egyszer mindennek vége lesz. Sokat hallhattuk belföldről és külföldről is, hogy demokratikus úton sosem lehet vége a Fidesz-érának. Ehhez képest április 12-én rekordrészvétel mellett a szavazók lezárták e korszakot. 

Meggyőződésem, hogy az emberek többsége békességet és nyugalmat szeretne az országban. Ez nem azt jelenti, hogy ne legyen a dolgoknak következménye. Legyen! Jogállami keretek között mindenkivel szemben végig kell vinni az eljárásokat. Legalább ilyen fontos azonban, hogy egyben lehessen tartani az országot. Két és fél millió magyar állampolgár az Orbán-kormány folytatásának adott volna bizalmat, ez korábban akár a győzelemhez is elegendő lett volna. Nagy közösség a miénk, amely mindig kiáll a közös értékei mellett, a Tiszára voksolók számottevő része pedig inkább valami ellen lépett fel. Hogy ez meddig lesz összetartó erő, nem a mi dolgunk megmondani, most meg kell adjuk a kormánynak a türelmi időt és a bizalmat, hátha jól végzi a dolgát. 

Ehhez elengedhetetlen, hogy elmondjuk a kritikákat, és az érintettek vegyék is komolyan őket. Nagyjából egy év múlva majd kiderül, mivé forrja ki magát ez a folyamat. 

Ne kerüljük meg: továbbra is Orbán Viktor pártja a Fidesz? 

Alkalmam nyílt az elnök úrnak személyesen is kifejteni a választással kapcsolatos tanulságaimat, hosszan beszélgettünk erről. Neki is elmondtam: valahogy fel kell oldani az ellentmondást, hogy az ő személye nagyon fontos a közösség számára, de immáron van egy része az országnak, amely elsősorban miatta utasítja el a Fidesz politikáját. Nem egyszerű. 

ha rossz döntésekkel szembesülünk. Nem mutogathatnak örökké vissza az előző ciklusra… 

Az „elmúltnyolcévezés” után most jön majd az „elmúlttizenhatévezés”. 

Mi is túlzásba vittük ezt annak idején, amiből tanulni kell, idővel ugyanis kontraproduktívvá válik. Orbán Viktor részéről a megújulást mutató első gesztus volt, hogy nem ült be a parlamentbe, most viszont indul a tisztújításon. Jövőre lesz egy újabb kör. Az új irányhoz új szereplők is kellenek, akár olyanok, akikről ma még nem is tudunk. Három éve az ország döntő része még nem hallott Magyar Péterről, most pedig kétharmados miniszterelnök lett. 

Találkoztak akkoriban? 

Nem, soha. Most mindenekelőtt a közösséget kell felépíteni és újraszervezni, aztán meglátjuk, ki lesz a listavezető 2030-ban. Nem szeretem az árulózást, nem viszi előre ezt az oldalt, érdemes azokra is tekintettel lenni, akik úgy élik meg, nem ők hagyták ott a Fideszt, hanem fordítva. Gondoljuk át: ebből az is következik, hogy nem lehetetlen őket ismét megszólítani. Más hangnemmel, más kommunikációval, bizonyos értékeket egyértelművé téve sikerülni fog. 

Például? 

A fiatalok részéről hangsúlyos kritikák voltak ezzel kapcsolatban. Ezen a képen változtatni kell, ha eredményeket szeretnénk a körükben elérni. 

A választás előtti pénteken ezrek skandálták a Hősök terén, hogy „ruszkik, haza!”. Azóta kevesebbet lehet hallani erről, ahogy az ukrán veszélyről is. 

A Tiszára szavazó fiatalok körében alapvetésnek számít az európai közösséghez tartozás, akárcsak a középosztály belőlünk kiábrándult részében. 

és arról sem biztosítottuk őket, hogy nem lépünk ki az unióból. Egyértelműbben kell megfogalmazni, hogy hová tartozunk, mely szövetségnek vagyunk a része. 

Mennyire tükrözi a megújulást a Fidesz-frakció?

Hibának tartom, hogy az országos lista össze- állításakor csak a győzelemmel számoltak. Külön probléma, hogy előzetesen ennyire elmérték az eredményt, alighanem így rossz stratégiák és üzenetek jöttek létre, különösen a kampány utolsó heteire. Ami a frakciót illeti, talán lehetett volna az ellenzéki léthez optimálisabb képviselőcsoportot összeállítani. Fontos üzenetet hordoz, hogy végül kik nem vették át a mandátumukat, ahogy az is, hogy minden megyét igyekeztek képviseltetni a végleges listával. Jó lett volna egy-két olyan embert is beemelni, aki az előző hetekben a közösségünk jó része által elfogadott kritikát fogalmazott meg. Azt üzente volna, komolyan gondoljuk, hogy megújulásra készülünk. 

„Olaszország és Magyarország sok kérdésben hasonló álláspontot képvisel, legyen szó akár az illegális migráció elleni határozott fellépésről, akár a nyugat-balkáni országok uniós csatlakozásáról” – közölte Magyar Péter, miután Rómában találkozott Giorgia Melonival. E sorokat akár Orbán Viktor is írhatta volna, nem? 

Kétségtelen. De hát ez a politika. Egyértelműen látszik az új kormány stratégiája: számos témában, amelyben a magyar társadalom jelentős részben egyetért, az elődjéhez hasonló álláspontot foglal majd el. Ez arra is utal, hogy a Fideszre nemet mondó több mint hárommillió embernek nem elsősorban tartalmi problémája akadt velünk. Stílus, arrogancia, sokszor a gesztusok helyett is erőből politizálás vezetett ide. Meg a korrupciós történetek, de erre még visszatérhetünk. A Tiszának az lesz a nehézsége, hogy miként tudja teljesíteni az uniós források feloldásához szabott feltételeket, amelyek között ott van a migráció témája is. Muszáj szurkolnunk a kormánynak, hogy hazahozza a pénzeket anélkül, hogy a társadalom többségének hátrányos vagy elfogadhatatlan árat fizessen. Lássuk, mire jut! Aztán ott van a temérdek ígéret, kíváncsi vagyok, mi fog megvalósulni az önkormányzatokra vonatkozó fogadkozásokból. Annyit kérünk – nem véletlen a többes szám –, hogy a polgármestereket ne hagyják ki a tervezés folyamatából. 

Karácsony Gergellyel máris volt némi összezördülése a kormányfőnek. Még előre hozott önkormányzati választásról is hallani. Mire lehet számítani ön szerint? 

Utóbbi lehetőséget Magyar Péter tagadta. Az ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó. Egy ilyen voksolás jogállamisági szempontból is aggályos lenne. Többször hangsúlyoztam: a Budapest és a kormány között az utóbbi években dúló harc egyik félnek sem volt jó. Ahogy a többi településnek sem, mert minden önkormányzati témát jórészt csakis ebben a relációban lehetett érinteni. Elvitte a fókuszt a konfliktus, ezt mindenképp fel kellene oldani. A fővárost persze már csak a mérete miatt is külön kell kezelni, mert a nemzetközi versenyben is helyt kell állnia. A leköszönő kormány sokat tett szerintem, hogy megerősítse, leginkább a nagy beruházásokkal. A vidéki Magyarországnak is jót tenne, ha lenne megállapodás. Nehéz megmondani, mi vár az önkormányzati világ egészére, a Tisza-programban kevés konkrétum szerepel. Nagyjából annyit ígértek, hogy visszakerülhetnek az államtól egyes hatáskörök, de továbbra sem ismerjük a részleteket. Aztán ott van a szolidaritási hozzájárulás kérdése, amely a leghevesebb vitákat váltotta ki, s amelynek mértékét jómagam is kritizálom a kezdetek óta. Ebből egy a mi oldalunkra nézve negatív politikai terméket sikerült kovácsolni. A teljes képhez hozzátartozik, hogy összességében négyszázmilliárd forintos bevételt jelent az állami költségvetésben, ami aztán különböző formákban visszakerül az önkormányzati szektorba. Nem tudni, hogyan akarnák pótolni. Könnyen lehet, hogy a visszakapott hatáskörökkel olyannyira megnőnek a települések feladatai és kiadásai, hogy még a szolidaritási hozzájárulás eltörlésével is negatív lesz a szaldó. Volt már erre példa: 2010 előtt ezért adósodtak el az önkormányzatok. 

Számít megszorításokra? Egyes szakértők egyre hangosabban értekeznek kiigazítások szükségességéről. 

Biztos halljuk majd kormányzati oldalról a következő időszakban, hogy még annál is rosszabb a helyzet, mint gondolták. Azonban még a laikusok is tisztában vannak a német gazdaság, az energiahelyzet és a háborúk bizonytalanságának hatásaival, márpedig az új kormány politikusai mindezek tudatában fogalmaztak meg bátor ígéreteket. 

Ügyek. Balásy Gyula könnyes interjúja Magyar Péter öccsének csatornáján és az NKA-támogatások botránya – ezek most a legfrissebbek, és volt néhány hasonló sztori az előző években is. Mennyire lehet leválasztani a bűnösöket azokról, akik jó lelkiismerettel dolgoztak a hazáért a politika különböző szintjein? 

Ha csak a választás utáni két botrányt vesszük, először a megdöbbentő szó jut eszembe, azután az elkeserítő, majd pedig az, hogy a közösségünk döntő része, velem együtt, elhatárolódik majd ettől. A szembenézésnek a morális mellett jogi természete is kell hogy legyen. De egy jogállamban az ártatlanság vélelme mindenkit megillet, az ítélet a bíróságok dolga, az eljárásokat szabályosan le kell folytatni. Mindezeken túl ott van a politikai dimenzió. 

Vagyis? 

Lehetséges, hogy valami jogilag teljesen rendben van, de politikai károkat okozott a Fidesznek. Ezzel a felálló új frakciónak is kezdenie kell valamit. Nem tudunk úgy továbbmenni, ha ezeket az ügyeket nem zárjuk le. 

Nem késő ez most, a vereség után? 

Először is: egy a Balásy-féle struktúra kialakítása nettó politikai hiba volt. Ezért azoké a felelősség, akik kialakították, tűrték, és nem változtattak rajta. Nem lehet ezt a teljes politikai közösség nyakába varrni. Másrészt jogi eljárásokat akár korábban is kezdeményezhettek volna azok, akik ezt anno a nyilvánosság előtt kritizálták. A súlyos politikai következmény viszont meglett április 12-én. A továbblépés miatt mihamarább meg kell szabadulnunk a stigmától, és meg kell állapítani a politikai felelősséget, különben nem tudunk hiteles üzeneteket megfogalmazni.

Nyitókép: Földházi Árpád