Ez lehet az egyetlen szobor, amely fennmaradt a reneszánsz mestertől.
Leonardo da Vincinek tulajdonítja egy olasz művészettörténész a londoni Viktória és Albert Múzeumban lévő The Virgin with the Laughing Child című, Szűz Máriát a nevető gyermekével ábrázoló szobrot, amelyet eddig a 15. századi mester, Antinio Rossellino alkotásának tartottak.
Ha feltevése igaz, ez az egyetlen szobor, amely fennmaradt a reneszánsz mestertől.
A terrakotta szobrot jövő hónapban fogják kiállítani Firenzében azon a retrospektív kiállításon, amelyet a Strozzi-palotában rendeznek Leonardo mesterének, Andrea del Verrocchio (1435-88) firenzei reneszánsz művésznek szentelve – adta hírül a The Art Newspaper művészeti hírportál.
A kiállítás kurátora Francesco Caglioti, a nápolyi II. Frigyes Egyetem művészettörténész professzora. „Mintegy ezer olyan részlet van, amely eloszlat minden kétséget, hogy Leonardónak tulajdonítsuk a szobrot" – hangoztatta a professzor a La Repubblica című olasz napilapnak nyilatkozva.
Összevetve a szobor jellegzetes vonásait Leonardo 1503-ban készült Szent Anna című festményének jellemzőivel, Cogliati felhívta a figyelmet arra, hogy a mosoly mindkét műalkotáson hasonló. Hozzátette, hogy kulcsfontosságú tényező Leonardo technikája a szövetanyagok megfestésére. „Nézzük meg a Madonna öltözeteit és a Leonardo által 1472-75 között festett Annunciation (Angyali üdvözlet) című festmény vörös köpenyét. Ugyanaz a technika az anyagok redőzését illetően" – fejtegette.
A kérdésre, hogy a londoni múzeum kurátorai egyetértenek-e megállapításaival, közölte, „nem tudja, de reméli".
Az 1465-ben készült szobrot a múzeum gyűjteményében Antonio Rossellinónak tulajdonítják. A londoni intézmény szóvivője elmondta, hogy a szobor korai története ismeretlen és évek óta más-más művésznek Rossellinónak, Leonardónak, Verrocchiónak és Desiderio da Settignanónak tulajdonítják, de egyik feltevés sem általánosan elfogadott.
„Először 1899-ben merült fel az, hogy esetleg Leonardo műve, így Caglioti professzor tanulmánya ismét megnyitja a vitát az alkotóról. A V&A üdvözli a kollégákkal világszerte folyó vitát: folyamatosak a gyűjteményünket érintő kutatások" – tette hozzá.
A múzeum 1858-ben tett szert a műre, amely azóta soha nem hagyta el az intézményt.
Más Leonardo-szakértők kétkedve fogadják a felvetést. „Nincs egyetlen szobor sem, amelyet Leonardo készített volna, így nincs összehasonlítási alap. És a mosoly. Már Ernst Gombrich (A művészet története világhírű könyv írója) megmondta, hogy a Leonardo-típusú mosoly egy olyan kellék, amelyet Leonardo Verrocchiótól örökölt. De minden új véleményt üdvözlünk, ha van bizonyíték, ami alátámasztja" – hangoztatta Frank Zollner, a Lipcsei Egyetem professzora.
(MTI)
Tokaj-Hegyalja térsége mindig káprázatosan szép volt, és Bodrogkeresztúr, ahol mindenfelől látszanak a tokaji szőlődombok és a Zemplén tekintélyes vonulata, egészen különös miliőt áraszt magából. Petri Lukács Ádám írása.
Ha komolyan vesszük a Nobelt, akkor joggal várjuk el, hogy olyan Nobel-díjasaink legyenek, akik szeretnek magyar Nobel-díjasok lenni.
Korszakos alkotó, aki egyszerre volt a magyar népi kultúra és zenei őshagyomány megmentője és az új irányokat kereső modern művészet úttörője. Rajcsányi Gellért írása.
Nyolc-kilenc éves korától állandó kemény munkában volt része. De a természet rendjét úgy megismerte, hogy doktorálhatott volna belőle. Csóti György írása.
Pataki Andrást, az Előadó-művészetek Kollégiumának elnökét többek között arról kérdeztük, hogy az NKA vissza nem térítendő támogatásai miként segítik a magyar kultúrát és a színházi világot.
A jobboldali nyilvánosságban régóta érezni az igényt arra, hogy az állam végre a törvény erejével sújtson le az uszítókra, a tudatos hazudozókra, a magyargyalázókra.
Nem fogta vissza magát a vereség után.
Ejtsünk akkor néhány szót a beszédekről – s leginkább a Magyar Péter-i beszédről.
