Ma van a gyermekek világnapja – mit kell tudni a gyermekjogokról?

A gyermekjogok rövid története

Hogy megértsük milyen utat is jártak be a gyermekjogok, rövid áttekintést kell adnunk létrejöttükről, valamint a nemzetközi közösség általi elismerésükről. Jelenleg ugyanis az 1989-ben elfogadott Gyermekjogi Egyezmény a legátfogóbb gyermekjogi jogforrás, de a nemzetközi közösség már jóval korábban is foglalkozott a kérdéssel.

Az első kiterjedtebb gyermekjogi jogszabálygyűjtemény az 1924-es Gyermekek Chartája volt. Ezt, a később Genfi Nyilatkozat néven ismerté vált emberi jogi dokumentumot az I. világháborút követő kilátástalanság, főként az európai gyermekek borzalmas helyzete hívta életre. Megalkotója, Eglantyne Jebb (a Save the Children alapítója), összegyűjtötte benne a gyermekek legalapvetőbb jogait, lefektetve ezáltal a gyermekjogi szabályozás alapjait. A következő gyermekjogi rendelkezéseket tartalmazó jogforrás a méltán híres Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata volt, amelyet az ENSZ 1948-ban fogadott el. A Nyilatkozat az emberi jogok elismerésének folyamatában óriási előrelépés volt, azonban a gyermekek jogait még nem szabályozta kellő lefedettséggel.

Bő tíz évvel később, 1959-ben újabb nyilatkozatot fogadott el az ENSZ közgyűlése, amely már jóval szélesebb körben rendelkezett a gyermekek védelmét szolgáló jogokról, így rögzítették a névhez, állampolgársághoz vagy az alapfokú oktatáshoz való jogot is. A nyilatkozat azonban még mindig nem felelt meg az elvárásoknak, ugyanis nem volt kötelező érvényű, és lefedettsége még mindig hézagos volt. Az igény egyre erősebb lett egy átfogó, kikényszeríthető jogforrás megalkotására. Ennek első lépése volt a későbbi Gyermekjogi Egyezmény tervezetének kidolgozása, melynek munkálatai 1979-ben kezdődtek el. A tervezet szövegezésében, megalkotásában a nemzetközi közösség széles köre részt vett, az Emberi Jogi Bizottság munkacsoportjában a világ szinte minden régiója képviseltette magát. A tíz évig tartó gondos tervezési és szabályozási munka meghozta gyümölcsét, hiszen az ENSZ 1989-ben elfogadta a mai napig meghatározó Gyermekjogi Egyezményt.

A Gyermekjogi Egyezmény

Külön kell szólnunk a már említett Gyermekjogi Egyezményről, a gyermekjogok nemzetközi szabályozásának zsinórmértékéről. Az 1989. november 20-án elfogadott nemzetközi egyezmény kétségkívül a legfontosabb gyermekjogi jogforrás. Az egyezmény három fő pillérre épül: a védelemre, a gondoskodásra és a részvételre. Röviden tekintsük át milyen jogokat is takarnak ezek a pillérek:

• A védelem joga alapján a gyermekek testi, szellemi és erkölcsi védelme kötelessége mindenkinek, aki a gyermekekkel érintkezik, legyen az a család vagy bármely más kisebb-nagyobb közösség, sőt, a gyermekeknek a jogalkotó szemében is prioritást kell élvezniük. Az Egyezmény külön kiemeli a szülők közös felelősségét, amelyet a gyermek mindenek felett álló érdeke szerint kell viselniük. Az államoknak pedig segítséget kell nyújtaniuk ehhez, védve a családok egységét.
• A gondoskodás joga alapján a gyerekeknek alanyi jogon jár az ellátás, a táplálás, a testi-lelki fejlődés. Joguk van a bennük rejlő szeretet, önbecsülés és tudás kibontakoztatásához, valamint ahhoz, hogy lehetőség szerint a szüleik neveljék fel őket. Az Egyezmény külön rendelkezik arról, hogy a szülők, helyi szokás szerint a nagycsalád, valamint a gyermekeket körülvevő közösség a jogaik gyakorlásához iránymutatásokkal, tanácsokkal lássa el őket, biztosítva a gondoskodás pillérének megvalósulását.
• A részvétel joga alapján a gyermekek tevőleges, alakító szerepre jogosultak azokban a döntésekben, amelyek róluk szólnak vagy velük kapcsolatosak. Véleményüket, érzéseiket szabadon elmondhatják, és egyéb módon is kinyilváníthatják.

Az egyezményhez három fakultatív jegyzőkönyv is tartozik, amelyek további jogokat biztosítanak. Az első jegyzőkönyv a gyermekek fegyveres konfliktusokban való védelméről szól. A jegyzőkönyv elsődleges célja, hogy 18 évesnél fiatalabbak ne vegyenek részt fegyveres konfliktusokban. A második jegyzőkönyv a gyermekek kereskedelmi célú szexuális kizsákmányolásától való védelmét célozza. Ennek értelmében elvárás a részes államoktól a gyermekkereskedelem, gyermekprostitúció és gyermekpornográfia és a hozzájuk hasonló bűncselekmények kriminalizálása és üldözése. A harmadik, egyben utolsó jegyzőkönyv a panaszok, fellebbezések és petíciók benyújtását szabályozza. Ennek a jegyzőkönyvnek az elfogadása nyitotta meg az utat a Gyermekjogi Bizottság előtti jogorvoslati eljáráshoz.

Gyermekjogok Magyarországon

Magyarország 1990-ben írta alá a már említett Gyermekjogi Egyezményt, a jogalkotó azt az 1991. évi LXIV. törvénnyel építette be a magyar jogba. Ezzel az egyezmény rendelkezései ugyanolyan kötelező erővel rendelkeznek hazánkban, mint a többi törvény előírásai. Magyarország a Gyermekjogi Egyezmény mellett az első két fakultatív jegyzőkönyvet (a gyermekek védelméről a fegyveres konfliktusokban és a kereskedelmi célú szexuális kizsákmányolástól) is ratifikálta, a harmadiknak (panaszok, fellebbezések petíciók benyújtása) azonban még az aláírása is előttünk áll.

Természetesen Magyarországon számos más jogforrás is foglalkozik a gyermekek jogainak védelmével. Így tesz például az Alaptörvény, mikor II. cikkében rögzíti az ember élethez való jogát, és a leszögezi, hogy a magzat életét a fogantatástól kezdve megilleti a védelem. A XV. cikk a megkülönböztetés tilalmát általánosságban rögzíti, míg a cikk (5) bekezdése a gyermekek védelmét külön kiemeli. A XVI. cikk alapján a gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Ez a rendelkezés összhangban van az Egyezmény talán egyik legjelentősebb családjogi rendelkezésével, a 7. cikkel, amely a gyermekek családban való nevelkedéséhez fűződő jogát írja elő. Ugyanezen cikk azonban a szülők oldaláról is megközelíti a gyermekek jogait, mikor egyrészt lehetővé teszi, hogy gyermekük számára megválasszák az adandó nevelés módját; illetve kötelezettségként előírja számukra, hogy gondoskodniuk kell gyermekeikről. Az Alaptörvényen kívül a gyermekek védelméről szóló törvény, a családok védelméről szóló törvény, valamint a Polgári Törvénykönyv is rendelkezik, ezek átfogó bemutatása azonban meghaladná cikkünk rendeltetését.

A gyakorlat is arra enged következtetni, hogy hazánkban a gyermekjogok védelme nagy hangsúlyt kap. Az Alkotmánybíróság 995/B/1990. számú határozata kimondta, hogy „a gyermek ember, akit minden olyan alkotmányos alapjog megillet, mint mindenki mást”, de ahhoz, hogy a jogok teljességével képes legyen élni, biztosítani kell számára az életkorának megfelelő minden feltételt a felnőtté váláshoz. Szintén rendkívül fontos és üdvözölendő fejlemény, hogy hazánkban a gyermekjogok oktatása is egyre nagyobb teret nyer. Az ELTE-ÁJK-n ugyanis idén februárban második alkalommal indult gyermekjogi képzés, amely célja a kurzus leírása alapján a gyermeki jogok és azok érvényesülésének állandó és folyamatos megvitatás tárgyává tétele. Az ELTE-n induló gyermekjogi képzés – amely jogászok és nem jogászok számára egyaránt nyitva áll – ezt a szerepet továbbra is be kívánja tölteni.

Összességében leszögezhetjük, hogy a magyar szabályozás – az Egyezmény rendelkezéseivel összhangban – az Alaptörvény Preambulumában és alapjogi rendelkezései között rögzített családban nevelkedés, a családi élet tiszteletben tartása és a családegyesítés elve mentén biztosítja a gyermekek alapvető jogait.

A történeti áttekintés ismeretéből és a hatályos szabályozásból egyértelműen kitűnik, hogy a gyermekek jogainak védelme rendkívül fontos, de a mai napig alakulóban lévő jogterület. Böjte Csaba ferences rendi szerzetes szavait idézem: Minden egyes gyermek egy csoda. Nem lehet tudni, hogy kiben mi lakozik: egy új Ady Endre vagy épp Blaha Lujza. Ha ajtót nyitunk előttük, esélyt adunk nekik, hogy kibontakoztassák a személyiségüket, a tehetségüket. Nem kell hozzá mást tenni, csak egymásból a jót „kiszeretni". Mindnyájunk felelőssége, hogy ez az esély az elkövetkezendő generációknak is megadasson, és az egyre komplexebb és globalizálódó világban a gyermekek jogainak védelme hazánk, Európa és az egész nemzetközi közösség legfőbb célkiűzései között szerepeljen.

A cikk szerzője Gyurkó Péter, az ELTE-ÁJTK hallgatója.