A jelenlegi döntés jelezheti Angela Merkel tudatos törekvését, hogy az átmenet folyamatát ellenőrzés alatt tartsa, és egyfajta példát is mutasson. Ugyanakkor politikai szempontból ennek gyenge pontjai is vannak. Többek között az: amennyiben egy politikusról tudni lehet, hogy napjai meg vannak számlálva, a különböző nemzetközi tárgyalásokon alkupozíciója meggyengül, és mindezt kihasználhatják vele szemben. A német ellenzéki reagálások ebből kiindulva utaltak is arra: jó lenne, ha Merkel a kancellári tisztségtől is megválna. „Nem vagyok biztos abban, hogy mostani bejelentése ellenére Angela Merkel a parlamenti ciklus végéig hátralévő három évet ki is fogja tölteni. Az események felülírhatják ezt a menetrendet” – fogalmazott Kiss J. László.
A szakértő szerint Merkel most hatalmának megosztása mellett döntött. A kancellári és a pártelnöki tisztség általa mindeddig képviselt egy kézben tartása számára koncentrált hatalmat jelentett, most viszont a pártelnöki tisztségtől való megválással megkezdődött a hatalom megosztásának a folyamata. Ez egy tudatos törekvés része lehet, az azonban a szakértő szerint aligha valószívű, hogy a döntés pozitív hatással lesz a CDU támogatottságának alakulására, illetve a nagykoalíció működésére. „Erre vonatkozóan meglehetősen szkeptikus vagyok” – jelentette ki, utalva a többi között arra, hogy a koalícióban egy gyengülő SPD ultimativ módon próbálja saját politikai programját keresztülvinni, miközben a kilépés opciója is fenyeget. Ez olyan akna, amely bármikor robbanhat.
Ugyanakkor Angela Merkel mostani bejelentése üzenet a CSU-nak, személy szerint a kisebbik konzervatív párt elnökének, Horst Seehofernek is. Merkel úgy távozik, hogy marad, de a belügyminiszteri tisztséget is betöltő Seehofernek nincs ilyen játéktere. Az elmúlt fél évben a nagykoalíción belül két nagy konfliktus volt, mindkettő Merkel és Seehofer között, és mindkét esetben az utóbbi volt az aktív. Mindez pedig egy „vitatkozó koalíció” képét mutatta, amire a választók Bajorországban és Hessenben is nemet mondtak.
Merkel mandátuma eleve korlátozott, amit maga határozott meg. Ez pedig egy olyan helyzet, amelyben Németország aligha lehet kezdeményező, vezető politikai szereplő Európában. A kancellár gyengülése szinte programozott, hisz fokozatosan válik meg a hatalomtól. Ha nem is lesz teljesen „béna kacsa”, de alkuereje, pozíciója a szakértő szerint mind belpolitikailag, mind külpolitikailag gyengülni fog.
Egy belpolitikailag meggyengült kancellár nyilvánvalóan nem mehet bele olyan nagyszabású európai tervekbe, amelyeknek nincs meg a belpolitikai támogatottsága, illetve amelyeknek bizonytalan a kimenetele. Ennek kapcsán Kiss J. László a nagyívű francia reformelképzeléseket említette, amelyekbe egy meggyengült Merkel aligha fog belemenni.