A bariton, aki a zenepedagógia mellett marxista-leninista egyetemet végzett, a szovjet intervenció éveiben kilencszer adott koncertet a katonáknak Afganisztánban, és az állami ünnepek moszkvai televíziós gálakoncertjeinek megkerülhetetlen szereplőjévé vált. Korábbi szokásához hűen 2016-ban fellépett az orosz légierő szíriai Hmejmímben működő bázisán. Kobzon még 1989-ben lett a szovjet törvényhozás népi küldötte, az első orosz elnök, Borisz Jelcin alatt azonban nem termett számára politikai babér, és csak 1997-ben lett ismét honatya, egyéni választókörzetben.
Joszif Kobzon 2007-ben az Állami Duma (alsóház) külügyi bizottságának alelnökeként, helyettesével, Alekszandr Tyagunovval együtt a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét kapta azért a fontos szerepért, amelyet a sárospataki kötetek visszaadásának parlamenti elfogadtatásában játszott. A Szovjetunió 1991-es széthullása táján üzleti vállalkozásokba fogott. Médiajelentések szerint pénzügyi sikereit részben barátja, Jurij Luzskov moszkvai polgármester erkölcsi támogatásának köszönhette.
Washington 1995-ben bevonta Kobzon amerikai vízumát és feketelistára helyezte az énekest az után, hogy a The Washington Times a Központi Hírszerző Irodára (CIA) hivatkozva azt írta róla, hogy „az orosz Frank Sinatrának" maffiakapcsolatai vannak. Húsz évvel később az Európai Unióban és Ukrajnában is a nem kívánatos személyek listájára került a Krímmel és a Donyec-medencével kapcsolatos állásfoglalásai miatt. 2015-ben, humanitárius megfontolásból, olasz vízumot kapott gyógykezeléséhez.