Érkezhet az ifjabb Sarkozy a francia politikába, és nem akárki a példaképe
A volt elnök fia az elmúlt 15 év nagy részét az Egyesült Államokban töltötte, s innen visszatérve jelent meg a francia nyilvánosságban.
Még a konzervatív Le Figaro is modellértékűnek tartja a válogatott tagjait a francia társadalomra.
Címlapjain köszönték meg az oroszországi labdarúgó-világbajnokság döntőjében a Horvátország felett aratott győzelmet a válogatottnak hétfőn a francia lapok, amelyek a sportteljesítmény méltatása mellett a sokszínű csapat sikerének szociális és politikai visszhangjaira is kitértek.
A L'Équipe című sportlap címlapján a kupát magasba emelő játékosok láthatók „örök boldogság” felirattal. A konzervatív Le Figaro a francia himnusz, a La Marseillaise kezdő sorát idézte a címlapján: ma diadal vár!, míg a baloldali Libération címlapján „Még” felirat olvasható. „Ritkán fér ennyi boldogság egy szóba. Világbajnokok (...) Ez a szó húsz év távlatából összekapcsolja 1998-at és 2018-at, azt a két évet, amikor Franciaország helyet foglalhat a labdarúgás történelmének nagy nemzetei között” – írta a L'Équipe.
A Le Parisien című lap a 19 éves Kylian Mbappét ünnepelte, aki a világbajnokság nagy felfedezettje. „Önmagában jelképe ennek a nagyon fiatal nemzeti válogatottnak, amely mérkőzésről mérkőzésre mutatott egyre nagyobb érettséget” – hangsúlyozta a lap, emlékeztetve arra, hogy 1998 után a Kékek megszerezték a második csillagot.
Szinte valamennyi fővárosi és regionális lap is azt hangsúlyozta, hogy ez a válogatott hosszú idő után nemzeti összefogást eredményezett, miközben a sokszínű francia társadalmat tükrözi. A 23 játékos közül 14-en afrikai származásúak és ketten nem is Franciaországban születtek: Samuel Umtiti a kameruni Yaoundéban, Steve Mandanda pedig a kongói Kinshasában. A húsz évvel ezelőtti válogatott bevándorló származású tagjaival ellentétben ez a generáció azonban már nem azt emeli ki, hogy honnan származik, hanem büszkén és szokatlan módon vállalja a francia identitását.
„Tegnap este, ma és holnap (reméljük) büszkék leszünk arra, hogy franciák vagyunk, ennek a csapatnak köszönhetően, amely összefog minket és hasonlít ránk” – írta a Courrier Picard. A L'Est Républicain szerint pedig „a Kékek sikere abban rejlik, hogy képesek voltak azt az országot összefogni, amelyet az elmúlt években szörnyű megpróbáltatások kovácsoltak egybe” – írta a regionális lap a 2015 óta tartó iszlamista merényletekre utalva, amelyekben 246-an veszítették életüket.
A Libération szerkesztőségi cikke Didier Deschamps szövetségi kapitányt méltatta, aki „a labdarúgás nagy politikusa és egyszerűen nagy politikus”, miután „ő szervezte meg, irányította és rendezte meg ezt az ünnepet a nemzeti ünnep másnapján”. A lap emlékeztetett arra, hogy az alkotmánytanács a múlt héten kimondta, hogy a testvériségnek az alkotmányba foglalt értéke alapján a migránsok segítése nem büntethető.
„A Kékek megértették ezt az üzenetet. A labdarúgás köztársasági érték” – írta a baloldali lap. A konzervatív Le Figaro is modellértékűnek tartja a válogatott tagjait a francia társadalomra. „Szeretnénk látni, ahogy ez a modell megjelenik minden területen, minden gyerek számára. Azt szeretnénk, ha ezt az önkéntes és igényes szellemiség elterjedne a teljes társadalomban” – írta a lap.
A katolikus La Croix úgy látja, hogy „az öröm és az energia, amelyet ezt a teljesítmény kiváltott, mostantól olyan értékes tőkét képvisel, amelyet meg kell őrizni”. „A győzelemben egységes francia csapatnak és a franciáknak, akik mennybe mentek vasárnap, folytatni kell a menetelést felfelé. Nemcsak elvi szempontból. Hanem mindenekelőtt hatékonysági kérdésből” – fogalmazott a katolikus lap.
A L'Alsace szerint tévedés lenne azt hinni, hogy Deschamps csapatát a francia társadalom inspirálta a győzelemre, hanem inkább az országnak kellene mostantól példát vennie a világbajnokairól, és a megszerzett második csillagnak útmutatóként kell szolgálnia az egész társadalom számára.
(MTI)